Nyíregyháza

Egy hamburgi ingatlanügynökség játékos kedvű munkatársai országonként összegyűjtötték a földterületek forgalmi értékeinek adatait, és kiszámították: mennyibe kerül a Föld egész felszíne. Nos, a százhúsz millió négyzetkilométernyi földfelszín ára százhétbilliárd-száznyolcvanötmilliárd forint lenne; négyzetméterenként 8,96 forint. A Föld forgalmi értékleltárát felrajzoló világtérképen hazánk a legrosszabb rekeszben van, mert mi nem adunk el földterületet idegen állampolgároknak vagy jogi személyeknek, csak tartós használatra engedünk át ingatlant.

– Előbb a kárpótlás, majd a részarány-tulajdonok kiadása után kétezer-hétszáz hektár földterület maradt a használatunkban, amely több mint ezernégyszáz ember tulajdona – kezdte a beszélgetést dr. Káposztássy Attila agrárszakmérnök, a nagyhalász-tiszatelki Petőfi Termelő-Értékesítő-Szolgáltató Szövetkezet elnöke. A rendszerváltozás, az ezerkilencszázkilencvenkettes átalakulási törvény sok mezőgazdasági szövetkezet végét jelentette, s egyben az abból élők sorsát is megpecsételte: a többség azóta is munkanélküli, reményvesztett.

Nagyhalászban annak idején a szövetkezet mellett voksoltak az emberek. A néhány kilépő nem okozott zavart a fejekben és nem rendítette meg a szövetkezetet sem. Persze, ehhez az kellett, hogy a vezetők is akarják az együtt maradást. Ennek az ellenkezője volt tetten érhető azokon a helyeken, ahol bizony más forgatókönyv szerint zajlottak az átalakuló közgyűlések, és ahol szövetkezetnek azóta már se híre, se hamva.

– Persze, a tagság együtt maradását erősítette, hogy olyan érdekeltségi viszonyok voltak kialakítva, amely megyei szinten is előremutató volt – mondta az elnök. Nevezetesen: az egyéni vállalkozás irányába mentünk. A tagok tudták és érzékelhették az integrált háztáji termelés számtalan előnyét. E formában nyújtott és nyújt ma is biztos megélhetést az alma és a cukorrépa termesztése. A szántóföldi növények közül, kalászosokból a tritikálét és a búzát (hétszázötven hektár) részesítjük előnyben, napraforgót hatszáz, kukoricát kilencszáz, cukorrépát száznyolcvan hektáron termesztünk. A maradék földön a kertészeti kultúrák adnak munkát a tagságnak. A régi gyümölcsöst ezerkilencszázkilencvenkettőben átadtuk tulajdonba.

– 1999. február 17-én megalakult a nagyhalászi Almatárs Szövetkezet, mely már tisztán szövetkezeti alapokon áll, s az összefogás a jellemzője a beszerzéstől az értékesítésig. A nyolcvan ültetvénytulajdonos jelentős anyagi hozzájárulással (hektáronként négyszázezer forint befizetéssel) döntött a szövetkezet létrehozásáról, amelynek magam is a tagja vagyok. E rendszeren belül megoldható az integrált almatermesztés, miként a gyümölcs tárolása is. Mi nyár elején szeretnénk eladni az almát a piacon, a lehető legjobb áron, és erre megvan minden esélyünk is.

Ugyancsak a kor, a változás igénye, no és az életben maradás, a nagyobb jövedelmezőség presszionálta akként, hogy a nagy szövetkezet tagságának jelentős része, Agro-Halász Szövetkezetként új gazdasági társaságot alakítson, amelybe kétszázharmincöten léptek be, és hozták át a vagyonukat. A törvény útvesztőjét ezáltal sikerült kiegyenesíteni, és nem kényszerültek a zavarosban halászni. Még akkor sem, hogy ha a nagyhalászi emberek a monda szerint jó halászok.

Dr. Káposztássy Attila a szomszédvár, Debrecen szülötte: 1944. február 24-én, jégtörő Mátyáskor jött a világra. A születése ily módon szimbolikus tartalmat kaphat, és egyben igazolást arra: a szálfa termetén túl, honnan a munkabírása, és miért is csupa derű a lénye. Merthogy híresen jó humorérzékkel áldotta meg a sors.

Az édesapja gyógyszerész, az édesanyja tanítónő volt, sajnos mindketten már csak az emlékezetben élnek. A két nővére közül az egyik megmaradt debreceninek, a másik a főváros lakója. A széles érdeklődésű, de főként a kémiát előnyben részesítő fiú az általános iskola elvégzése után a Debreceni Vegyipari Technikumba került, merthogy eltökélt szándékkal agrokémikus szeretett volna lenni. A technikumot az Agrártudományi Egyetem követte, s az csak természetes, hogy továbbra is Debrecenben. Már a középiskolában megismerkedett későbbi feleségével, dr. Berecz Emíliával, akivel egy időben vágtak az egyetemnek is. Az okleveles vegyésznő több publikációja ismert, például egyik szerkesztője volt a Szabolcs-Szatmár megyei környezet- és természetvédelmi olvasókönyvnek.

Az első munkahelyük is közös volt, a nyíregyházi Nyírség Kutatóintézetben dolgoztak ezerkilencszázhatvanhéttől ezerkilencszázhetvenig, majd visszamentek Debrecenbe. Az OMMI laborvezetője volt, majd az agráregyetemen előadó.

Ezerkilencszázhetvennégyben ismét Nyíregyháza következett: a mezőgazdasági érdekvédelmi szövetség munkatársa, később osztályvezetője lett. A nagyhalásziak megkeresésére ezerkilencszáznyolcvanhét nyarán igent mondott, ahol azóta is a szövetkezet elnöke. Nyíregyháza-Oros a lakóhelyük, két nagylányuk már elhagyta a családi fészket: a fővárosban idegenforgalmi és vendéglátó szakemberek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)