Nyíregyháza

Ha azt a szót értelmezzük, hogy városatya, talán mindenkiben egy érett, megfontolt, bölcs, és korát tekintve élete delén vagy azon túl lévő férfiú képe jelenik meg. De időről-időre akadnak kivételek, akiknek körülményeik, adottságaik gyorsabb útra irányítják sorsukat.

Ma Nyíregyházán ilyen embernek ismerjük Nádasdi Istvánt. Ő az a sikeres fiatal vállalkozó, aki szinte berobbant a város életébe.

Szülei Napkoron éltek, de a véletlen úgy hozta, hogy édesanyja őt Budapesten szülte meg 1959-ben. Aztán Ózdon éltek 1975-ig. Azt jelentette ez, hogy Nádasdi István egy teljesen más légkörben töltötte gyermekkorát, mint amilyet visszaköltözésük után a Krúdy Gimnázium tanulójaként tapasztalt.

Innen a Mezőgazdasági Főiskolára kérte felvételét, ahol mint gépész üzemmérnök végzett. Mint vallja, tényleg fontos állomás volt ez az korszak az életében, mert a műszaki alapképzettség a valóság gyors áttekintésére szoktatta.

Akkoriban a frissen diplomázottak szinte mindig jó beosztásba kerültek, ő például Nyírteleken a termelőszövetkezetben lett művezető, a nagy betűs élettel azonban Nagykállóban ismerkedett meg. Előbb elvégezte levelező tagozaton a gödöllői egyetemen a gépészmérnöki kiegészítő szakot. Nagykállóban a megye egyik kiemelt termelőszövetkezetében dolgozott, de úgy érezte a valóság folyamatainak jobb megismerése közgazdasági ismeretek nélkül nehezebb, így hát beiratkozott a mérnökök számára indított speciális közgazdasági szakra a budapesti egyetemen.

Az ipari főágazat vezetője volt 1984 és 1988 között. Az akkor 25 évesen e munkát elvállaló ember rövidesen 250 milliós termelési értéket mutatott fel, ami nem a mai inflációs mércével mérendő. Sokat tanult akkori főnökétől, Csik Lászlótól, de 1988-ban útjuk szétvált, és Nádasdi István valami egészen új pályára készült fel. Ezt nem tervezte el előre, de jól döntött, amikor elvállalta, hogy egy ideig üzletkötő lesz.

A közgazdasági egyetemen még mint lehetőséget tanították a lízingelést, és Nádasdi István, amint erre módja adódott, megpróbálkozott vele Nyíregyházán. Alaptőkéje nem volt, így a Nyírséglízing kihelyezett irodaként működött, igen eredményesen. A két éve alatt a tervezett 100 milliós forgalma helyett egymilliárdot számolhattak el, viszont az anyacég gondjait egy kihelyezett iroda nem oldhatta meg. Így történhetett, hogy mire a lízingiroda neve a megyében már ismert lett, az anyacég tönkrement, és ő 32 évesen újra pályakorrekcióra kényszerült. Ám ez alkalommal már inkább szerencsésnek volt mondható.

Volt szellemi és anyagi fedezete annyi, hogy saját vállalkozását beindíthassa. Jól hangzó nevet választott: Zefirusz Kft. Zefirusz a mitológiában az a nyugati szellő, amely felüdülést hoz. Vállalkozásra indították a modernizáció nyugati szellői, amik − noha sokan várták − csak keveseket üdítettek fel. A Zefirusz klub azonban azon ritka helynek bizonyult, ahová külföldi szakemberek, politikai vagy gazdasági tanácsadók látogattak el, és megismerkedhetett vele a városi televízió nézőközönsége is, hiszen az itt készült ínyenc fogások mestere bemutatkozott. A tulajdonos azonban nem vállalt közszereplést, újabb gazdasági befektetésekre készült, és most már ő akart tőkét ide hozni. A Sóstói úton aztán megnyitotta a Ford márkakereskedés az irodáját.

A környezet olyan, hogy a kaliforniai Beverly Hillsen is megnéznék. A Sóstói utat a város tősgyökeres lakosai villasorként ismerték, ide a mostaniak is olyan házakat terveztek, amelyek a büszkeségként mutogatott Sóstó felé simulnak a tájba.

A cég ma 150 embert foglalkoztat, és a nyereséget az újabb befektetések mutatják. Már-már úgy tűnt, elmúlik nyomtalanul a Nyírségi Ősz, vagyis az a karnevál, amely e térség nemzetközi kulturális hírét öregbítette. Nádasdi István a városi önkormányzattal közösen létrehozta azt az alapítványt, amely ápolja majd e hagyományt. A város építészeti megújulásának szerves része, hogy a Korona most nevéhez híven díszíti a főteret. Eredeti céljának megfelelően, de a ma igényei szerint kelt új életre Nádasdi István elképzelései szerint. Amikor sorolja terveit, hogy az idegenforgalmat miképpen képzeli el, a szállodaipar miért fontos, és hogyan lenne érdemes fejleszteni, akkor megkérdezem, honnan jönnek ezek az új szellők, ezek az új ötletek?

Válasza egyszerű és elgondolkoztató. Itt él, itt alapított családot, felesége Bartha Ágnes, kisfia Péter hét, kislánya Eszter kétéves, ők is ide kötik. Ide akarja hozni mindazt a tudást, tapasztalatot, pénzt, amit a világot járván megtanult, tapasztalt és üzletfeleivel együttműködve megkeresett. A jövőben ezt az életformát szeretné folytatni, szeretne annyit keresni mindig, hogy odautazhasson, ahonnan egy újabb zefir zúgása közelíti meg őt.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)