Nyíregyháza

Azért nyitotta meg az Ancsi baba névre keresztelt gyermekruhaboltját, mert a fiait nem tudta szépen, elegánsan felöltöztetni.

Komonyi Lajosnét mindig is izgatta az esztétikai megjelenés, legyen az lakásbelső, egy szép ruhadarab, egy ajándéktárgy, vagy bármi, ami az embernek a harmónia érzetét sugallja. Nem véletlen, hogy a nyíregyházi Benczúr Gyula Teremnek másfél évtizeden át ő volt az eladója és adminisztrátora.

Nyíregyházán született 1950. február 2-án. Édesanyja, Bártfai Mária szakácsnő volt. Édesapja, Berényi Antal már nem lehet közöttük. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola 2. számú gyakorló iskolájának elvégzése után a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban tett érettségit. Tulajdonképpen az egészségügyi pálya vonzotta, mégis műszaki rajzolóként dolgozott néhány évet.

Ezt követően az életében csodálatosan szép szakasz következett, a nyíregyházi Benczúr Gyula Teremben. A megyeszékhelyen ekkor ismerkedtek meg az emberek a képzőművészeti tárgyakkal közelebbről. Meg lehetett nézni a festményeket, kisplasztikákat, s szépen gyarapodott a kínálat bútorokból, lámpákból, iparművész által készített táskákból, ékszerekből. Komonyi Lajosné a vele született szépérzékét itt tovább fejleszthette és hamarosan szakavatott segítője lett a konkrét elgondolással még nem rendelkező vásárlóknak.

Valódi áttörést hozott a gyermekruhadivatban Komonyiné. Mint ahogy saját családjában tapasztalta, a szülők nagyobbik része szívesen öltöztette volna szebb, divatosabb, praktikusabb ruhákba a gyerekeit. Csakhogy ezek a holmik még hiányoztak a hazai boltok polcairól. Komonyi Lajosné nem nyugodott bele az addig meglévő szegényes kínálatba és egy merész ötlettel gyermekruha-szaküzletet nyitott. Ebben a vállalkozásban nagy segítséget jelent számára a férje, Komonyi Lajos. Az autóhűtő javítására szakosodott mester már jó ideje vállalkozással foglalkozott. Gyakorlati tanácsokat is tudott adni a feleségének, mit hogy lehet és érdemes megvalósítani a vállalkozás elindításánál.

− Röviden úgy tudnám jellemezni az induló vállalkozásomat − fogalmaz az üzletasszony −, hogy minőségi termékeket és olcsón akartam adni a nyíregyházi vevőknek. Budapesten ismertem készítőket, akiknek a keze alól meseszép holmik kerültek ki. A magyar termékek közül meg akartam keresni a legjobbakat, hisz a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő és dolgozó szülők is megérdemlik, hogy gyermekeiket szép és divatos holmiba öltöztessék. Alapvető szempontként fogalmaztam meg, hogy mindezt elérhető áron kell kínálni, különösen annak ismeretében, hogy az országnak ez a legszegényebb megyéje.

Az asszony neve után Ancsi babára keresztelték az üzletet és a nyíregyházi városközpontban nyitották meg előbb egy bérelt pavilonban, majd átköltöztek az S-modell üzlet helyére. 1989 februárjában fogadták az első vevőket. Legszebb álmaik váltak valóra, hisz az emberek elégedetten távoztak az üzletből. Hamarosan kialakult egy törzsvásárlói réteg, amelynek tagjai már nem mentek el Debrecenbe vagy Miskolcra bevásárolni. Igaz az is, hogy egy idő után Komonyiné már tudta, mit hozzon az üzletbe, szinte előre megmondhatta, ki veszi meg az adott ruhadarabot. Annyira sikeresen valósították meg a szép holmik kínálatát, hogy a testvérek sem tudták elnyúzni a ruhát, szoknyát.

Az üzlet beváltotta a vállalkozó üzletasszony elképzeléseit. Azóta ki is bővítette a kínálatot, az Inczédi soron megnyitotta a Ancsi baba áruházat, ahol kétéves korig találnak a szülők gyerekeiknek holmikat, beleértve a babakocsit, a gyermekágyat és a járókát is. A belvárosi boltban pedig nullától 12-13 évesig, a 164-es mérettel bezárólag választhatnak a holmik közül.

Komonyiné azt vallja, inkább kisebb legyen a haszna, de nagyobb forgási sebesség jellemezze a boltjait. Noha kényszerből kezdett vállalkozni, maximálisan megszerette ezt a nyüzsgő, izgalmas, változatos, semmihez sem fogható életformát. Presztízskérdést csinált belőle: ha másnak sikerülhet, akkor ő sem vall kudarcot.

Három gyermekük született, Brigitta 25 éves, eladó és már neki is született egy kisfia, Tamás hároméves. A középső gyermek, Lajos 20 éves és szintén az eladói szakmát választotta, a legkisebb, Gergő ötödik osztályos. Ő viszont gyakran részt vesz édesapja hobbijában, a galambászatban. Komonyi Lajos sokszoros díjnyertes galambtenyésztő. A postagalambok életéről, szokásairól olyan érdekfeszítően mesél, hogy nem csoda, ha a legkisebb fia szívesen üldögél akár órák hosszat a galambdúcban, amíg várják haza a külföldi versenyről a galambjaikat. A mama pedig megértően szemléli ezt a hobbit, és előfordult, hogy a galambdúcba vitte férjének és a fiának a vasárnapi ebédet.

Ha mindent egybevet, igen sikeres életutat járt be eddig Komonyiné. Három gyermeke, férje, unokája jelenti az összetartó családot, építettek egy kényelmes családi fészket a nyíregyházi zöldövezetben, megalapozott és működtet egy sikeres vállalkozást.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)