Nyíregyháza

A földműves édesapa és a háztartásbeli édesanya négy gyermeket nevelt fel. A legkisebb jó esetben is csak abban reménykedhetett, hogy a szülők szakmát adnak a kezébe, de idejekorán el kell sajátítania az önfenntartás tudományát. Nem is neheztelt a sorsra ezért dr. Sipeki Lajos, a megyei gyógyszertári központ rt. gazdasági igazgatója. Úgy kalkulálta az életet kora gyermekkorától, hogy amit lehet, minden terhet levesz a szülei válláról. Az elhatározását be is váltotta, s egyetemista korában azzal a jóleső érzéssel ülhetett oda a könyvhöz, hogy nemcsak a saját szükségleteire való pénzt teremti elő, hanem még az idős szüleit is támogatja.

Hejőpapiban született, s Budatétényben a SZÖVOSZ-technikumban folytatta tanulmányait. A bentlakásos iskolát csak a legjobbak vehették igénybe. Utána a közgazdasági egyetem belkereskedelmi szakán szerzett diplomát. Első munkahelye a tokaji áfész volt, ahol vállalati közgazdászként ismerhette meg a szövetkezeti mozgalom hazai gyakorlatát.

Két év múlva Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe költözött, és most már ezt a vidéket vallja igazi szülőhazájának. 1970 és ’78 között a megyeszékhely egyik legnagyobb cégénél, a vendéglátónál kereste a kenyerét.

Annyira megszerette a kereskedelmet, az idegenforgalmat és főként a vendéglátást, hogy doktori disszertációja témájául is ilyen kérdést választott. Arról írt, hogy milyen az anyagi ösztönzés és a munkaerő-vándorlás a vendéglátó vállalatoknál. Az már más lapra tartozik, hogy napjainkban, a vendéglátás magánosítása során ezt a fejtegetést már nem lehetne ugyanúgy hasznosítani, mint akkor, a szocializmus éveiben.

A tanárképző főiskola gazdasági igazgatójaként  − lényegében főigazgató-helyettesi poszton  − 27 tanszék sokrétű gazdálkodását, anyagbeszerzését, az oktatás színvonalának emelését irányíthatta. Bepillantást nyert a megye legnagyobb oktatási intézményének hétköznapjaiba, a pedagógusképzés kulisszatitkaiba. S minderre akkor került sor, amikor a hazai gyakorlatban is előtérbe kerültek a gazdaságossági szempontok, amikor már meg kellett nézni, ki hová teszi az államtól kapott pénzt. Igen élvezte, szerette ezt a megbízatást és nem rajta múlt, hogy nem folytatta tovább.

A közgazdasági terület jelentette számára a legnagyobb kihívást, s ezt így érezte a Közúti Igazgatóságnál is, ahol közgazdasági osztályvezetőként szintén a gazdasági kérdések megoldására kapott felhatalmazást.

Életének talán legizgalmasabb része a mai munkája, a gyógyszertári központ rt. gazdasági igazgatói posztja. Lényegében gyógyszerismeret nélkül kellett profi módon irányítania egy szervezet gazdálkodását. A ’90-es évek elején már nyilvánvaló lett, hogy a korábbi gazdaságirányítási elvek nem működnek, a hatékonyságot nemcsak hazai, hanem nemzetközi összefüggésben is nézni kell. S ami igen lényeges, az utóbbi években a privatizáció ténye és gyakorlata napi idegességet és feladatot jelentett számára.

A nyakába szakadt az ezzel kapcsolatos döntéssorozat, s Kovács Bertalan igazgatóval számtalanszor túlóráztak, keresték a legoptimálisabb megoldást, hogy ne csak a gyógyszertári központot, hanem a dolgozók munkahelyét is megmentsék. Igen lényegesnek tartja, hogy kettejük együttműködésének eredményeként sikerült megállítani a laborfejlesztés leállításának szándékát és nagyon fontosnak tartja: a dolgozók bére duplájára emelkedett. Pár évvel korábban a tizenkilenc megye és a főváros gyógyszertári központjaiban keresett bér tekintetében a mi megyénk a 18. helyen kullogott, jelenleg az 5-6. helyen állunk.

A cég pénzügyileg stabil. Még jól emlékeznek arra az időszakra, amikor 70-80 millió forint mínusszal zártak, most pedig nyereséget könyvelhetnek el. Erre mind az igazgató, mind a gazdasági igazgató igen büszke, mert saját erőfeszítéseik eredményét látják benne.

− Igen korán megtanultam, hogy az élet nem habostorta, és meg kell küzdenem a legparányibb sikerért is  − emlékszik vissza a diákévek alatt megfogalmazott gondolataira.  − Tizennégy éves koromban már önfenntartónak számítottam magam, középiskolás koromban korrepetálást, tanítást vállaltam. Ha kellett, havat lapátoltam, kerti munkát végeztem, szinte mindegy volt, hogy miből tudom megkeresni a tanulmányaim folytatásához szükséges pénzt.

A családja is méltányolja ezt a törekvést. Felesége Hammel Katalin, Péter fia fotóriporter és fényképésztanuló, nagyapja példáját követve, aki negyven éven át volt a Kelet-Magyarország fotóriportere. Viktória lánya a kereskedelmi szakközépiskolába jár. Krisztina lánya pedig a kertészeti egyetem hallgatója.

Nagyon büszke a családfő még arra is, hogy megszerezte a könyvvizsgálói oklevelet, ami a vállalat átalakításának irányítása mellett nehezebb volt, mint az egyetemi diploma megszerzése. Szabad idejében a focinak és a kézilabdának hódol, színházba jár a családjával.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)