Nyíregyháza

Sárospatakon született 1938-ban. Édesapja aranydiplomás orvos volt, édesanyja orvosírnokként dolgozott. Hárman voltak testvérek: két leány és egy fiú. Sárospatakon érettségizett 1957-ben, még ugyanebben az évben felvették a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, amelyet ’63-ban fejezett be. Orvosi diplomáját 1964. áprilisában „Sub auspiciis Erei Publicae Popularis” kitüntetéses doktorrá avatás keretében kapta meg.

Tanulmányai befejezése után a nyíregyházi megyei kórház II. számú belgyógyászati osztályán dolgozott kinevezett segédorvosként, majd 1964. június 1-jétől a Debreceni Orvostudományi Egyetem I. Belgyógyászati Klinikáján, ezt követően 1968. július 1-jétől 1979. december 31-ig a II. Belgyógyászati Klinikán. A belgyógyász szakvizsga megszerzése után (1968) osztályvezetői beosztásban.

A klinika zárt világa megnehezítette az előrejutást, illetve olyan kompromisszumokat kellett volna kötnie, amelyeket nem akart vállalni, ezért megpályázott egy mátészalkai főorvosi állást. Így került ismét vissza a megyébe. 1980. január elsejétől három éven át a mátészalkai kórház I. számú belgyógyászati osztályának volt a vezetője.

A klinika védettségéből a bonyolult és szerteágazó feladatok világába került, az igazi mélyvízbe, ahol szükség volt minden gyakorlati érzékére és ismeretére, de egyúttal gazdag tapasztalatok birtokába is jutott.

A nyíregyházi megyei kórházban ’83. január elsejétől megkezdte munkáját az V. számú belgyógyászati osztály. Ennek vezetésére kérték fel, s ezt a feladatot látja el azóta is. 1985-től az osztály jobb körülmények közé került, sokat javult a betegek elhelyezési lehetősége, fejlődött az osztály műszerezettsége. A jobb körülmények meghozták az eredményeket is.

A felesége (Daru Katalin) végzettsége vegyésztechnikus, a tanárképző főiskola állattani tanszékén dolgozott, a kilencvenötös leépítési hullám során megszüntették a munkaviszonyát. Házasságukban két gyermek született: János 1970-ben, Edit 1972-ben. Az első házasságból hatvanötben született Erika közgazdászként dolgozik Debrecenben, a férje orvos, két gyermekük van. János a Kossuth Lajos Tudományegyetem alkalmazott matematika szakán végzett, jelenleg Budapesten dolgozik. Edit a Bessenyei György Tanárképző Főiskola biológia-rajz szakán végzett, reklámgrafikus a megyeszékhelyen.

Jakó János érdeklődése a klinikai évei során a haematológia felé fordult, tudományos munkássága is ezen a területen a legjelentékenyebb, bár egyáltalán nem korlátozódik csupán erre a területre. 1967 óta rendszeresen tartott egyetemi előadásokat, ’68 januárjától  − a klinikáról történt távozásáig  − a DOTE II. Belklinika nagy ambuláns beteganyagot ellátó haematológiai gondozását vezette.

Az V. Belgyógyászati Osztály jelenleg is haematológiai profillal működik, a betegellátási és a -gondozási munkát az egész megyére kiterjedően ő irányítja. Ezerkilencszáznyolcvanban haematológusi szakképesítést szerzett. ’83-tól kezdve nagyon következetes  − ha tetszik  − buldogmunkával összegyűjtöttek minden adatot, amely a vérképző szervek rendellenes működésével kapcsolatos. Így hoztak létre egy megyei leukémia/limfóma regisztert, amely minden felderített beteg adatát tartalmazza.

Ehhez hasonló egyedül ebben a megyében található, voltaképpen igazi „kincsesbánya”, ezért nem véletlen, hogy az ország több pontjáról kérnek tőlük adatokat. Ebből a regiszterből (és a mostani tapasztalatokból) kiderül, hogy évente körülbelül száz új megbetegedés keletkezik a megyében. Ebben természetesen csak a tizennégy éven felüliek vannak benne, mivel ez alatt a gyermekgyógyászat körébe tartoznak a betegek.

A betegekről az egészségügyre terelődik a szó. Jakó János szerint a magyar egészségügy is súlyos betegségben szenved. Egyre kevesebb a pénz, ugyanakkor az orvosokat nagyon sok új információ éri (gyógyszerekről, alkalmazható terápiákról stb.).

Az utóbbi években az egészségügy is pénzkeresésre van kényszerítve. Ilyen körülmények között sok furfangra van szükség, s ezek a trükkök elvonják a figyelmet a gyógyító munkáról, amelynek végső soron a beteg látja kárát. Az egészségügyet jelenleg olyanok irányítják, akik nem értenek hozzá, és csak az érdekli őket, hogyan lehetne pénz kivonni belőle.

Jakó János reggeltől estig a munkahelyén van: a gyógyításon, a tudományos tevékenységen kívül, amelynek közel nyolcvan közlemény, publikáció, mintegy százötven előadás a terméke, a numizmatika érdekli igazán. Édesapjától örökölte ezt a szenvedélyét. Először különféle fémpénzeket gyűjtött, később érmekkel egészült ki a kollekció. A leggazdagabb az a gyűjteménye, amely magyar orvosok portréit ábrázoló érmekből alakult ki.

Jakó Jánost kemény és nehéz embernek tartják, pedig nem kíván senkitől sem többet, mint önmagától: igényességet szakmai és etikai szempontból egyaránt.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)