Nyíregyháza

Elegáns parfümöket, illatszereket kínálni, tanácsot adni a hölgyeknek, milyen kozmetikum illik az egyéniségükhöz, mivel tudnak a legtöbbet kihozni magukból, csodálatos környezetben – erre vágyott Mikula Mihályné, a Princi Bt. ügyvezető igazgatója. A kereskedelemben már nemigen mondana neki senki újdonságot, annyira ismeri a szakma fogásait. Nemrégiben új helyre költözött az illatszer-nagykereskedése a nyíregyházi Dózsa György utcán. Tetszetős környezetben fogadja a vevőket, s jut hely a nagykereskedőknek is a szükséges áru összeválogatására.

Mikula Mihályné született Kun Irén édesapja pilótaként szolgált, de egy végzetes balesetben életét vesztette. Édesanyja, Dienes Irén. Egyik húga, Ilona grafikusként, a másik, Böbe könyvelőként dolgozott. Férje, Mikula Mihály üzemvezetői beosztás után ma már a vállalkozásban segíti a felesége munkáját. Egy lányuk született, Judit gyógytornásznak tanult, orvosi gyógymasszőr végzettséget szerzett, azonban évek óta a családi vállalkozásban kamatoztatja tudását.

Akik a huszadik század ötvenes, hatvanas éveiben nőttek fel és azokon a filozófiákon edződtek, jól ismerik a fogalmat, mit jelent osztályidegennek lenni. Princi kitűnő bizonyítványa ellenére sem jelentkezhetett főiskolára, vagy egyetemre. A patinás Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett. A kereskedelemnek az akkori csúcsait is megjárta. Kezdte a szakma megtanulásával, majd egyre magasabb beosztásokat kapott. Vezetői mindig felfigyeltek a szakmát és főként az embereket szerető, az ő nyelvükön jól értő asszonyra. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat illatszerboltjában dolgozott, ezután a Centrum Áruházban osztályvezető-helyettesként majdnem az egész földszinti részleget irányította. Üzletkötőként 9 éven át ért el kimagasló eredményeket. Akkor már az Alföld Füszértnél dolgozott. Ma is örömmel és elégedetten gondol vissza azokra az évekre, amikor a 24 üzletkötő közül egyedül ő volt nő, és a férfiakat megszégyenítő eredményeket tett le az asztalra. Legalább háromszor annyi rendelést hozott, mint a legjobb a férfiak közül.

A két megyét, Szabolcsot és Hajdút ellátó Alföld Füszért áruforgalmi igazgatóhelyetteseként igen nagy felelősséget vett a nyakába. Összesen 1470 egységet kellett ellátnia a nagykereskedelmi cégnek. Akkoriban még keményen büntették azokat, akik az ellátási felelősséget nem teljesítették maradéktalanul. Karácsony, húsvét előtt olyan rohamot intéztek a vevők a boltok, s így a kereskedők a nagyker.-k ellen, hogy igen nehéz volt az időnként szűkös árukínálatból minden jogos igényt kielégíteni. A mai generáció már fel sem fogja, mit jelentett a banán és a narancs elosztása. Hosszú sorok kígyóztak az üzletek előtt, amikor az ünnepek közeledtével megjelent a húsz évvel ezelőtt nálunk még ritkaságszámba menő déligyümölcs.

Ma pedig összehasonlíthatatlanul más körülmények közt tevékenykedhet Mikuláné. Az állami kereskedelem idején hiányolta a tulajdonosi szemléletet. Ma olyan vállalkozás cégtulajdonosa, ügyvezető igazgatója Princi, amilyet mindig is álmodott magának. Örömmel és szívesen térnek be hozzá a hölgyek, mert nem azt látják, hogy mindenáron el akarnak nekik adni valamit, hanem törődnek velük. Princi lelkiismerete szerint nem is engedne illatszert, parfümöt önkiszolgáló rendszerben eladni, hisz a vevőnek hiányzik a személyes kontaktus, még akkor is, ha nagyon siet. Szaktanácsot, személyre szóló információt kap náluk az ügyfél. Éppen ezt hiányolja Princi a konkurencia diszkont jellegű bevásárló-központjaiban.

– A mienk rendkívül szép szakma – vallja az asszony. – Azonnal megkapjuk a visszajelzést a vevőtől. Igen jó érzés, amikor elégedetten távozik és visszatér, mert örült a nálunk tapasztalt kiszolgálásnak, a csak neki szóló bánásmódnak.

Egy vállalkozást sikeresen irányítani nem kis dolog. Nemzetközi statisztika szerint az induló új vállalkozások közül nyolc nem éri meg az öt évet. A Princi Bt. rég túlélte a statisztikai összehasonlítás korát. Köszönheti mindezt a tulajdonos üzletasszony szemléletének, ember- és szakmaszeretetének.

Itt ugyanarról beszél Mikuláné, mint amit az amerikai marketingkönyvek írnak. Például sokszorosan igaz az a tétel, hogy az árbevétel nem egyenlő a haszonnal.

– Boldog és elégedett ember vagyok – mondja magáról Princi. – Azt csinálom, amit szeretek. Messzemenően megvalósíthatom a szakmai és a vállalkozói elképzeléseimet. Ma már nem kötnek készletezési gondok. Annyit forgatok vissza a vállalkozásba, amennyit akarok. A nadrágszorítós múlt után kőkemény munkával elértem, hogy megvalósítsam életem álmát: gyönyörű árut, nagy választékot kínálni egy illatszer-nagykereskedésben a vevőknek.

Princi szabadidejében a családjával foglalkozik, beutazták Afrikától Európa déli államaiig a világ szép tájait.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)