Debrecen

Egész eddigi élete szorosan kötődik a mezőgazdasághoz, munkás éveinek döntő többségét termelőszövetkezetek és különböző cégek első és második számú vezetőjeként töltötte el.

1944. augusztus 17-én született Hajdúszoboszlón gazdálkodó szülők egyedüli gyermekeként. Apja később a Ganz-Mávagban is dolgozott, végül a tsz-ből ment nyugdíjba. Életének első jelentős szakasza a tanyán telt. Hamar megismerte a csutkatőszedés, az aratás, a kötélverés, az asztagolás legfontosabb munkafázisait. A tanyasi iskola első osztályában a székely származású, nagyon szigorú, de nagyon igazságos Pánczél Géza tanította őket a betűvetésre, majd másodiktól a városban folytatta tanulmányait. A gimnáziumi évek alatt tornázott, futballozott, vívott, mindig szerette a sportot, máig azt vallja, hogy az ember fizikailag is legyen felkészült. Bár nem tartozott a kitűnők közé, jól tanult, olyan belevaló, rendes, csibész diák volt. Nagyon szerette a történelmet, a földrajzot, az irodalmat, mégis a reál tagozaton érettségizett 1962-ben.

A Debreceni Agrártudományi Főiskolán, a felvételin elérte a szükséges pontszámot, ám helyhiány miatt Szarvasra irányították. Igaz, újra kellett felvételiznie, ám sikerrel vette az újabb akadályt is. Itt végzett a növénytermesztés szakon 1964-ben, amikor is a minisztériumba hívták dolgozni, de ő a szűkebb pátriát választotta: a nevezetes szoboszlói termelőszövetkezetben, a Vörös Lobogóban lett gyakornok. Innen a Bácsalmás melletti Madarasra vezetett az út, ahol minden olyan munkafolyamatban alaposan elmélyedhetett, ami egy szövetkezetben előfordul. Közben az ország nyugati részén is megfordult, Zalaegerszegen katonáskodott.

Leszerelése után, volt főnökét követve, a szabolcs-szatmári Győrtelekre került agronómusnak. Itt élte végig a nagy tiszai árvizet és az azt követő újjáépítést. A falu 1970 novemberében a szövetkezet elnökévé választotta, három év múlva pedig az összevonások után három település közös szövetkezetének elnöke lett. Mivel irigyei mondvacsinált okokkal „kikezdték”, (hetvennyolc ezer forint szövetkezeti vagyongyarapodással „megkárosította” az államot) egy nagyhírű szövetkezetbe, Földesre vezetett az útja, ahol főmérnök lett.

Időközben képezte is magát, általános agrármérnöki képesítést szerzett az agrártudományi egyetemen és vállalatgazdálkodási szakmérnök is lett. 1980-ban a tizenegyezer hektáron gazdálkodó balmazújvárosi szövetkezetbe hívták, előbb főagronómus, majd termelési elnökhelyettes volt. Aztán dolgozott még két évet Ebesen, majd ’86-ban a Boscoop területi igazgatója lett, a szarvasmarha tenyésztési rendszerrel foglalkozott. Tsz-elnökként kétszer volt a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója.

A rendszerváltás idején ő is vállalkozásba kezdett, előbb négyen megalakították az Agromarkt kft.-t, majd családi vállalkozásként 1991 áprilisában létrehozták a Coop-No-Rin Kft-t. A cég alakulásakor hazai mesterséges állomások termékenyítő anyagait forgalmazta Hajdú-Biharban és a Bodrogközben. Később kiegészítették tevékenységüket: borjú tápszerekkel, premixekkel, ásványi kiegészítőkkel, koncentrátumokkal és állatgyógyászati készítményekkel is foglalkoztak.

Napjainkban kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek, partnereiktől ISO vagy HCCP minősítést követelnek, ők maguk is elkezdték 2000-ben az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszer bevezetését. A szakmai tevékenységet tizenegy agrármérnök és egy főállatorvos látja el, partnereik száma ma már meghaladja a háromszázat az országban. Rendszeresen szerveznek részükre tenyésztési és takarmányozási továbbképzéseket és külföldi szakmai utakat.

– Az ember életében meghatározó a gyermekkor, az, amit a szülőktől tanult – véli az igazgató úr. Hiszek az „Ép testben ép lélek” mondásban, fontosnak tartom a mozgást, a sportot. Nagyon fiatalon lettem vezető, olyan körök közelébe kerültem, ahol egy kicsit „koravénné” vált az ember. Megtanultam azt, hogy óvatosnak kell lenni, meg nagyon szívósnak és kitartónak. Nem szabad zavarba jönni attól sem, ha esetlegesen kudarc éri az embert. A problémákat, a megoldásra váró feladatokat mindig fontossági sorrendbe állítottam. Munkámban mindig igyekeztem tisztességesnek maradni.

A sikeres és eredményes életúton Földesi Irén a hű társa, akivel 1967-ben kötött házasságot, és aki a cégnél dolgozik, könyvelő. Az 1968-ban született Attila apja nyomdokaiba lépett, agrármérnök lett, a vállalkozás kereskedelmi igazgatója és két unokával (nyolc- és ötévesek) ajándékozta meg a nagyszülőket.

Nem sok szabad ideje van, azt is főleg arra használja, hogy gondozza a kertes ház virágait, veteményeit. Szabadságon nem sokat volt életében, igaz a kórházat sem ismeri belülről. Szűk baráti körével időnként egy-egy kerti parti jelenti a könnyedebb kikapcsolódást.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)