Nyíregyháza

Tiszafüreden, ezerkilencszázharmincnyolcban született dr. Kiss József. A szülei néhány hold földön gazdálkodtak. Az édesapja nem sokkal a háború vége után meghalt, ketten maradtak a testvérével. Az édesanyja nehéz körülmények között nevelte a gyerekeket, nagyon gyakran éhbérért dolgozott.

Általános iskolába Tiszafüreden járt, ugyanitt végezte középiskolai tanulmányait is. Már gimnazista korában is élénken érdekelte a biológia. Mindig arról álmodozott, ha majd felnő, orvos lesz belőle. Valószínű, hogy ebben a mély elhatározásban szerepet játszott édesapja betegsége is, akin nagyon szeretett volna segíteni, de a gyermeki szándék akkor még nem juthatott túl a vágyon.

Ezerkilencszázötvenhatban érettségizett, s még ebben az évben felvették a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. Az októberi események − szerencsére − nem szakították ketté a tanévet, így tovább folytathatta a tanulmányokat. Szép, nagyszerű évek voltak az egyetemi esztendők. Tele voltak felfedezéssel, ismeretszerzéssel, barátságokkal. Persze a mostani időszakból visszanézve az is igaz, hogy az ifjúság évei voltak, és miért lettek volna mások, mint szépek és érdekesek?! Summa cum laude minősítéssel végzett.

Debrecenben ismerkedett meg leendő feleségével, a nagykállói lánnyal, Vass Klárával. Neki is köszöni most, hogy a megyébe került, hiszen nélküle egészen másként alakult volna a sorsa.

Házasságukból két gyermek született: Mária ezerkilencszázhatvankettőben, jelenleg ügyészként dolgozik; József hatvanháromban. Ő az orvosi pályára lépett, jelenleg ügyeleti orvosi állásban van. Józsefnek két kisfia van (Csaba és Bence), az unokák sok örömöt szereznek a nagyszülőknek.

Amikor Kiss József Nyíregyházára került, sebész szeretett volna lenni, de ott nem volt hely. A belgyógyászaton dr. Happich Gyula volt a főnöke, akinek nagyon sokat köszönhet. Ezerkilencszázhatvanhatban belgyógyászatból szakvizsgázott. Érdeklődése fokozatosan a gasztroenterológia felé fordult, amely a gyomor és a bélrendszer betegségeinek diagnosztikájával és azok kezelésével foglalkozik.

Miután a főnöke nyugdíjba ment, kinevezték a belgyógyászat osztályvezető főorvosának. Ekkoriban (1976) alakultak ki a belgyógyászati profilok. A III. számú osztály lett a gasztroenterológiai. Az évek során a hagyományos belgyógyászati eljárások mellett a legnagyobb fejlődést a száloptikai rendszer megjelenése és alkalmazása jelentette. Ennek segítségével könnyebben és jobban meg tudják állapítani a különböző betegségeket. Kezdetben kevés műszer állt a rendelkezésükre, később sokat javult a helyzet. Ma már nem olyan szembeötlő és látványos a fejlődés. Az viszont megfigyelhető jellegzetesség, hogy számos beavatkozás sebészeti útra tereli a belgyógyászatot.

Az endoszkópos vizsgálat során a műszert bevezetik a gyomorba, s így állapítják meg a diagnózist. Ezzel a módszerrel lehetővé válik, hogy korai szakaszban kiszűrjék a rákos megbetegedéseket, s nagyon pontosan megalkossák a diagnózist. Amikor még újszerű volt ez a vizsgálati módszer, a megye minden részéből jöttek az orvosok elsajátítani. Ma már az osztályon az ötödik gasztroenterológus szakorvost nevelik. Az új vizsgálati technikával párhuzamosan új gyógyszerek is megjelentek, amelyek például a gyomorfekélyt gyógyítják.

Az osztály irányításában dr. Kiss Józsefnek nincsenek különös elméletei. Azt vallja, hogy mindenkinek úgy kell a betegre néznie, mintha a saját hozzátartozója lenne. Olyan szeretettel, odaadással és szakmai elhivatottsággal kell a gyógyulásán fáradoznia. Ezen a területen sokat kell még javulnia a kórházi ápolásnak, gyógyításnak, mert nagyon gyakran a beteg kiszolgáltatott helyzetben van.

Lehetséges, hogy ennek a szemléletnek az elkövetkező időszakban még csak erősödnie kell, hiszen a magyar egészségügy meglehetősen nehéz helyzetben van. Nincs pénz műszerek beszerzésére, ennek pedig hosszú távon a betegek gyógyítása vallja a kárát. Vannak ugyan az egészségügyben is tartalékok, ezeket fel kell tárni, de ezt a területet nem lehet a gazdaságosság mércéjével mérni. Nagyon nehéz meghúzni a határt a gazdaságosság és az eredményes gyógyítás között.

A III. számú belgyógyászati osztály a nagyok közé tartozik. Tizenhárom orvos közreműködésével kilencvenkét ágyon folyik a gyógyító munka. Az élet nem áll meg, új betegségek jönnek, elég csupán a környezeti ártalmakra gondolni, s a tudomány is mindig új dolgot tud meg az emberi testről. Sajnos, úgyszólván nem múlik el olyan nap, hogy ne találkoznának daganatos beteggel. Így aztán nem lehet megállni, megpihenni a babérokon.

Dr. Kiss József szabad idejében az unokáiban gyönyörködik, vagy zenét hallgat. Nem tud ugyan egyetlen hangszeren sem játszani, de a zene szeretete egész életében elkísérte. Az utóbbi időben egyre közelebbi kapcsolatba került a számítógéppel, nagyon reméli, hogy lesz még ideje arra, hogy a munkájában is hasznosíthassa.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)