Nyíregyháza

Kakukné Katona Ágnes könyvek között nőtt fel – szülei közismert pedagógusok, a magyar nyelv és irodalom tanárai Nyíregyházán. Természetesnek tűnt, hogy a család egyetlen leánya folytatja a hagyományt, magyar–angol szakos tanárnak készült. Az élet azonban alaposan megváltoztatta az eredeti elképzelést.

Első egyetemi diplomáján ez áll: termelési rendszerszervező mérnök. Talán ez az első „váltás”, majd a későbbi pályamódosítások is közrejátszottak abban, hogy feladatot, vezető szerepet vállalt a Humán-Net Alapítvány munkájában. A kilencvenes évek közepén arra vállalkoztak néhányan, hogy segítenek az egyetemet, főiskolát végzett szabolcsi fiataloknak a hazatérésben, az itthoni munkavállalásban.

Jellemző volt ugyanis, hogy éppen azok a tehetséges, képzett diplomások nem jöttek vissza dolgozni a megyébe, akikre különösen nagy szükség lett volna. Ezért már az egyetemeken, főiskolákon felvették a kapcsolatot a végzősökkel, szakdolgozati témákat ajánlottak, beszélgetéseket szerveztek számukra gazdasági vezetőkkel, erősítették a megyei kapcsolat szálait, közös programokat szerveztek az egyetemi székhelyeken és Nyíregyházán, elhelyezkedési lehetőségeket ajánlottak – aminek híre ment és egész kis szellemi központ alakult az alapítvány körül, amely már hírlevelet is kiadott. Később a nyíregyházi főiskolák diákjai is felfedezték a lehetőséget: értelmes diplomamunka-tippeket kaphattak, segítettek a kapcsolatépítésben, pályázatírásban. Mindezeket gondozni kellett, kapcsolatot tartani az alapítók képviselőivel, gazdasági és megyei vezetőkkel – és pénzt is szerezni az alapítvány működéséhez. Kakukné Katona Ágnes azóta is szívesen szervezi az alapítvány munkáját, hasznosítva személyes életének tapasztalatait is.

Korán rájött, hogy mindenért meg kell küzdeni. Már az egyetemi bejutáshoz is módosítania kellett elképzeléseit, mert reménye sem volt, hogy a megálmodott magyar–angol tanári szakra bejusson – amikor végzett, egyszerűen nem indítottak ilyet Debrecenben, Pestre pedig nem akart menni. Újraértékelte középiskolai tanulmányait és – műszaki szakfordítói szakra jelentkezett Miskolcra. Mire szakosodni kellett volna, kiderült, hogy nem angol, hanem orosz fordító lesz, ha folytatja – ekkor újra módosított és egy új szakra, a termelési rendszerszervező mérnökire iratkozott be. Ez szerencsés választásnak bizonyult.

Friss diplomásként hazajött szülővárosába; meg sem fordult fejében, hogy másutt dolgozzon. Egyetemi társa, Kakuk Gyula, ekkor már a férje volt, Nyíregyházán kezdték közös életüket a Taurus gumigyárban. Ágnes – mint mondja –, egy nagyon jó csapatban, ahol öt évig dolgozott. Aztán váltott: egy szervezési és számítástechnikai céghez szegődött – akkoriban indult a számítógépes szakma karrierje, s fiatal szakemberként ki akarta próbálni magát az új iparágban. Újabb öt év után a megyei munkaügyi központ osztályvezetője lett – ahol módja nyílt arra, hogy sokoldalú végzettségét, tapasztalatait hasznosítsa.

A változások közben mindig volt egy visszatérő elem: a tanulás. Számviteli főiskolai diplomát, adótanácsadói oklevelet szerzett, angol nyelvvizsgát tett, most pedig az MBA felsőfokú menedzseri diploma megszerzése a célja – az utolsó vizsgákra készül – ebbéli tanulmányai a minőséghez kötődnek. Az utóbbi években saját családi vállalkozásukban dolgozik. A Landmark Bt. szoftverfejlesztéssel, számítástechnikával, üzleti tanácsadással foglalkozik. Elsősorban a megye középkategóriás vállalkozásai számítanak Kakukné Katona Ágnes munkájára: projekteket, pályázatokat, üzleti terveket, vállalati stratégiákat készít, minőségügyi rendszerek kiépítésével foglalkozik.

A Landmark Bt. – természetesen – már rendelkezik az ISO minősítéssel; ezt komolyan veszik, fontosnak tartják saját vállalkozásukban is. Mindemellett szakértőként rendszeresen részt vesz a területfejlesztési tanács pályázatainak elbírálásában. Visszatekintve eddigi munkáira – elégedett.

– Mindenütt addig dolgoztam, amíg örömet leltem a munkában, voltak kihívások, nem uralkodott el a rutin. Ha úgy éreztem, váltani kell, nem haboztam – s ezt nem bántam meg.

A tanulás pedig frissen tartja az elmét. A megyét – annak ellenére, hogy sok mutató alapján a sor végén áll – nem tartja állóvíznek: van fejlődés, csak éppen nagyobb ütem kellene, mert mások gyorsabban fejlődnek. Megjelentek a külföldi befektetők, multinacionális cégek, a korábbinál több diplomás jön haza – részint azért, mert van feladat, részint azért, mert a fővárosban és nagyvárosokban telítődik a szakembergárda. Kialakultak a vidéki egyetemi centrumok, Debrecenből, Miskolcról könnyebben hazajönnek a diplomások, mint Budapestről – köti össze a megyét, munkáját s a Humán-Net Alapítvány átalakulóban lévő feladatait.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)