Nyíregyháza

Víz nélkül nincs élet. A víz az egyik legalapvetőbb éltető elem. A folyó jó barát, de ellenséggé válhat. Megyénk − a sivataghoz hasonló nyírségi részeket leszámítva − folyóban, vízben gazdag. Mindehhez még hozzá tehetjük: a tiszta, jó minőségű víz kincset ér. Nos, hogy ez a kincs valóban kincs maradjon, szerteágazó, bonyolult munkát kell végezni szakemberek egész hadának. Ezek a szakemberek a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói. Tevékenységüket a képzett, gazdag szakmai és vezetői tapasztalatokkal rendelkező Fazekas László igazgató irányítja. Az igazgató úr, ahogy mondani szokták, megette a kenyere javát. De ez az első munkahelye. Nem sokkal e sorok írása előtt hirdették ki az országos értékelést, amely szerint az igazgatóságok közti versenyben ismét első lett a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság.

Tizenkét igazgatóság működik hazánkban. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium szakemberei több szempontból értékelték az igazgatóságok tevékenységét. 1996-ban először, 1997-ben másodszor. A mutatók, a pontok alapján mindkétszer a mi megyénk igazgatósága került az első helyre. Köszönhető ez a 450 fős kollektíva jó munkájának. Az igazgatóság jelentőségét növeli, hogy három országgal határos. Talán kevesen tudják: a Tisza arasznyi helyen, mindössze 5 km hosszon Szlovákia határát érinti, így természetes, hogy nemcsak ukrán és román, hanem szlovák kapcsolata is van az igazgatóságnak. Az ungvári, a kolozsvári és a kassai szakemberekkel nemcsak szakmai, hanem emberi és baráti kapcsolatokat is kialakítottak igazgatóságunk illetékesei.

Hatósági feladatokat is el kell látnia az igazgatóságnak. A fő profil a vízgazdálkodás. A 450 fős kollektívában sokféle szaktudással sokféle szakember van jelen. Vízügyi mérnökök, hajósok dolgoznak itt, a vízminőség miatt vegyészmérnök is megtalálható. A hazai és a nemzetközi kontaktus miatt hírközlőmérnök is tevékenykedik. A partok mentén, az árterületeken fák, erdők sorakoznak (emlékezzünk csak a nótára: Isten veled szőke Tisza füzes partja…), csoda-e, hogy erdőmérnök is színesíti a szakembergárdát? Agrármérnök, közgazdász, jogász, számítástechnikai szakember is dolgozik az igazgatóságon. Mennyi, de mennyi műtárgy, létesítmény van az igazgatóság kezelésére, gondjaira bízva! A szivattyútelepekről ne is beszéljünk. Ám soroljuk talán a tározók céljait, feladatait: belvíztározás, mezőgazdasági hasznosítás, vagy öntözés, haltenyésztés, üdülés.

A krónikás e helyen is feljegyezheti, hogy megyénkben a legnagyobb a munkanélküliség. Így különösen nagy a jelentősége annak, hogy az igazgatóság eredményesen pályázott az Országos Közmunka Tanácsnál. A tanács 1997-ben kis híján 1700 munkanélküli foglalkoztatásához adott anyagi támogatást. Ezek az emberek többek közt töltést erősítenek, iszaptalanítanak, füvesítenek, kaszálnak, permeteznek…

Folyóink, patakjaink több költőt és festőt megihlettek. Napjainkban számos vállalkozó a vízpartra építi vállalkozását. Sok-sok hazai és külföldi turista nyaranta a vízparti pihenést választja. A felsorolt és fel nem sorolt anyagi és természeti kincsek kezelését, fenntartását és felújítását jól irányítja Fazekas László.

Bizonyára ezért kapta meg 1996-ban a Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. E fénylő kitüntetést maga Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke adta át.

Az igazgató a Duna közelében, Pesten született, de a Tiszától kőhajításnyira, Szabolcs községben nevelkedett. A nyíregyházi Kossuth-gimnáziumban érettségizett, aztán a Budapesti Műszaki Egyetem általános mérnöki karán folytatta tanulmányait. 1964-ben vette át a diplomáját. Egyből idejött dolgozni. Gyakornokként bontogatta szárnyait. Aztán stílusosan szólva bedobták a mély vízbe: építésvezető lett. Középvezetőként dolgozott az Ecsedi-lápon, Rakamaz mellett, Kömörőnél, a Túr mentén is. Nosztalgiával emlékszik rá, hogy motorbiciklivel járta a környéket úttalan utakon. Aztán a védelmi osztag helyettes vezetője lett. Árvízvédelmi osztályvezetőnek nevezték ki. Később kinevezték termelési igazgatóhelyettesnek. Egyet lépett előre, amikor 1991-ben igazgató lett. Szép pályafutás.

Amikor a vezetői stílusáról faggattam, ezt mondta: A távolságtartó fegyelmet nem szerettem. Nyíltan, bizalmasan, demokratikusan bántam az emberekkel.

Munkasikere volt a nagyari Petőfi-zsilip építése. Tapasztalatszerzései során nagy vízierőműveket, létesítményeket látott a Szovjetunióban és a vizek országában, Hollandiában. Fájó-érdekes emléke, hogy az 1970-es árvíz idején a töltésen Nábrád felé tartott és nem mindegyik Volán-sofőr merte vállalni az utat. Nem is csoda, hiszen a közelben kétéltű katonai járművek közlekedtek. Aztán Tunyogon egy dombon öregasszony gubbasztott, félve szorította magához a malacát és a macskáját…

Fazekas Lászlóné a megyei földhivatalban dolgozik. Két szép fiuk van.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)