Nyíregyháza

Tamási Áron vallja a gyönyörűséges Ábelében: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Egy pillanatig sem vitatja ennek igazát Hengsperger Györgyné, a nyíregyházi Szaport Cipőgyártó Rt. elnök-igazgatója, de ő Váci Mihályhoz hasonlóan érez, aki „Mindenütt otthon” tudta magát a világban. Bizony, alaposan kiszélesedett Julika egykori, gávavencsellői horizontja, merthogy az év háromszázhatvanöt napjából legalább százat külföldön tölt el.

Nagyhalászban született, de az iskolapaddal már Gávavencsellőn ismerkedett meg. A hat testvérből a lányok is, a fiúk is hármat-hármat számlálnak, ő a legidősebb. Mint mondja, nagyon szép nagy család az övék. Édesapja negyvenkét évig azonos munkahelyen dolgozott, gátőrként kereste a család kenyerét. Emléke mit sem kopott a testvéri beszélgetések, a hazalátogatások során. Édesanyja jó egészségnek örvend, az ünnepeken, a családi összejöveteleken mindannyian ki vannak éhezve a mama főztjére, leginkább a finom töltött káposztára.

Julika Újfehértón él családjával, a ma már rokkantnyugdíjas férje, Hengsperger György ugyancsak gávavencsellői. Gyerekkoruktól ismerték egymást, a házassági évfordulók számát tekintve pedig ma már elmondható: eléggé megbízhatóan! A férje megváltozott, otthoni szerepköre nincs ellenére Györgynek, neki pedig kimondottan szükséges az efféle háttér.

Julika (mert mindenki így ismeri, s meri is így nevezni) az egykor szebb napokat látott, külföldön is „győzedelmes” gávavencsellői Viktória Cipőipari Szövetkezetben kezdte a nagybetűs életet, segédmunkásként. A helyi gimnáziumban leérettségizett, majd ugyancsak levelező oktatás keretében a pénzügyi és számviteli főiskolán diplomát szerzett. Időközben még másra is futotta energiájából: ugyanis 1968-ban férjhez ment. Sokat köszönhetnek férje szüleinek a kezdő házasok gyámolításáért.

Időközben Újfehértóra költöztek, Julika a tanácsnál kapott munkát. A főnöke, az ugyancsak nagyhalászi születésű József volt, akiről ma is csak a megbecsülés hangján tud szólni. 1987-től aztán Újfehértót a megyeszékhellyel váltotta fel, ahol a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár belső ellenőreként dolgozott.

Két évre rá, 1989-ben a Szabolcs Cipőgyárat sem kerülte el a nagy változás szele, ettől datálódik a Szaport Cipőgyártó Rt. kezdete. Ez nemcsak a gyár, de Julika életében is meghatározóvá vált, hiszen ezt követően, már mint gazdasági igazgató tevékenykedett a cégnél.

Az újabb előrelépés sem sokat váratott magára, 1994-ben a Szaport Cipőgyártó Rt. elnök-igazgatójává választották. Az 1989-es átalakulással szinte a teljes fizikai állomány (kétszáztizenkét fő) megmaradt, nem kellett tehát megküzdeniük a munkanélküliséggel. Óhatatlan volt viszont az óriásira duzzadt adminisztratív létszám leépítése. Ma már szinte hihetetlen, de az akkori kétszáztizenkét „irodista” munkáját jelenleg tizenhárman látják el, tegyük hozzá: kiválóan. A babonások által rettegett tizenhármas számba aztán beletartozik a bérelszámoló, a vámügyintéző, az elnök-igazgató.

Közel háromszázan dolgoznak a cégnél, a védett márkájú, kiváló minőségű Rockport férficipőket gyártják, főként a tengerentúlra. Az amerikai export (Marlboro) mellett direktszállításokat is végeznek Mexikóba, Japánba, Kanadába. Termelésük évi 330 ezer pár, a négy modell több színben és méretben hagyja el a szalagot. A ’99-es év teljes kapacitása is már jóval az évkezdet előtt lekötött volt. A tervezett két újabb modell viszont létszámbővítést igényel, ám úgy tűnik, hogy a magas munkanélküliség idején a folyamatos, minőségi termelés (a 99,6%-os első osztályú minőség), az átlagosnál jobb bér (akár 60–70 ezer forint) sem lehet manapság eléggé vonzó.

Egyelőre hasonlóan az elképzelés szintjén beszélnek a két műszakos munkarend megvalósításáról vezetői körben. Az egykori gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezetben is a Szaport cipőit gyártják, ezáltal közel száz helybeli, illetve környékbeli talált munkahelyre. Ez (is) roppant szívügye az elnök-igazgató asszonynak. A Szaport valamennyi dolgozója mestere a szakmának, profi cipőgyártó! – vallja legfőbb segítőjével, Szabó János termelési igazgatóval együtt. A hatékonyság és minőség a vezérelvük.

A lánya, Varga Lászlóné, Tünde által már a nagyi megszólítást is kiérdemelte. A veje egy debreceni cégnél asztalos. A kis unoka, Leila a hétvégeket nagyszüleinél tölti, egymás végtelen örömére. – Más ez a szeretet, ez a mi napunk! – mondja mosolyogva Julika. A másik gyermek, Tamás nyolcadikos, a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumba tart. Speciális matekosztályba jár, az apai és anyai számítások szerint nem lesz vele a későbbiekben sem baj.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)