Nyíregyháza

A legtöbb ember alapos gondot fordít arra, hogy megfelelő helyen hajtsa le a fejét. Mert az alvás kiszolgáltat, bizalom híján nincs pihenés. Amikor alszunk, bizonyos értelemben megszűnünk létezni, az is előfordulhat, hogy fel sem ébredünk többé. Még inkább bízni kell a másik emberben, jelen esetben az altatóorvosban, aki műtét előtt gondoskodik arról, hogy minden rendben legyen. Ne csak a műtét sikerüljön, a beteg is ébredjen fel.

Makláry Elek életének jó része azzal telt, hogy az altatás és a felébredés zökkenőmentes legyen. Persze sokan leegyszerűsítik ezt a folyamatot is (köztük sebészek, akik arra törekszenek, hogy a maguk szerepét előretolják), Makláry doktor úr ezzel szemben úgy van, hogy talán még meg is bocsátja, mert olyan gyarlóságnak tekinti, melytől még sokáig nem szabadul meg az ember.

1928-ban született Debrecenben, úgynevezett polgári családban. Édesapja szülész-nőgyógyász orvos volt, a város amerikai bombázásakor halt meg 1944. június 2-án, orvosi hivatása teljesítése közben. Mindössze negyvennyolc éves volt. A család számára ezzel még nem ért véget a szenvedés, mert ősszel, amikor az oroszok bombázták a várost, elpusztult a házuk, benne minden értékük. Majdnem földönfutókká váltak, szerencsére a barátok segítettek. Albérlet, majd társbérlet következett.

Debrecenben járt középiskolába, ma is szívesen emlékszik vissza egykori tanáraira, akik a szakma legkiválóbbjai közé tartoztak. De az osztálytársak közül is csak egy nem végzett egyetemet.

A fiatalember számára adott volt a pályaválasztás, minden bizonnyal jelen volt ebben a döntésben az édesapa emléke is. 1954-ben végezte el az Orvostudományi Egyetemet, de már korábban megismerte a klinikai munkát, nemcsak a gyakorlatokon, hanem tudományos szakkörösként is, a II. sz. Sebészeti Klinikán, Debrecenben. Már akkor nagyon érdekelte az aneszteziológia. Igaz, nincs olyan látványos, mint a sebészet, de nagyon fontos, mert a nem megfelelő előkészítés az operáció sikerét is veszélyeztetheti. Ennek ellenére Magyarországon még nincs igazán presztízse, annyira, hogy egyedül az egyetemi klinikák közt a debreceni egyetemen még ma sem kapott tanszéket.

Végzés után az állami irányítás folytán Gyulára került, de néhány hónap múlva már Nyíregyházán találta az élet. Elvállalta az állást, mert abban reménykedett, hogy közelebb kerül özvegy édesanyjához. Egy nagyszerű sebész mellé került, aki kiváló műtéteket végzett, sokat lehetett tőle tanulni.

Makláry doktor érdeklődött a korszerű érzéstelenítés iránt, de itthon nem nagyon volt lehetősége a probléma tanulmányozására. Úgy alakult, hogy ’56-ban sikerül az NDK-ba kijutni, de az ismert események miatt erre csak egy évvel később kerülhetett sor.

Közel egy esztendőt töltött az NDK-ban, Berlinben és Stralsundban dolgozott. Új szemlélettel és módszerekkel tért haza. R. Macintosh, akinek Oxfordban volt tanszéke, a példaképe lett. 1958 nyarán jött vissza Nyíregyházára, azzal a szent elhatározással, hogy megteremti a korszerű aneszteziológia alapjait. Akkor azt hitte, hogy néhány évtized alatt mindez megvalósulhat, ma már, néhány hetes nyugdíjasként nincs ilyen optimista. Annak ellenére, hogy harminchét szakorvost nevelt, sokan tőle tanulták, mi az aneszteziológia.

Ezerkilencszázötvenkilencben sebész szakvizsgát tett, 1961-ben honoris causa aneszteziológus szakorvos lett. Tíz évvel később felsőfokú német nyelvvizsga következett. Még ebben az évben Érdemes Orvos, 1985-ben Kiváló Orvos kitüntetést kapott. Bécsben, ’62-ben, az első európai aneszteziológiai kongresszuson nagy sikerű előadást tartott németül.

1963-ban az aneszteziológiai osztály főorvosának nevezték ki. Néhány évvel később létrehozták dr. Zsögöny József igazgató úr támogatásával az első intenzív osztályt.

Ez  − többek között  − lehetővé tette, hogy olyan  − több órás  − műtéteket is végezzenek Nyíregyházán, amelyekre korábban gondolni se mertek, de ezen felül mód nyílt arra, hogy olyan betegek eredményes kezelését is végezzék, akiknek alapvető életműködésükben zavar van, vagy egy-egy funkciót, például a légzést teljes mértékben helyettesíteni kell.

1963-ban megnősült. Tizenöt év telt el, amikor gyermekük született. A fiú jelenleg harmadikos a Zrínyi gimnáziumban, szereti a zenét és a számítástechnikát.

Két nemzetközi kongresszusra emlékszik nagyon szívesen. A ’69-esen az aneszteziológia volt a téma, a ’82-esen kiegészült az intenzív terápiával. ’65 őszén Nyíregyházára látogatott a szakma két angol kiválósága: Sir R. Macintosh és Epstein. Talán szerénytelenség lenne, ha büszkélkedik vele, de mindketten azért látogattak el Magyarországra, mert kíváncsiak voltak, mit csinál az a Makláry Elek Nyíregyházán, aki az ő módszerük alkalmazásáról 1961-ben Bécsben beszámolt.

Makláry Elek az eltelt évtizedek alatt a semmiből jól felszerelt osztályt hozott létre, rendelkezésre állnak a jól felkészült szakemberek is. Csak az a fájó, hogy nem megfelelő az aneszteziológusok megbecsülése.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)