Nyíregyháza

Nyílegyenes életpálya, az ember első pillantásra hajlamos azt hinni, hogy Márföldi István csak sikereket könyvelhet el szakmájában. Pedig őt is megpróbálta az élet, de nem az a fajta ember, aki meghátrál a nehézségek elől. Akármilyen posztra került, ott a maximálisat hozta ki a lehetőségekből.

A Nyíregyháza környéki Nagycserkesz a szűkebb hazája. Édesapja, Márföldi István földműves, 1960-tól a termelőszövetkezet tagja, tavaly hagyta itt szeretteit örökre. Édesanyja, Gulyás Zsuzsanna még akkor eltávozott, amikor a fiú négyesztendős volt. Testvérei, Zsuzsanna és Julianna alkalmazottként dolgoznak. István a Kossuth Gimnáziumban érettségizett 1964-ben, majd a politechnikai gyakorlaton szerzett ismeretekre támaszkodva az élelmiszer-ipari főiskolát pályázta meg. A főváros helyett egy évvel később, előfelvételisként Szegeden kezdte meg felsőfokú tanulmányait.

A végzés után alig három hónap múltán már főművezetői beosztást kapott a nyíregyházi tejüzemben. Hamarosan két esztendei katonáskodás következett, s igencsak meg lehettek vele elégedve a főnökei, mert ugyanabban a beosztásban folytathatta a munkáját, ahol a sereg előtt abbahagyta. 1972. január elsejétől üzemigazgató lett.

Komoly szakmai kihívást jelentett számára a szomszéd megye tejipari vállalatánál az áruforgalmi osztályvezetői posztot betölteni. Vonattal ingázott öt éven át Debrecenbe, és az ország egyik legjobban vezetett és legnagyobb tejipari cége rövid időn belül elismerte Márföldi István szakmai tudását. Bekerült a vezetői körbe, ma úgy mondanánk, hogy a menedzsment tagja lett. Örömmel emlékszik még ma is arra, hogy öt éven át felívelt a cég eladási görbéje. Minden jel arra mutatott, hogy a családjával Debrecenbe költözik, ám a felesége inkább ragaszkodott a megszokott szülőföldhöz.

Amikor a rakamazi tejüzemet szervezték, a szakmai tapasztalatok miatt hazahívták Márföldi Istvánt, de akkor még mindössze a tejfeldolgozó főágazatot irányíthatta. Négy esztendő múltán visszatért egykori sikerei színhelyére, és ő vezette az áruforgalmi osztályt. ’93. január 15-étől megbízták az igazgatói teendők ellátásával, és egy év múlva nevezték ki. A gazdasági átalakulás természetesen ezt a céget sem hagyta érintetlenül, s 1994. január elsején megalakuló rt. vezérigazgatójává választották. 1994. november 27-én az alkalmazottak és a vezetők megvették a cég részvényeinek 51 százalékát, s ez év május 26-án pedig Márföldi Istvánt megerősítették tisztségében az elkövetkező három évre.

A saját családja a sport megszállottja. Felesége, Szabó Zsuzsanna, sok éven át tornászott eredményesen, mindkét fia, Péter és István egyaránt sportiskolába járt. Noha tehetségesen futballoztak, a zenei érdeklődés mégis más hobbi felé irányította őket. A nagyobbik billentyűs hangszereken, a kicsi húrosokon játszott. Péter még egy könnyűzenei együttesben is muzsikált, verseket írt, ám mégis a kereskedelmi, gazdasági főiskola hallgatója lett. Örök fájdalma a családnak, hogy Péter az emlékezetes szajoli vonatkatasztrófánál lelte halálát.

A férj is erősen kötődik a sporthoz, fiatalabb korában kergette a pettyest, a Szegedi Kinizsi csapatában a megyei első osztályban játszott. Mint középpályás, hátára vette a pályát. Ez a szakmájában is igaz… A nyíregyházi labdarúgó-mérkőzésekre rendszeresen kijár, nemrégiben beválasztották a Nyíregyházi Futball Club elnökségébe. S hogy miért támogatták az ifjúsági atlétikai Európa-bajnokságot, egyszerű a válasz. Lokálpatriótaként nem is cselekedhetnének másképp. A tejipari vállalat, illetve most a Szabolcstej Rt. a megye gazdasági életének meghatározó gazdasági egysége. Az élelmiszeriparnak pedig, úgymond, fellegvára.

Több új termékkel hódították meg a piacot, még a hazait is a híressé vált Túró Rudival. Amikor az EB szervező bizottsága megkereste őket, alig gondolkodtak a komoly rendezvény támogatásán. Noha a gazdasági kényszer őket is szorítja, mégis természetesnek veszik, hogy a rendezvény teljes tej- és tejtermékszükségletét magukra vállalják. Közel kétmillió forint, de számukra büszkeség egy Európa-bajnoksághoz ily módon is csatlakozni. Magukénak érzik a fiatalok atlétikai seregszemléjét, ahol nemcsak a sportolók, de a szponzorok is vizsgáznak. Mert komoly megméretésnek számít, hogy 47 ország versenyzői, szakvezetői, a vendégek, köztük sok VIP-vendég, edzők, turisták és több ezer újságíró mond véleményt az üzemükben készülő termékekről.

Igen kevés szabad időt mondhat magáénak a vezérigazgató, azt igyekszik a családjával tölteni. A Hímesben lévő családi házuk kertjében ápolja a gyümölcsfákat, olvas és a nyíregyházi futballmeccsek rendszeres látogatója.

A szakmai munkájából azt a sikert emeli ki, hogy a csőd szélén álló céget morálisan és pénzügyileg is megmentették, s a fegyelmezett csapatmunkának köszönhetően stabilizálták és fejlesztették a részvénytársaságot.

Márföldi István külön hangsúlyozza, amit elért, azt csak a kiegyensúlyozott családi háttérrel tehette meg.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)