Nyíregyháza

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Jósa András Kórház nagy egyéniségei közül kiemelkedik Dr. Szegedi János, az I. Sz. Belgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa. Majd hatvanhárom évesen azok közé tartozik, akik még aktívan gyógyítanak, oktatnak, és mindezek mellett vezetnek is. A fővároshoz közeli Nagymaroson anyakönyvezték 1941. június 30-án. Szülei, Jung Margit és Szegedi Nándor már csak a képzeletben fogják fiuk kezét, aki erejéhez mérten próbál a rászorulókon segíteni. Bátyja, az édesapa után Nándor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára. A főorvos úr felesége, dr. Csépke Katalin együtt dolgozik férjével az osztályon immár két évtizede. Gyermekeik közül Andrea tanár, Tamás informatikus, Zsolt pedig jogász. Napjainkban Andrea két fia, Kristóf és Márton képezi az unokák sorát.

Dr. Szegedi János valamennyi iskoláját Budapesten járta ki. 1959-ben került a SOTE hallgatói közé. Mint mondja, mindig is belgyógyász akart lenni, és a sok ezer meggyógyított beteg szerencséjére, ebben nem akadályozta meg senki és semmi. Párásodó szemmel szól híres tanítójáról, dr. Petrányi Gyula professzorról, aki orvosnemzedékeket oktatott évtizedeken át arra, hogyan kell emberként és emberi módon foglakozni a rászorulókkal, az elesettekkel, a segítséget csak tőlük – orvosoktól – remélőkkel.

1975-ig a DOTE I. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozott, majd élete párjával együtt a keleti végeken találja magát, a nyíregyházi Jósa András megyei kórházban osztályvezető főorvosként. Ott, ahol a kezdet kezdetén adódott számukra egy lehetőség, s amit ők, jó érzékkel megragadtak. Nosztalgiával említi pályakezdésük éveit: érthető örömmel emlékezik vissza arra, hogy sokkal nyíltabb, őszintébb emberek vették körül, s a kapcsolatokban jobban érződött az egymásra utaltság mellett a szakmai tudás megbecsülése is. Idetartozóan mondja el, hogy az ETT legfiatalabb tagjaként milyen érzésekkel ült le egykori tanító professzorai közé. De nemcsak ebben volt első. Magyarországon ő az egyike azoknak, akik élen járnak a nefrológiai és az érbetegségek gyógyításában, megelőzve ezzel sok, akkor még jobban felszerelt kórházat. Ugyancsak az elsők között található a főorvos úr neve a magas vérnyomást hatékonyan kezelő orvosok képzeletbeli dicsőségtábláján is.

Dr. Szegedi János, visszatekintően a harminc évvel ezelőtti állapotokra, mondja el, hogy a szerény felszereltség ellenére mindent megkapott, ami az eredményes munkához kellett. Így adták át 1976-ban az első műveseállomást Nyíregyházán, ami addig csak az egyetemi klinikákon létezett. A lelkes, fiatal és biztos szakmai tudással bíró gárda a munkában nem ismert lehetetlent. Ha kellett, közösen ásták a földet a parkosításhoz, festették a pincében az elnyűtt székeket, asztalokat, padokat és ágyakat is. A hiányzó linóleumpadló árát pedig a megspórolt és összedobott ügyeleti pénzekből fizették ki.

A főorvos úr a mindennapi gyógyító munkája mellett folyamatosan képezte az utánpótlást jelentő orvosokat a megyében és országszerte egyaránt. Kilenc nefrológust nevelt ki más kórházaknak. Az általa vezetett osztályon öt tanítványa dolgozik. Hatékony munkájának köszönhetően 1993-ban és 1999-ben újabb műveseállomások kezdték meg áldásos működésüket a megyében, s ezzel Szabolcs-Szatmár-Bereg az európai átlag közvetlen közelébe jutott.

Dr. Szegedi János eddig öt szakmai, tudományos könyv szerzője, illetve társszerzője. A hazai és a nemzetközi szaklapokban 85 közleménye jelent meg 2004 tavaszáig. Az általa megtartott mintegy háromszáztizenöt előadáson mindig kapott kérdéseket, önálló véleményeket hallgatóságától. Tudományos munkája során eljutott Amerikától Japánig. A világ számos országában visszatérő vendégként köszöntik. Így tanulta meg a nyolcvanas években, Olaszországban, a trentói egyetemen, Torelli professzortól, hogy a gyógyításnak ára van, a szakmai tudás mellett a költségérzékenység is fontos.

A megyei kórházban betöltött funkciói mellett dr. Szegedi János számos szakmai társaság tagja. Ezek közül kiemelkedő a Belgyógyászati Szakmai Kollégiumban immár húsz éve betöltött szerepe. Külön érdekesség, hogy 1976 óta szakfőorvos és tíz éve címzetes egyetemi docens is. Mint mondja, még mindig izgul, amikor vizsgabizottsági tagként kell tanítványaival találkoznia.

Az eseményekben gazdag életpálya elismeréseket is tartogatott számára. A kézzel foghatóak mellett arra büszke, amikor az intenzíven ébredező beteg beszélni, panaszkodni kezd, „szóval rendel”. Az általa vezetett csapat áldozatkész munkája nyomán a megyei kórház I-es belgyógyászatáról elmondható: a kor színvonalán álló, európai szintű ellátást tud nyújtani a betegeknek. Ez az igazi minőségbiztosítás. Szabadidejében sokat olvas és unokáival foglalkozik.

Késő délutánra jár. Mások haza sietnek, távozóban még halljuk Szegedi főorvos úr hangját: nővérke, felmentem az intenzívre…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)