Nyíregyháza

Nyírbátorban született 1958-ban, de ő kislétai. Ott éltek, ott volt a szülői ház, ott töltötte gyermekkorát. 16 éves volt, amikor a megyeszékhelyre költöztek szülei a két gyerekkel.

Édesapja a Volánnál dolgozott, autóbusz-vezető volt, de mellette gazdálkodott.

Édesanyja szülésznő volt. Gyermekeket segített a világra. Szerette hivatását. Szomorú, hogy fiatalon, 49 évesen elment; a gyilkos kórral nem tudott megbirkózni.

Az általános iskolát Horváth Péter Kislétán végezte, s innen Debrecenbe vitt az útja a Vegyipari Szakközépiskolába. Itt érettségizett, s ezt követően egy évig a Nyíregyházi Konzervgyárban dolgozott, mint meós. Jól érezte ott magát, de tanulni akart. Merész álmát váltotta valóra, amikor sikerrel jelentkezett a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola Repülőgépkarára. A felvételi nagy gonddal történt, testi-lelki-szellemi alkalmassággal indulhatott csak neki a veszélyesnek tartott repülésnek. 1980-ban diplomázott, és ez egyenes utat adott számára a Nyíregyházi Repülőgépes Szolgálathoz ahol, mint oktató, a főiskola hallgatóinak gyakorlati képzését végezte.

A repülés élete egyik nagy szerelme, melyhez a mai napig hűséges. Szívügye − és sokat fáradozik érte −, hogy az 1968-ban elindult repülőgépes képzést megtartsa Nyíregyházának. Horváth Péter és munkatársai 1992-ben megalapították a Tréner Kft.-t, amelyik sokszor megelőlegezve a munkát, végül meg tudta akadályozni a felszámolást, a pénzhiány miatti leállást. A felsőbb szervek ma már arról tanácskoznak a Tréner Kft. bevonásával, miként lehetne fejleszteni a városnak, a megyének ezt a különleges szolgáltatását, a polgári, kisgépes repülést.

Kiérdemelte a bizalmat és a feladatot. Szép karriert mondhat magáénak. 1980-ban oktató, 1984-től műrepülő-válogatott kerettag. 1985-től a kisgépes évfolyam parancsnoka. 30 évesen ő kísérte figyelemmel a hallgatók ellenőrző repülését, mely azzal a felelős feladattal járt, hogy a több mint 100 hallgató első repülését ő engedélyezte. Elégedetten nyugtázza, sikeres volt valamennyi. Ma már többen vezetnek óriásgépeket az óceánok felett.

A repülés mellett más, szakmájától kissé távoli, de sikeres vállalkozásban is dolgozik. Kénytelen is, hiszen édesapjuk úgy igyekezett gyermekeiről gondoskodni, hogy földet vásárolt nekik. Közösen a családdal gyümölcsöst telepítettek, s gondozását nemcsak szervezik, hanem dolgoznak is benne. Tőlük nem idegen a munka. A testvére és ő is rendszeresen dolgoztak már gyermekkoruktól. Édesapjuk bevonta őket a mindennapi teendőkbe, szigorúan és következetesen nevelte őket a kemény munkával megszerzett eredményekre. Megtanította őket dolgozni és megbecsülni a pénzt, értelmesen, takarékosan élni, gondolni a holnapra is. Ma is hálás ezért Horváth Péter. Az örökséggel − húgával együtt úgy érzik, jól sáfárkodtak.

Családjának biztos egzisztenciát teremthetett. Az idén épült fel a családi ház − mely mint mondja −, nekik a Korányi úton az egyik gyöngyszem. Nagyon örülnek neki, kényelmes, nagy kertje van, és a házon, a kertben − kikapcsolódásnak − mindig van tennivaló. Ennek előzménye az életében egy fontos dátum, 1981. Ekkor kötöttek házasságot Kéry Zsuzsannával. Házasságukból két fiúgyermek született. 1989-ben Tibor és 1991-ben Zsolt. Tibor most 3. osztályos, Zsolt nagycsoportos óvodás.

Felesége pedagógus, a 4. Sz. Általános Iskolában tanít. Úgy érzi, ő a szó igaz értelmében társa. Megértésben, kiegyensúlyozott, boldog házasságban élnek. A család, szabadidejének nagy részét a repülőtéren tölti. Szeretik az ottani sajátos hangulatot, szeretik a repülést. Lehet, hogy a fiúk apjuk nyomdokaiba lépnek, ők lesznek a utódai a földön és a levegőben.

Náluk az is szerencsésen alakult, hogy a feleség és a férj hivatása egy fontos ponton összecseng. Mindketten a jövőt formálják, fiatalokkal, gyerekekkel vannak körülvéve, és ehhez kellő hittel és optimizmussal rendelkeznek. Derűs emberek. Horváth Péter szerint erre nagy szükség van, mert a fiatalok kisebb gondok, problémák miatt is hajlamosak az elkeseredésre, s bizony gyakori, hogy a küzdés helyett egyéb megoldást választanak.

Meggyőződése, hogy a szakma mellett arra is meg kell tanítani gyermekeinket, hogy el tudják viselni a kudarcokat, hogy küzdeni tudjanak a talpon maradásért.

A szabadidejének egy részét repüléssel, olvasással tölti, de azért járnak nyaralni, országot, világot látni. Előbb országjáró körúton itthon Magyarországon, majd Európa többi országaiban voltak. A gyermekek ha nagyobbak lesznek, szeretnének távolabbi utakra is vállalkozni. Sok szépet látott útjai során, de ő itthon érzi igazán jól magát, neki Nyíregyháza pótolhatatlan; ez az otthon.

Szerencsés embernek tartja magát, céljai megvalósításához biztos családi háttere van. Munkáját szereti, örömmel végzi, a gondok nem tudják kedvét szegni, és repülni egyszerűen csodálatos…! És mint tudjuk: A felhők fölött mindig kék az ég!

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)