Nyíregyháza

Izgő-mozgó ember. Saját bevallása szerint is szigorú és következetes. Tetszik vagy nem tetszik, ilyen tulajdonságok nélkül lehetetlen boldogulni a pénz- és adóügyek világában.

− Akár ügyfélről, akár munkatársról van szó, számomra nagyon fontos az első benyomás − mondja dr. Korbics Árpád, a Mérték-Adó Gmk., Adószakértő és Könyvelő Iroda tulajdonosa. − Az illető legyen becsületes már ránézésre is. Ha valaki iránt nem érzem a bizalmat, akkor jobb, ha elfelejtjük egymást.

− Ez így elég kategorikusan hangzik…

− Az is. Szeretem fehéren, feketén kimondani a dolgokat. Így tanultam még gyermekkoromban az édesapámtól, aki ízig-vérig katona volt. Nagyon katonás nevelést kaptam. Ez persze nem mindig esett jól, de utólag hálás vagyok érte. A szüleink úgy irányították az életünket, hogy megtaláljuk a helyünket a világban. A bátyám az édesapánk példáját követve katona lett. Húgom édesanyám nyomdokaiba lépett, cipőfelsőrész-készítő. Engem − mert fifikás voltam − pénzügyi, számviteli területre szántak. Oda is kerültem. Bár azt gondolom, apám boldogabb lenne, ha tudásomat nem a civil életben, hanem a katonaságon belül kamatoztatnám.

A véletlen hozta úgy, hogy a Korbics család Nyíregyházán eresztett gyökeret.

− Famíliánk végiglakta a fél országot. Édesapám Nyírszőlősre való, édesanyám tápéi lány. Mi, gyerekek mind másutt születtünk − a bátyám Kapuváron, a húgom Vásárosnaményban, én Kaposváron. Ötéves voltam, amikor Nyíregyházára kerültünk. Itt végre letelepedtünk. A Honvéd utcai laktanyában nőttem fel, s csepp híja, hogy nem lettem én is katona. Ez a város az otthonom. Itt jártam iskolába, majd itt alapítottam családot. Első munkahelyemen, a Szabolcs Cipőgyárban  ismerkedtem meg a feleségemmel, Dankó Valériával. Szüleimnek igazuk volt, mikor a pénzügyi pályára terelgettek. Nagyon érdekel ez a szakterület.

− Mi a szép benne?

− Hmm… Ezen még így nem gondolkodtam… Először is azért szép − legalább is szerintem − mert eredményorientált. Hiszen ha a vállalkozás fejlődik, annak eredménye van. A Mérték-Adó Gmk-t hat éve alapítottuk a feleségemmel. Jelenleg 200 céggel állunk kapcsolatban. Amire nagyon büszke vagyok: a mi hibánkból egyetlen ügyfelünknél sem állapítottak meg hiányosságot. Az is tetszik a munkámban, hogy áttekinthető, logikus és − figyelemmel az előírások gyakori változásaira − komoly felkészültséget igényel.

− Hogyan lehet a változásokkal lépést tartani?

− Folyamatos önképzéssel. Mindez mára az életem részévé vált. 40 éves koromig tanultam. A közgazdasági szakközépiskola után − itt 1972-ben szereztem érettségi bizonyítványt − következett a számviteli főiskola, majd a jogi egyetem, aztán az adótanácsadói és az okleveles könyvvizsgálói szaktanfolyam. Talán hamarabb abbahagyom, ha kisgyermek koromban nem ér egy szemsérülés. Úgy éreztem, nekem bizonyítanom kell, hogy érek annyit mint a többiek.

− Bántották?

− Nem. A kényszer saját magamból fakadt. A tanulás egyébként hasznomra volt. Nagy része van abban, hogy az életutam kiegyensúlyozottan halad előre.

− Ezt manapság nem sokan mondhatják el magukról…

−  Ennek egyszerű oka van: az emberek elfelejtettek dolgozni. Magam megkövetelem a fegyelmezett, gyors és pontos munkát az alkalmazottaimtól. Egyszer azt mondták rólam, hogy türelmetlen vagyok. Talán igaz. De véleményem szerint nem tartana itt az ország, ha több, hozzám hasonlóan türelmetlen  ember lenne a polgárai között. Ha valakivel nem vagyok elégedett, azzal nem tudok együtt dolgozni. Aki alkalmatlan a feladatra − akár azért, mert nem eléggé felkészült, vagy mert nem tud a szabályaink szerint  dolgozni − attól rövid úton megválok. Persze ez egyáltalán nem könnyű számomra sem, de néha elkerülhetetlen. Tapasztalatom szerint legalább 2-3 év szükséges ahhoz, hogy „kineveljek” egy-egy új dolgozót. Aki bevált, attól dehogy is akarok én megválni! Sőt. Arra törekszem, hogy a kollégák jól érezzék magukat nálunk. Ne kelljen azért aggódniuk, mert esetleg nem tudják eltartani a családjukat.

− Mi az, ami a legnagyobb bosszúságot okozza?

− Rosszul tűröm, ha emberek munkaidőben maszek ügyeket beszélnek meg. Ha csak azért hívnak fel valakit, hogy megkérdezzék: jól vagy? Telefonon nem lehet felesleges dolgokról fecsegni. Tudomásul kell venni, hogy a munkahelyen nincs demokrácia. Ott csak munka van. Erre nevelem a lányaimat is. Meggyőződésem, hogy a gyerekeket irányítani kell, ha azt akarjuk, hogy korrekt, határozott felnőttekké váljanak.

− Milyen jövőt szán nekik?

Azt remélem, hogy egyszer majd ők viszik tovább a családi vállalkozást. Ennek persze feltétele van, az, hogy  megfelelően képezzék magukat. Gréta joghallgató, ezzel a végzettséggel biztos helye lesz a gmk-ban. Kingának számviteli vonalon kell haladnia.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)