Nyíregyháza

A szeretet zenél minden mondatában, amikor a gyerekekről beszél dr. Bacskai Istvánné, született Böszörményi Éva. Édesanyja, Kun Margit, női szabóként, édesapja, Böszörményi Géza, a Debreceni Városi Tanács előadójaként dolgozott. Dr. Bacskai Istvánné elsőszülött fia, István, 35 éves, orvos, Budapesten él. Péter, a fiatalabbik fiú, 33 éves, az USA-ban folytat főiskolai tanulmányokat.

A kollégiumvezető asszony 1964-ben érettségizett Debrecenben, a Vegyipari Technikumban. Tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta, kémia–fizika tanári szakon. Diplomájának 1969-ben történt kézhezvételét követően került mindmáig egyetlen munkahelyére, a Széchenyi István Szakközépiskolába. Az egykori Báthory utcai épületben, a régi cselédségi lakóépületekben kialakított tantermekben kezdett tanítani. A helyiségek téli fűtését az „ismeretlen ősöktől örökölt” vaskályhákkal oldották meg. Az iskola hátsó traktusában – a Madách utcai oldalon – helyezkedett el akkoriban a leánykollégium. Éva asszony ma is az orrában érzi azt a dohos pinceszagot, ami, a kollégisták étkezőhelyiségéül szolgáló alagsorban lakozott.

Az ideálisnak messze nem nevezhető körülményekben gyökeres változást hozott az, amikor 1972-ben az iskola a mai helyére épített új létesítménybe végre átköltözhetett.

Ezerkilencszáznyolcvanöt szeptemberében Évikét bízták meg a kollégium vezetésével. Ez a megbízás lassan két évtizedre szólóvá válik 2005-ben. Elmondja, hogy nagyon nehéz feladatot kapott az élettől, mert azelőtt kollégiumban nem dolgozott. A nehézségeken viszont könnyen lendítette át optimista életfelfogása és az, hogy nagyon szerette és szereti ma is a gyerekeket. Akkor még külön, a Véső utcában laktak a fiúk. Az iskolaépület mellett 1986-ban kezdték meg a leendő kollégium falainak a felhúzását. Az új épületben már koedukáltan élhettek a fiúk és a lányok, aminek jótékony hatását a nevelőtanárok máig emlegetik. Mi történt?

Annyi csupán, hogy a leányok kevesebbet nyafogtak, a fiúk, pedig megtanultak a társaságukban viselkedni. Elmondja, hogy a kezdetekben szigorításokat kellett bevezetnie, s amikor már ez a rend megszokottá vált, az élet hozta változásoknak megfelelően enyhített azokon. A koedukált elhelyezés eredményeként a diákok észrevétlenül tanulták meg az együttélés normáit.

Napjainkhoz érve azt mondja, szükség van arra, hogy a mai gyerekekben is élő ösztönös erőket kicsit visszafogják, hisz az iskola nem a dzsungel, s ha valakit komoly baj ér, akkor nem lehet a „replay” gombbal meg nem történtté tenni azt. Értő szakember lévén tudja, hogy a szülők ma sokkal kevesebbet foglalkoznak a gyermekeikkel, hisz a megélhetéshez szükséges anyagi javak előteremtése mindennél fontosabb feladat a számukra. Ezért valamennyi tanárkollégájával együtt azon munkálkodik, hogy a fiatalok még itt, a kollégiumban sajátítsák el a kulturált emberi magatartási szabályokat.

Büszkeséggel beszél az itt lakó és tanuló gyerekek jólneveltségéről, tisztelettudó magatartásáról, ami nagyban a vidéki kötődésnek köszönhető. De már érezhető a nagyszülői háttér hiánya, hisz ma azok is dolgozni kényszerülnek, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben a család…

Évike szerint a mai gyerekek szeretetigénye semmivel sem kisebb, mint azoké, akik harminc évvel ezelőtt koptatták az iskolapadot. Tudja, hogy sokuknál emiatt alakulnak ki a konfliktusok. De azt is tudja, hogy kell azokat megelőzni és józanul kezelni. Miután legfontosabb elve, hogy a kollégium legyen az ott lakó gyerekek második otthona, ezért mindent megtesz annak valóra váltása érdekében. Munkatársait is úgy választja meg, hogy ők is ezt vallják magukénak. Hiszi, hogy a gyerekek előtt a nevelő példa, s csak azt követik, amelyiket pozitívnak tartják.

A kollégiumban a tanulás személyi és tárgyi feltételei jók. Az iskola és a kollégium szimbiózisa pozitív kicsengésű. A nevelőtanárok nyomon követik diákjaik iskolai előmenetelét, esetleges gondjaikon azonnal segítenek. A szobák nyolcszemélyesek, de középen térelválasztó segíti az intim hangulat megteremtődését. A gyerekek az otthoni kedvenc tárgyaik közül néhányat „becsempészhetnek” szobájukba a felelősségre vonás minden veszélye nélkül. A kollégiumon belül kialakított klubszoba a biliárddal, a mini büfével, az internetes hozzáféréssel és a húsz darab számítógéppel minden szórakozási igényt kielégít.

A kollégiumvezető asszony az elkövetkező években sem szeretne elszakadni kedvenceitől, a gyerekektől. Idén nyárra, kollégáival közös görögországi nyaralást terveznek. Az eddig kapott elismeréseket fontosnak tartja, de sokkal többet jelentenek számára a keze alatt indult és szerencsésen alakult életek…

Dr. Bacskai Istvánné kollégiumvezető szeret kirándulni, utazni, zenét hallgatni, komolyzenei koncertekre járni, s nem utolsósorban imádja a szép virágokat.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)