Nyíregyháza

Ha valaki a ’80-as évek elején azt mondja Leviczki Imrének és Bokor Ibolyának, hogy nekik az 1990-es években jól menő cipőgyáruk lesz, jó néhány bérelt boltban, s hamarosan az első saját üzletben árusítják a férfi, női divatcipőket, nem biztos, hogy hitelt adnak az efféle jövendölésnek. Az élet azonban egészen különös lehetőséget kínált az ambiciózus házaspárnak: megmutathatták, hogyan lehet saját erőből, saját ötleteikkel a semmiből felépíteni egy jól prosperáló vállalkozást.

Imre a Kos jegyében született Nyíregyházán, Ibolya a Halak csillagkép idején látta meg a napvilágot Kislétán. A Könnyűipari Műszaki Főiskolán találkoztak, s rövidesen nem volt kérdés számukra, hogy összekötik a sorsukat. Ami pedig a megyénkbeli értelmiségieket általában jellemzi, rájuk is igaz: noha kecsegtetőbb ajánlatot is kaphattak volna az ország jobban fizető vidékére, ők a szülőföldjükön keresték a boldogulás útját.

Jeles napon házasodtak össze, épp a diplomaosztásra gyülekeztek a főiskolai csoporttársak. Ők a nászút végén vették át a diplomát. A cipőgyártásban kerestek és találtak állást. A nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár a nyolcvanas évek elején az egyik legelismertebb gyártó cég volt a régióban. Imre bejárta a ranglétra számos fokát, kezdte mint gyakornok, majd művezető, később technológus lett. Arra hamarosan rájött, hogy alkalmazottként soha nem kereshet annyit, amennyiből tisztességesen eltarthatja a családját, felnevelheti két fiát, az 1981-es születésű Pétert és az 1983-as Balázst. A családfő kiváltotta a bőrdíszműves kisipart és másodállásban egészítette ki a jövedelmüket.

A szabad ideje beosztásával nem kellett sokat vesződnie, ugyanis beiratkozott a közgazdasági egyetem ipari tervező szakára és öt kemény év elteltével okleves közgazda lett. Időközben a cipőgyár is méltányolta szakmai fejlődését és mind magasabb munkakört bízott rá. Műszaki osztályvezetőként, később tőkés export osztályvezetőként irányította a cég tevékenységét. Rövidesen összevonták a műszaki és termelési osztályt és Leviczki Imre vezette a tevékenységében és létszámában megerősödött szervezetet.

Közben megválasztották a vállalati tanács elnökévé. Ez szakmailag és emberileg fontos állomás az életében. Amit csak lehetett, szinte mindent elért a cipőszakmában. Argentínába, Olaszországba, Pakisztánba őt küldték a minőségi bőrátvételt lebonyolítani. Csengerbe főmérnöknek hívták. Elsősorban azért, mert a tőkés export területén komoly tapasztalatokat szerzett, és németül is szót tudott érteni a partnerekkel.

Szolgálati lakást kaptak. A cipőgyártás és az értékesítés területéről újabb hasznos információkkal gazdagodtak a feleségével.

Az külön fejezetet érdemel az, hogy valaki nemcsak feleséget talál egy asszony személyében, hanem megbízható munkatársat is. Imre és Ibolya már a főiskolás éveiktől kezdve egyeztethette szakmai elképzeléseit. Az évek során kialakították azt a koncepciót, amely később a saját vállalkozásuk alapja lett. 1988. május elsején vágtak az önálló vállalkozásba. Előbb a sóstóhegyi lakásuk pincéjében varrták a cipőket, hajnaltól késő estig dolgoztak mindketten. A kereslet viszont indokolta a bővítést. A nyíregyházi Tünde utcán önálló telephelyet vettek és szép lassan felépítettek rá egy cipőüzemet. Most két gyártócsarnokban készülnek a cipők. Emellett a Marc cipőket pedig forgalmazzák. Az 1994. évi bruttó forgalmuk elérte a százharminc millió forintot. Jelenleg hetvenen dolgoznak náluk és további harminc alkalmazottal tartanak fenn jogviszonyt.

− Alkotómunkára vágytunk mindketten − beszél kettejük nevében Leviczkiné Bokor Ibolya. − Egyesével vettük a gépeket, már láttuk, hogy a szemünk előtt rajzolódik ki egy csodálatos szakma. Embereknek segíthettünk munkát találni, a vevőinket megörvendeztethettük szép lábbelivel, és mi is megtaláltuk a számításunkat. Azt hiszem, ezek a tényezők együttesen járultak hozzá a jó érzéshez.

Néhány hónapja a Leviczki házaspár belekezdett egy egészen más üzletbe. A multi level marketing csupán egy bekezdés volt számukra a főiskolán, az életben viszont most tapasztalhatják a közvetítői kereskedelem sokrétű előnyeit. Ibolyát és Imrét már a vezetők közt tartják számon ebben az üzletben is. Mint mondják: megtaníthatnak felnőtt embereket értelmesen élni, álmaikat újból elővenni, pénzt keresni. Ez a világ legszebb pedagógiája, hiszen a személyes segítőkészségükön nagyon sok múlik, miként indítják el az üzlettársaikat. Akik az ő hatásukra csatlakoztak az üzlethez, bizalommal fordulhatnak hozzájuk szaktanácsért, konzultációért. A legelegánsabb és a legigazságosabb vállalkozás, amivel valaha is találkoztak. Itt a legkisebb teljesítményt is elismerik és itt nem ismerik a hagyományos üzletben tapasztalható, a konkurencia visszaszorítását célzó törekvéseket.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)