Nyíregyháza

Közgazdasági technikumi végzettségével Tóth János lényegében válogathatott a munkahelyek között.

Hívták bankba, de várták Vásárosnaményban is, ahol a tanácson a gyakorlatait töltötte. De éppen ezekben a hetekben tapasztalta meg, milyen mértékben szól bele az államigazgatás az emberek életébe. Asszisztálni a padlássöprésben, a szegénység fokozásában?…

Nem tudta elképzelni magát könyökvédős kishivatalnoknak. Az ötvenes évek közepét írták akkor…

A közgazdasági ismeretekkel felvértezett fiatalember tekintete megakadt egy Népszabadságban megjelent hirdetésen, amely azt ígérte, hogy az érettségivel rendelkezők mindössze másfél év alatt szakmunkás bizonyítványt szerezhetnek, és két és fél évig szolgálathalasztást kapnak a honvédelmi minisztertől. Tóth János nem gondolkozott sokáig, így aztán hamarosan „elszegődött” Debrecenbe erősáramú iparitanulónak.

A Mátyuson 1936-ban született fiatalember bekerült a nagyváros forgatagába. Itt élte meg az ötvenhatos eseményeket, legalábbis a híres tüntetést és a lövéseket.

A diákok rémülten figyelték a felvonulást. Többségük értetlenül állt a látottak előtt, annak ellenére, hogy tudtak a kormányban és a pártban zajló vitákról. A lényeget azonban nyilvánvalóan eltakarta előlük az akkori politikai vezetés.

Tóth János nem volt a háborgók között. Amint lehetett, gyorsan hazautazott Mátyusra. A kis település messze volt a világ zajától, a nyíregyházi eseményekről is csak később szerzett tudomást.

1957. április elsején már Nyíregyházán dolgozott a TITÁSZ megyei kirendeltségén. A maga számára is teljesen váratlanul, de a KISZ megalakulása után politikai szerepet kapott: a TITÁSZ KISZ-titkára lett. Nem volt főállású forradalmár, mint ahogy a későbbiekben sem vállalt sohasem függetlenített beosztással járó politikai feladatot, mindig megtartotta az eredeti munkakörét is.

A középiskolában ismerkedett meg leendő feleségével, 1959-ben összeházasodtak.

Négy év múlva született Katalin nevű lányuk.

A TITÁSZ-nál töltött évek alatt elvégezte a miskolci villamosipari technikumot, majd a felsőfokú villamosipari technikumot, azután a villamosipari főiskolát. 1963. július elsejétől a konzervgyárba került, amelynek még akkor folytak a beruházási munkálatai. Energetikusnak hívták, de amíg be nem indult a gyár, addig műszaki ellenőri tevékenységet végzett.

Nagy élményei közé tartozik, amikor beindult a szezon. Ma is élénken emlékszik a dátumra: 1964. június 8. A borsógyártással kezdődött. Egy év múlva már 3500 ember dolgozott a gyárban, ennyi embernek adott munkát, s biztosított − ha nem is kiemelkedő − jövedelmet.

Főenergetikusként tizenkét évet töltött a gyárban, majd az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője lett. 1968-tól párttitkár.

− Úgy gondolom, hogy szókimondó, egyenes, humánus embernek ismertek meg, aki azonban megfelelő keménységgel rendelkezik.

− Szerettem a társaságot, szerettem énekelni, kirándulni, társadalmimunka-akciókban részt venni − mondja önmagáról Tóth János. Itt is tanult. Elvégezte a marxizmus-leninizmus esti egyetemét, 1971-ben vehette át a villamos üzemmérnöki oklevelet. Úgy gondolta, hogy most már befejezi a tanulást, de nem így lett, mert 1977-ben beiratkozott a Közgazdaság-tudományi Egyetemre.

Ezerkilencszáznyolcvankettőben végzett az ipari üzemszervezési tanszéken. Amikor beiratkozott, ő volt a legidősebb. Nem volt könnyű a tanulás, de sikerült úgy elvégezni az egyetemet, hogy nem volt utóvizsgája. A tanárai arra ösztönözték, hogy a szakdolgozatát fejlessze tovább, és írjon belőle doktori disszertációt. A védésre 1986 tavaszán került sor.

Hetvennyolc júniusában megkereste Varga Gyula akkori városi első titkár, és felkérte, hogy vállalja el az IKV vezetését.

Megint gyorsan kellett dönteni. A családon kívül egy ember véleményét kérte ki, a konzervgyár egykori igazgatóját, dr. Folkmayer Tiborét, akit nagyon tisztelt és becsült. Azt tanácsolta, hogy próbálja ki magát.

Tizenkét és fél évig dolgozott az IKV igazgatójaként, megérte azt is, hogy szét kellett bontani a céget kisebb egységekre. Öt kft. jött létre. Dr. Tóth János úgy gondolkodott, hogy eleget dolgozott a „frontvonalban”, megszolgálta a csendességet, a nyugalmat. Ezért kérte magát a Nyírinköz Kft.-hez.

1984-ben újra megnősült. Negyvenkilenc éves volt, amikor a lányuk megszületett.

Eleinte szokatlan volt ez a késői szülői szerep, de most nagyon boldog, hogy így történt, hiszen rendkívül sok örömük van a kislányban.

Nagyon jól érzi magát a második házasságában, mert rokon- és testvérszerető családban él, s ennek fontosságát mostanában érzi igazán.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)