Nyíregyháza

Beszélgetésünk során elfogadja magára a jelzőt, hogy nyughatatlan. Aki azonban ezt a korosztályára, a nagy generációra jellemző módon képzeli el, téved. Hamvas László nyugodt, jó megjelenésű, türelmes ember. Nyugtalansága a feladatvállalásaiban érthető meg.

A csak társadalmi tisztségeiből is féltucatnyi sorolható, és olyan komoly teendőkkel, amelyek hivatásszerű munkát igényelnek. Alapítója és elnöke az Magyar Demokrata Fórum nyíregyházi szervezeteinek, az országos választmány tagja, a közéletiség másik fóruma Nyíregyháza város önkormányzata, ahol képviselő, a megye közgyűlésének tagja, az egyik alelnöki tisztséget is ellátja, szakmai, hivatali naprakészségét pedig a külső megfigyelőnek bizonyítják a helyi rádióban rendszeresen hallható filmlevelei.

Erre a magyarázatot most is az előző évek, évtizedek adják meg.

Születési helyét ma hiába keressük a térképen, 1941-ben Szentmihályon született, de ma már Tiszavasvárinak nevezik. A falunév pedig beszélni tud a helyi viszonyokat ismerőknek.

Őseit hajdú származásúnak tudja, később szabadparaszti életformát éltek, akik a maguk földjén a politikáról is szabadabban gondolkoztak. Hamvas László ezt igazán akkor értette meg, mikor apja 1947-ben hazatért a hadifogságból. Nagy felfedezés volt, hiszen László fia születésekor vonultatták be, és már iskolás gyermeke várta haza. A világ sokféleképp mutatta magát Szentmihályon is az ötvenes években.

A tsz szervezések, az újrakezdések, a falu fejlesztése új, addig ismeretlen viselkedésű emberek megjelenése egyszerre jelentettek kiszakadást és még mélyebb kötődést. Gimnáziumba Tiszalökre járt, hol nem a hagyományok, hanem az iskolateremtés lendülete ösztönözte a diákokat a bizonyításra. Így került Debrecenbe, magyar-történelem szakos hallgatónak.

Pályakezdőként kerültek feleségével, Balogh Anikóval, aki szintén középiskolai tanár, Nagykállóba. Innen már rövidesen hallatszott a neve, mert a Korányi Gimnázium rendhagyó magyar- tanára a helyi hagyományok felélesztésével, a Kállai kettősről nemcsak mint a múltról szólt, hanem ezen a néven tánccsoportot szervezett, majd néptánc együttest vezetett, később ennek révén megindult az évente megrendezett néptáncfesztivál.

A diákokhoz ugyanis csatlakoztak a helyiek, akik megalakították az Öszszövetkezeti Kulturális Társulást, amelyik az anyagi alapokat adta meg. A szponzorálásnak az akkori időkben ezt a formáját találta meg a tanár úr, akit ma is legtöbben így szólítanak.

Ugyanekkor szervezett egy diákszínpadot Vox Humana néven. Hamvas László írta, rendezte, szerkesztette az előadásokat, és nevéhez illőn emberi hangként vonult be a közéletbe a diákszínpad.

Nagykálló jó néven vette ezeket a kulturális rendezvényeket, és még a fúvós zenekar megjelenése sem lep meg. Ekkor kezdődött a filmvilággal való szorosabb kapcsolata is.

Az órákra is szívesen vitt be filmet szemléltetésként, és a filmintézettől sorozatokat kért, amelyeket a levetítés után megbeszéltek. Mint mondja az első két osztályából tizenhat embert vettek fel magyar szakra. Kissé elgondolkoztatta, vajon mennyire kerültek a kapott élmények hatása alá döntésükkor.

A siker kétféle hatást válthat ki: ellenzést-irigységet vagy elismerést. Csak az egyik általában nincs, Hamvas László azonban nem így fogalmaz. Az elért eredmények után szinte természetszerűen következett, hogy vállalja el a művelődési központ igazgatóságát. Két fontos dolgot emelünk ki az emlékekből.

Az egyik, hogyan értelmezte a közművelődést, a másik, hogy mennyire volt ez politizálás. A kulturális életben elért sikereket Hamvas László úgy kamatoztatta, hogy diákjaival Athéntől Párizsig jutott el, és amikor a bimbódzó kállói iparosodás szakemberhiánnyal küzdött, a művelődési központ szakmunkásképzést vállalt. Erre azért volt szükség, mert a kállói munkabér kevesebb volt, mint a pesti, hiszen itt ugyanazt a munkát nem vizsgázott szakmunkások végezték. Az igazgató-tanár elvégezte a szükséges szervezési feladatokat, és egy kihelyezett tagozattal megoldották a vizsgáztatás.

A népi kultúra ápolása, életre keltése maga is elkötelezettség, ez is tudatos politizálás. Amikor 1984-ben elvállalta a Moziüzemi Vállalat igazgatását, ez családi okból is történt, hiszen három fia továbbtanulását segíthette így. László 1973-ban, Péter 1977-ben, Gergő pedig 1984-ben született. Másrészt viszont egy megyei intézmény élén, pártonkívüliként a helyi politika nagy kihívást jelentett. Azt már csak megjegyzi, hogy a politizálás sem mindig könnyű, mert aki nyilvánosságra lép, azt érhetik méltánytalanságok is, ez ezzel jár.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)