Nyíregyháza

Megjelenése, termete ma is tekintélyt parancsol, pedig ’96-ban tölti be a hetvenedik életévét. Bizonyára a munka teszi, hogy nem ismeri az unalmat, a semmittevést. Teli van energiával, derűvel, optimizmussal.

1926-ban született Nagyszőllősön. A település akkoriban Csehszlovákiához tartozott. Középső gyermek volt a családban, a bátyja gyermek- és tüdőgyógyászként dolgozott, jelenleg nyugdíjas, az öccse Ungváron él. Az apja képzett mezőgazdász volt, de nem dolgozhatott alkalmazotti pályán, ezért egy saját kis gazdaságot vezetett.

A gyermek Szócska János nem sokáig érezhette a szülők odaadó szeretetét, mert mindössze kilencéves volt, amikor a Felvidékről származó édesapját, s tizenhárom, amikor Háromszékből való édesanyját elvesztette.

Szerencsére a gyermektelen keresztmama gondoskodott a gyerekekről, neki is köszönhető, hogy Szócska János 1944-ben Ungváron érettségi vizsgát tehetett. Budapesten folytatta egyetemi tanulmányait, s ott szerzett orvosi diplomát.

Első munkahelye (összesen kettő volt!) a budapesti Szent István Kórház. A fül-orr-gégészetre került, ahol akkoriban dr. Krepuska István volt az osztályvezető orvos. Nála szakvizsgázott, nagyon sokat lehetett tanulni tőle, hiszen elismert szaktekintély volt. Az ő osztályán szerezte meg azt a gyakorlatot, amellyel Szabolcs-Szatmár megyébe jött.

1969. június elsejétől Nyíregyházára került.

− Amikor arról beszélnek, hogy aki nem változtatja a munkahelyeit, s gyakorlatilag egész életében egy-két helyen dolgozik, mint én, az igénytelen ember, arra én azt szoktam mondani: sokkal fontosabb a kötődés. Azért maradunk egy munkahelyen, mert ott jól érezzük magunkat, feladatok várnak, amelyeket szeretnénk jól megoldani  − mondja Szócska János. A doktor úr számára ilyen volt, hogy hozzon létre a megyei kórházban egy megfelelő szakmai színvonalú fül-orr-gége osztályt.

Nem volt könnyű a feladat, mert akkoriban áldatlan állapotok uralkodtak. Az évek során a negyvenágyas osztályból sikerült nyolcvanágyast létrehozni három műtővel. Hamarosan elkészül az új kórházi osztály a modern igények és elképzelések szerint. Várhatóan 1996-ban átadják. A főorvos úr szerette volna, ha tevékenységének egy jelentős része már az új falak között zajlik, de az ismert gazdasági nehézségek miatt a beruházás befejezése késett, késik.

Az új kórházi osztályon maximálisan háromágyas kórtermek lesznek, a nyolcvanas évek igényeinek megfelelően tervezték a létesítményt, de így sem lehet összehasonlítani a jelenlegivel. Minden kórteremhez vizes blokk is tartozik, végre megvalósulhat az az intimitás, ami a gyógyító munka egyik nélkülözhetetlen feltétele. Jó néhány betegségcsoport esetében erre egyébként is nagy szükség van. Nagyon sok ember szeret még betegen is dolgozni, így számukra is lehetőség lesz erre.

A fül-orr-gégészet sokoldalú terület. Amikor Szócska János Nyíregyházára érkezett, mindössze három orvos dolgozott az osztályon, jelenleg tizenhárom. Többségük szakorvos, olyanok, akik kitűnően tájékozottak a legújabb szaktudományos eredményekben. Közülük került ki az új osztályvezető főorvos is. Ez mindenképpen a fül-orr-gégészeten végzett jó szakmai tevékenység eredménye.

Az orvosi munka az egzisztencia egyik lehetősége. Meg lehet élni belőle. De ezt a munkát az egészségügyben illik szolgálatnak tekinteni. A doktor úr úgy gondolja, hogy az eredmények nemcsak az orvos babérjait növelik, szaporítják, ezekből profitálnak a betegek is. A megbecsülés mellett nagyon sokat számít a betegekből áradó ragaszkodás is. Ennek ugyan nincs anyagiakban megjelenő mértéke, de az igazi orvos számára a betegek elismerése rendkívül fontos.

Mindenkiben él a hiúság, Szócska Jánost annak idején az a kihívás ösztönözte, hogy meg tudja-e teremteni a korszerű gyógyításnak megfelelő színvonalú fül-orr-gége osztályt. Ebben a munkában persze jó munkatársakra számíthatott, mert úgy gondolja, ha a vezető meg tudja fogalmazni, mi az, amit vár a beosztottaktól, akkor a közös célokat meg tudják valósítani.

Amikor Szócska János Budapestről Nyíregyházára érkezett, kétlaki életre rendezkedett be. Ezerkilencszázötvenháromban nősült meg, egy fiú és egy lány született a házasságból.

Ma mindkét gyerek Bajorországban dolgozik, ott végezték az egyetemet is. A kétlakiság elsősorban a feleségtől igényelt nagyobb áldozatot. Ma már ő is nyugdíjas.

Mindenféle akadályok és gondok ellenére sohasem voltak személyes konfliktusai, legfeljebb a körülményekkel állt hadilábon. A mindenkori kórházi és megyei vezetés úgy könyvelte el, hogy érdemes az elismerésre. Ebben több alakalommal is részesült.

A legszívesebben a megyei Alkotói díjra, a Semmelweisz Emlékéremre és a Pro Sanitate kitüntetésre emlékezik, mert ezzel ismerték el a szakellátás területén elért eredményeit.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)