Nyíregyháza

Amikor Lövei Csabát hallgatja az ember, Bella Istvánnak egy évtizedekkel ezelőtt írt híres verse jut az eszébe:

„Csak, aki olyan fiatal,
hogy testétől meggyullad az ige,
tetteinek is szárnya van…”

Főképpen azért, mert fiatal kora ellenére (vagy talán éppen azért?) szilárd, kiérlelt hittel rendelkezik. Bízik abban, hogy az a párt, amelyikhez partnerként szegődött, képes az országot szívós küzdelemmel kiemelni abból a kátyúból, amelyben jelenleg van.

Lövei Csaba ugyan Miskolcon született 1963-ban, de azért édesanyja családja révén vannak megyebeli kötődései. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon, a nagy hírű kollégiumban végezte. Itt sajátította el a közösségi szemlélet alapjait, s bizonyos mértékben módja volt arra, hogy a demokratikus megoldásokat is kipróbálja.

Ezerkilencszáznyolcvanháromban került Nyíregyházára, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola történelem-népművelés szakára. Elsősorban a történelem vonzotta, nemcsak azért, mert a népművelés ezekben az években már elérte a leszálló pályát, hanem azért is, mert nagyapja elbeszéléseiből − aki rendkívüli műveltségével, történelmi ismereteivel mindig lenyűgözte − sok olyan dolgot tudott meg, amiről nem írtak a történelemkönyvek, vagy ha igen, más felfogásban.

A kettős nevelés időszakának is lehetne ezeket az éveket nevezni, bár a sárospataki középiskolában is találkozott rendkívül nyitott tanárokkal, akikben megvolt a kellő bátorság ahhoz, hogy eltérjenek a hivatalos történelemfelfogástól.

A főiskola elvégzése után egy évig Szolnokon dolgozott egy középiskolai kollégiumban, majd visszatért Nyíregyházára. Kijárt Hajdúhadházra történelmet tanítani két évig.

Ezerkilencszázkilencven júniusától az SZDSZ megyei irodájának főállású munkatársa. Az SZDSZ-hez való kötődése több elemből tevődött össze: közrejátszott benne a személyes kapcsolat is (Gulyás József, aki most országgyűlési képviselő főiskolai csoporttársa volt). Emellett azonban az is szimpatikussá tette számára a pártot, hogy 1989-ben megszületett A rendszerváltás programja című kiadvány, amely nagyon világosan, markáns módon megfogalmazta a következő évek teendőit.

Úgy érezte, hogy ez a program nagyon közel áll hozzá, mert a lényegről beszél, s az elképzeléseket világos nyelven adja elő. Végül fontosak voltak azok a személyiségek is, akik a párt felső vezetését reprezentálták.

Aki politikai pályára lép, szembesülnie kell azzal, hogy az életének jelentős részét tölti ki. S nem feltétlenül a helyi politizálás, mert az nagyon gyakran konkrétabb, egyszerűbb, világosabb célokért folyik. Esetenként könnyebb a konszenzus megteremtése, mint a felsőbb szinteken.

A vállalt kormányzati felelősség nehéz időszak egy párt életében. Lövei Csaba úgy gondolja, hogy a népszerűség csökkenésének a veszélyét is fel kellett vállalni annak az érdekében, hogy előremozdulás történjen az ország sorsában. A bukás is lehetséges, de a párt úgy gondolkozik, hogy nem kerülhette ki a történelmi felelősséget, mert az ország több évtizedre szóló fejlődése, vagy stagnálása a tét.

Érdekes a közvélemény reagálása a kilencvenötös esztendő megszorító intézkedéseire. A sok kellemetlenség, baj ellenére a két koalíciós párt népszerűsége megegyezik az ellenzéki pártokéval. Ez a jelenlegi helyzetben azt jelenti, hogy a magyar közvélemény többsége ugyan fájlalja, de szükségesnek tartja ezeket az intézkedéseket.

Lövei Csaba szerint a magyar polgárok politikai érettsége jobb a környező országokban élőkénél, ez teszi lehetővé, hogy elkerüljük a politikai szélsőségek magyarországi térnyerését. Amikor szavazásra kerül sor, az emberek elkezdenek gondolkodni, és helyesen döntenek.

 Aztán olyan példák is vannak, amelyek bizonyíthatják: nincs más alternatíva. Argentínában − ahol ezer százalékban mérték az inflációt − nagyon kemény intézkedéseket hoztak, gyökeres adóreformot vezettek be, szinte mindent privatizáltak, az állampolgároktól vagyonnyilatkozatot kértek. A csökkentett adókulcsok ellenére is két év alatt megduplázódott a befolyt adó!

Argentína persze messze van, s Lövei Csabának is itt, helyben kell elsősorban politizálni. Az Örökösföldön indult az önkormányzati választások idején. Második lett, így a párt listáján került be a képviselő-testületbe. Ez szabadabb mozgással jár, de nem kisebb felelősséggel. Sokan megkeresik abból a körzetből, ahonnan indult, és ő segít is, ha tud. Ebből még nem volt probléma az „igazi” képviselővel, mert az esetek a fontosak, s az emberek, akik a segítséget igénylik. Ezt az elvet vallja az oktatási és kulturális bizottságokban is. Az előbbinek alelnöke, az utóbbinak tagja.

Öt éve nősült. A felesége a tanárképző főiskola után elvégezte a külkereskedelmit is, de jelenleg másfél éves kislányukkal otthon van gyeden.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)