Nyíregyháza

Közismert emberré a munkája és beosztása révén vált Leitner István. Magas termete és tartása tekintélyt parancsoló.

Hogyan kezdődött sok változatosságot mutató élete?

Vasutascsaládból származik az apai ágon. A nagyapa uradalmi gépészként dolgozott, majd mozdonyvezető a csapi csomóponton. Édesapja, Leitner Ferenc, édesanyja Hegedűs Emma. A házigazda Csapon, 1941-ben született. A háború viszontagságos helyzete megmozgatta a családot, mert a trianoni határ ismét elcsatolta szülőföldjét. Magyarországot választották. Záhonyban szolgált a vasútnál édesapja. Legvégül Kisvárdán, mint állomásfőnök ment nyugdíjba.

Leitner István Kisvárdán, a Bessenyei gimnáziumban érettségizett ezerkilencszázötvenkilencben, és Magyaróvárra, a Mezőgazdasági Akadémiára iratkozott be. A távolságot sokallta, és így került át Debrecenbe, ahol tanulmányait folytatta. Oklevelét 1963-ban szerezte. A gondtalan diákévek, a laza legényélet ma is megszépülten elevenedik fel a társalgás során.

Céltudatosan készült a vezető beosztásra. Elhatározta, hogy alulról minden lépcsőfokot megjár, hogy jól ismerhesse meg a szakmáját. Az első munkahelye a Nyírtassi Állami Gazdaság volt, ezt követte a fehérgyarmati nagyobb állami gazdaság. A szülői ház és a vendégmarasztaló sár visszacsábította a Nyírségbe.

Egy véletlen folytán az útja a nyírtassi Dózsa Tsz-be vitte, amely szakmai megalapozásának feledhetetlen munkahelye lett. Az, hogy a fizetése háromszorosa lett, az mellékes ahhoz képest, hogy első főnökére − ahogy ő mondja, igazi tanítómesterére − Virtics Ferenc tsz-elnökre emlékszik. Tőle tanulta a fegyelmet, a szigorú rendet és emberséget. Nagyon kellett ez a hőskornak számító időben. Miért nevezi hőskornak?

Azért, mert akkor még a tsz-ek nem voltak igazi nagyüzemek, de már nem hasonlítottak a kisgazdaságokra sem. Átmeneti korszak volt, kitaposatlan utakkal. Például: két kis traktor, egy Szuper Zetor, egy darab Csepel teherautó volt az egész gépesítés. A lófogatok száma ötven pár volt. Ezt naponta szervezni, irányítani a mai szemmel tényleg hőskornak lehet nevezni. Ma már így elképzelhetetlen lenne gazdálkodni egy nagyüzemben. A főagronómusi beosztás tíz éve nagy élménye a mai napig. A tsz soha nem volt veszteséges.

Jött a nősülés ezerkilencszázhatvannyolcban. Feleségül Tiszai Margitot mint gyógyszerész-technikust választotta, ő is bekapcsolódik a társalgásba. Olyan szerencsés, hogy két hazát tud magáénak. Barabás, ahol született, Nyírtass, ahol boldog fiatalságát megélte. Nem tud különbséget tenni köztük máig sem. Két fiuk született, István és Zoltán. Később a sors Nyíregyházára hozta a családot. A feleség ma a Képcsarnok vezetője.

1977-ben felkeresték Leitner Istvánt azzal a céllal, hogy legyen a nyíregyházi Ságvári Tsz és az öt hozzá csatlakozó szakszövetkezet elnöke. Nem volt ismeretlen a munkaterület, mégis vonakodva mondott igent a pártbizottság illetékeseinek. Az új munkahelyen bízott a régi jó vezetőkben és az azokat kiegészítő tirpák gazdákban. A szorgalom és a szakirányítás együttesen híres és erős tsz-szé alakította az új gazdaságot. Voltak döccenők, sikertelenségek, de ezeket feledteti az eredményes évek száma. Legalacsonyabb nyereség 5 millió forint, a legmagasabb 64 millió forint volt irányítása alatt. A sok egyéni kitüntetése közt legbüszkébb a Munka Érdemrend Arany fokozatára, de az öt különböző minisztériumtól kapott többféle elismerés is kedves.

Társadalmi megbízatása között kiemelkedik a megyei TIT, valamint a MAE szervezetben viselt tiszte. Az utóbbinak országos vezetőségi tagja is volt.

Mire emlékszik legszívesebben?

Általában egyet szoktak az emberek kiemelni. Nekem ez nehéz lenne. Legelső a szakmában említett tanítómesterem, ki egész életemre kihat. Másik a család, feleségem és két fiam, kinek most kell segíteni az élet indulásánál. A szaktudását, véleményét elismerik, illetve kikérik, ezért hiteles embernek is tartják.

A mai helyzetben nehéz eligazodni a vezetőnek és az egyszerűbb embernek egyaránt. A politika beleszólt a gazdaság menetébe, így a megszokott és bejáratott gyakorlatot felrúgta. Ma a gondolkodó és élelmes embereknek jött el a világa. Van ebben jó is, mert ha akar és tud, gyarapodik, hasznos polgára lesz a társadalomnak. Akik viszont megszokták az irányítást, azoknak ma hosszabb utat kell megtenni, míg megfelelő tapasztalatot szereznek az új viszonyok között. Lehet és kell is ezeken segíteni, ami eredményhez vezethet majd.

Ezerkilencszázkilencvenkettő óta új típusú szövetkezetté alakult át a Ságvári Tsz, „Nyugat Nyíregyháza Szövetkezet” néven. A tagság újra 5 évre elnökké választotta, mert tizenhét év alatt egyszer sem voltak veszteségesek.

Összegzésként summázza:

Kudarc nélkül nincs siker, ezt sokan megtapasztalták életük folyamán. Dehát e kettőből áll folyton az életünk.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)