Nyíregyháza

Ma Örökösföldön található Nyíregyháza legnagyobb iskolája. Régen 21-es számúnak hívták, évekkel ezelőtt pedig Móra Ferencről nevezték el. Öt éve igazgatja Jókayné Deák Éva. Jól emlékszik még az építkezés hőskorára, amikor a szó szoros értelmében a sárból húzták ki a gyerekeket, mert egyedül képtelenek voltak kimászni az iskolát övező vendégmarasztaló dagonyából. Ma pedig annak örülhetnek, hogy kilenc végzős tanulót vettek fel a jó nevű Zrínyi-gimnázium haladó angol szakára. Mennyiségben, minőségben igen sokat kellett fejlődni ehhez az eredményhez.

Milyen ma a pedagógus társadalmi, erkölcsi megbecsülése, mit vár el tőle a szűkebb-tágabb közösség? Egyebek közt erről beszélgettünk az igazgató asszonnyal, aki mióta az eszét tudja, erre a pályára készült. Soha, egyetlen percre nem kérdőjeleződött meg a döntése. Mint katonatiszt lánya, élt az ország minden részében. 1956-ban Budapesten született. Édesapja, Deák Lajos, alezredes Nyírteleken is szolgált. Édesanyja, Juhos Veronika, a Nyíregyházi Háziipari Szövetkezetben kereste a kenyerét. Testvére, Zoltán, a megyei kórház művese állomásán dolgozik. Férje, Jókay László, a nyíregyházi Főnix Kft. (a privatizált gumigyár egyik utódcége) operatív igazgatója. Két gyermekük született. Éva gyógyszerészhallgató a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, László tizenkét éves, hatodik osztályos tanuló.

Az igazgatónő a Krúdy-gimnáziumban érettségizett 1974-ben, majd a Bessenyei György Tanárképző Főiskola biológia-földrajz szakán szerzett oklevelet 1978-ban. A szegedi József Attila Tudományegyetemen földrajzból egyetemi diplomával egészítette ki a tudását. A földrajzot ma is nagyon szereti, szakvezető tanárnak kérték fel a főiskolán a földrajz szakos hallgatók felkészítése érdekében.

Egykori iskolájában, a Vécsey Károly Általános Iskolában állt először a katedrára. Még azokkal együtt tanított, akik annak idején őt is oktatták, nevelték. Nagyon jó intézménynek bizonyult a Vécsey. Jókayné nemcsak azt tartotta fontosnak, hogy a gyermekeknek minél több tudást átadjon, hanem a kor követelményei közt jól eligazodó, a társadalmi változásokhoz alkalmazkodni tudó, felelősséget vállaló gyerekemberek kerüljenek ki az intézmény falai közül.

Már korán felismerte benne az igazi vezetőt Diczkó Józsefné, aki szintén ebben az iskolában tanított. S amikor Diczkónét felkérték az induló 21-es iskola vezetésére, magával hívta és vitte Jókaynét is. Éveken át helyettes volt, öt éve pedig igazgatóként irányítja a Móra Ferenc Általános Iskolát.

– Nagyszerű érzés volt megtapasztalni az önállóságot, úgy a pedagógiai programok összeállítása, mint a gazdálkodás területén – hallottuk az igazgató asszonytól. Örömöt jelentett részt venni az iskola profiljának kialakításában, a pedagógiai program megfogalmazásában. A ma pedagógiájának kulcsszavai: kerettanterv, minőségbiztosítás, nevelés. Nagyon fontos nekünk, pedagógusoknak is, hogy minőségileg értékeljék az általunk végzett munkát. Igenis mérni kell, amit lehet, hiszen ki mondja meg ma a tanárnak, hogy jó az, amit csinál?! Ha úgy állunk hozzá, hogy mérjük a mérhető elemeket, bizonyára siker koronázza az elképzelésünket. A minőségbiztosítást így tudjuk megvalósítani egy oktatási intézmény falai között. Ha ez lesz az iskolafilozófiánk, akkor érdemes ennek szellemében tevékenykedni. A siker jele lehet az is, hogy melyik pedagógusnak jutottak el a tanítványai megyei, országos tanulmányi vagy sportversenyre, míg a másiknak az az eredmény, ha a betűvetésre sikerül megtanítania valakit.

Néhány évtizede lámpásnak mondták a tanítót, mert minden fontos ügyet felvállalt, szervezte, irányította a közösség – nemcsak a gyerekek, hanem szüleik, a falu – életét is. Vajon milyen ma az ideális pedagógus? Bizonyára megoszlanak erről a vélemények. Jókayné szerint a jó, bölcs ember lehet vonzó. Igen nagy kár, hogy a fiúgyermekek előtt nincs férfiminta. Még mindig aránytalanul kevesebben részesítik előnyben a pedagóguspályát az erősebb nem tagjai.

Közismert a pedagógusok alacsony bérezése, nem véletlenül nem választják ezt ma a jobb tanulók a jelentkezési lapok kitöltésénél. Vagy megszállottan szereti valaki ezt a pályát és akármennyi pénzért is csak ezt csinálná – mint az igazgató asszony – vagy jobb híján jelölik meg a tanárképzőt, mert kevés a pontjuk a slágernek számító közgazdaságira, jogira, orvosira.

– Meddig lehet a gyermekszeretetre apellálni a társadalomnak? – teszi fel a költői kérdést Jókayné Deák Éva. Az a tapasztalat, hogy jó családi és anyagi háttér kell ahhoz, hogy egy tanár megengedje magának a pedagóguspálya luxusát. De mi van akkor, ha két tanárfiatal kerül össze, miként jönnek ki a fizetésből? Ma iskolánkban az átlagbér bruttó 51600 forint. Hetvenhét pedagógus, huszonkét technikai dolgozó mellett ezerhatvan tanulónk van.

Jókayné örök diák marad, most végez a BME közoktatás-vezetői szakán. Szabadidejében szakirodalmat és verseket olvas. Szívesen hódol utazási szenvedélyének. Most jött haza egy rég elmaradt római családi kirándulásról.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)