Nyíregyháza

Kevés mi az elégedett ember. A ritka kevesek, mi több, kiváltságosok, közé sorolja magát Hajdu József, a nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium Arany Katedra díjas tanára. S hogy miben mérhető az elégedettség? Pénzben? A tanári fizetés most sem mérhető más értelmiségiek jövedelméhez. A tanítványok országos sikereiben? Volt benne része, öt éven keresztül épített focicsapatot, szinte a semmiből, ám a konok elhatározás, hogy országos bajnoki címet szereznek, a nap mint nap elvégzett áldozatos munka, a sok-sok tréning, a hihetetlenül motivált diákok fanatizmusa – ez is egy forrása az elégedettségnek. De Hajdu Józsefnek sokáig csak az az elismerése volt: a nagyra becsült Tatos Pista bácsi – megszállott sportvezető és sikert sikerre halmozó igazi tanáregyéniség – felsorolta a legkiemelkedőbb tanítványait a pályája során, az 5–6 név közt elhangzott az ő neve is. S az is idetartozik, hogy a tantestület tagjai titkos szavazással őt választották 2004-ben az év tanárának, s kapta meg hozzá a Kossuth-emlékplakettet.

A falusi kislegény – ő beszél így magáról – nem nagyon álmodozhatott városi állásról, kiugró sikerről. Nővérét és őt azonban a szülei úgy nevelték Bujon, hogy legalább az érettségit szerezzék meg. Koczkás Erzsébet háztartásbeli anyuka és a kiváló cipész hírében álló apuka felvilágosult szellemiséget sugalltak a gyerekeiknek. Útravalóul a munka és a teljesítmény tiszteletét, a másik ember és a környezetükben élők megbecsülését csomagolták a képzeletbeli hátizsákba. Ez a hozomány jó indulási alapnak minősült, mert Hajdu József úgy szervezte az életét, alakította a családját és végzi pedagógusi munkáját mind a mai napig, hogy ezeket az alapelveket tartja legfontosabbnak.

Bujon született 1940. december 14-én. Erzsébet nővére statisztikus lett. Felesége, lánykori nevén Pataki Erzsébet, magyar–történelem szakos tanár. Annak az ismert családnak a sarja, amelyben a hat testvér mindegyike ezt a hivatást választotta, és magas beosztásban gyakorolják a szakmájukat. Két gyermekkel áldotta meg a sors házasságukat: Tamás orvos, akárcsak a felesége, Borsos Krisztina. Nekik három lányuk született, Eszter, Kata és Zsófi. Az ifjabb fiuk, Attila, agrármérnöknek tanult, de második diplomája nyomán egy könyvelőirodát nyitott a megyeszékhelyen. Felesége Tilki Ágnes tanár, két gyermekük neve Dorottya és Márton.

A Vasvári Pál Gimnáziumban, 1959-ben érettségizett, majd a felsőfokú tanítóképzőben szerzett diplomát 1962-ben. Egy évig tartott Vaján a gyakorló tanítás, majd a rozsrétszőlői általános iskolában állt a katedrán 1973-ig. Itt még a tanárai közt ismerte meg mai kollégáját, Nádorvári Bélát.

Menet közben levelezőn orosz–testnevelés szakos diplomát szerzett a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. 1973 és ’82 közt a nyíregyházi 110-es szakmunkásképző intézetben oktatott és 1982-től tanít a Kossuth-gimnáziumban. Mint mondja, itt igen alacsony a fluktuáció. Még kollégái, közé sorolhatja Hajnalnét, Szentpéterinét, Nádorvári Bélát és Blaskónét.

A jelentősebb szóródás 1992-ben következett be, amikor az evangélikus egyház visszakapta egykori iskoláját. A tantestület néhány tagja elbizonytalanodott, az addigi nevelési szellem után vajon tudják-e vállalni az egyház által jogosan elvárt követelményeket? Mint utóbb kiderült, a tisztességes pedagógiai tevékenységet az új fenntartó is megbecsülte és senkit nem küldtek el világnézeti megfontolás miatt.

– A tanítás mindig, minden társadalomban a legáltalánosabb tevékenység – fejtegeti a nyugdíjhoz közeledő pedagógus. Az ősember a tűzgyújtás tudományára, a természetben talált tárgyak használatára megtanította az utódait. Tanítani és tanulni – függetlenül bármilyen rendszertől, mindig is szükséges. Én annak örülök, hogy generációkat szoktathattam már a rendszeres testedzés és az egészséges életmód fontosságára. Ma mintha a divat is visszaigazolná a törekvést: edzőterembe járnak, fitneszprogramokban vesznek részt a különböző korosztályok tagjai. A tehetősebbek wellness hotelben, aktívan pihennek. Lehet, hogy valakit az iskolában felmentettek testnevelésből, ám most – divat, egészség, társaság vagy bármi ok miatt – szabadidősportra adja a fejét. Én ma reggel is lefutottam 4 kilométert a Bujtosi-tó környékén – 28:05,05 alatt – de nem ez a fontos. Hanem az, hogy az embert a sport megtanítja szembenézni a nehézségekkel, leküzdeni azokat és tisztelni a versenytársakat, legyenek azok a sportpályán, a munkahelyen, a közéletben vagy az életnek nevezett nagy játék bármelyik küzdőterén.

– Én csodálatosnak tartom ezt a több évtizedet, amit a katedrán tölthettem. Hódolhattam legősibb, legszebb szenvedélyemnek, hisz megtanítani valakit bármire, amit nem tud – lebilincselő adomány. Imádom az unokáimat, de nekik szívem javasolná, eszem nem ajánlaná a tanári pályát. Küzdelmes és csupán az apró örömök, sikerszilánkok éltetik, aki erre adja a fejét. Én újra is ezt választanám.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)