Nyíregyháza

Életének talán legnagyobb elismerését nem érhette meg dr. Makláry Elek, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Jósa András Kórházának nyugalmazott osztályvezető főorvosa. 2005. augusztus 20-a alkalmából Nyíregyháza Díszpolgára lett. Az erről szóló oklevelet már fia vette át, mivel az örökké derűs, optimista főorvost korán elragadta a halál. Orvoskollégái és az asszisztensek azonban egy életre bevésték tudatukba azokat az intelmeket, amelyeket a főorvos úr aktív idejében az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályon tőle megszoktak és megtanultak.

Debreceni polgári családban született 1928-ban. Az édesapja szülész-nőgyógyász orvos volt. A sors paradoxona, hogy akkor halt meg, amikor életet mentett a cívisváros amerikai bombázásakor, 1944. június 2-án. A negyvennyolc éves családfő elvesztésével még nem ért véget számukra a szenvedés, mert ősszel, amikor már az oroszok bombázták Debrecent, a földdel vált egyenlővé a házuk. Sok ember képtelen lenne újrakezdeni ennyi tragédia után, de Makláry Elekben kicsi kora óta megtalálható volt az elpusztíthatatlan életösztön. Jóakaratú barátok segítettek rajtuk a bajban. Így juthatott el Debrecen egyik neves középiskolájába, ahol kiváló tanárok tágították a tudásra éhes diákság látókörét. Osztálytársai közül mindössze egy nem végezte el az egyetemet. Az orvostudományi egyetemen szerzett oklevelet 1954-ben a szülővárosában. Az elméleti és gyakorlati munka mellett már medikusként is szakított időt a tudományos diákköri munkára. A II. Számú Sebészeti Klinikán rabul ejtette az altatás és az aneszteziológia varázsa. Észrevette, hogy a sikeres műtéthez nem elég csupán a sebész bravúros operációs technikája, hanem az altatóorvosnak is legalább olyan nagy a szerepe.

Az egyetem elvégzése után néhány hónapig Gyulán gyakorolta orvosi hivatását, majd Nyíregyházán kapott állást. Már akkor érdekelték a korszerű érzéstelenítés kérdései, amikor hazánkban nem igazán tanulhatta ezt meg egyetlen szakembertől sem. Sikerült eljutnia az akkori Német Demokratikus Köztársaságba, majd Berlinbe és Stralsundba. Nemcsak a nyelvet tanulta meg kiválóan, hanem új orvosi szemlélettel és módszerekkel felvértezve jött haza. Hozott egy döntést, amely egész további életét alapvetően meghatározta. Nyíregyházán akarta megteremteni a korszerű aneszteziológia alapjait. Azt hitte, néhány röpke évtized alatt ez sikerülhet, de az évek során rájött: az altatás és az intenzív ellátás örök tanulást, fejlődést és folytonos megújulást kíván az orvosoktól. Tudása, szorgalma, az újdonságok iránti soha el nem múló érdeklődése magával ragadta a fiatal kollégákat, és büszke volt rá, hogy harminchét szakorvost nevelt fel.

Szakvizsgái közül először a sebészetit tette le 1959-ben, majd 1961-ben honoris causa aneszteziológus szakorvos lett. Német nyelvből felsőfokon vizsgázott. Szakmájában elért eredményei elismeréseként átvehette az Érdemes Orvos, majd 1985-ben a Kiváló Orvos kitüntetést. Az első európai aneszteziológiai kongresszuson nagy sikerű előadást tartott német nyelven, a helyszín Bécs volt. Megkapta a Battyányi-Stratmann Emlékérmet, és a szakmában rangosnak számító Pro Anestesia kitüntetést. A megyei kórházban egyre szélesebb körben ismerték el szakmai képességeit. 1963-ban nevezték ki az aneszteziológiai osztály főorvosává. Néhány év múlva létrejött az első intenzív osztály. Ma már történelem, de 30-40 évvel ezelőtt így vált lehetővé többórás műtétek elvégzése. Ráadásul olyan betegeket is eredményesen kezelhettek, akiknél alapvető életfunkciót kellett gépek segítségével fenntartani.

Családalapítási szándékát 1963-ban valósította meg. Felesége szintén orvos, kisfiuk megszületésére másfél évtizedet vártak. A munkával töltött évtizedek alatt Makláry főorvos úr saját tudására, tapasztalataira, a nemzetközi szakirodalomra és a külföldön látott, hallott újdonságokra alapozva hozta létre és fejlesztette nyugdíjazásáig az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályt. A hőskorban, az 1960-as évek elején két kiváló angol orvos, Sir R. Machintosh és Epstein éppen azért jöttek el Magyarországra és Szabolcs megyébe, mert saját szemükkel akarták látni, hogy mit csinál az a Makláry Elek Nyíregyházán, aki már 1961-ben a nemzetközi kongresszuson az ő módszereik alkalmazásáról beszélt.

A főorvos úr gyakorlatilag mindent elért a szakmában, ami egy orvosnak megadatik. Megbecsülték nemcsak beosztott kollégái és az asszisztensek, hanem a főorvosi kar és a kórház intézményvezetői is elismerték emberségét, tudását, vezetői erényeit és mindenekelőtt elhivatottságát, a gyógyítás iránt érzett alázatát. Csak azt fájlalta, hogy szakmai berkekben és talán a társadalom részéről sem eléggé megbecsült az aneszteziológia. A Díszpolgári cím, ha megkésve is, a tágabb közösség megbecsülését tolmácsolja.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)