Nyíregyháza

Ha lehetnek egyáltalán az életben véletlenek, mindenképpen azoknak a számlájára írható, hogy Buda Barna, a nyíregyházi 22-es iskola igazgatója az értelmi sérült gyermekekkel kezdett el foglalkozni.

Mátészalkán 1953. január 17-én született. Édesapja, Buda Bertalan, olajkutatóként dolgozott. Édesanyja, Kósa Izabella, a háztartást vezette, nem vállalt állást munkahelyen a család összetartása miatt. Testvérei közül Zoltán kertészmérnök, Bertalan élelmiszeri-pari mérnök, Julianna tanítónő. Neje, Kovács Gizella, magyar–ének szakos általános iskolai tanár, a nyíregyházi Bem József Általános Iskolában tanít. Gyermekeik közül Barna Szabolcs harmadéves a tanárképző főiskolán, és a magyar-művelődésszervező szakot választotta. Béla szintén a tanárképzőre jár, a nemzetközi kapcsolatok szakon elsős.

Buda Barna, az akkor még szakközépiskolaként működő Kossuthban érettségizett a megyeszékhelyen ezerkilencszázhetvenegyben, és egyúttal esztergályos szakmát is szerzett. Három évet dolgozott a Bereg Vízgazdálkodási Társulatnál, majd meghívták a vásárosnaményi, akkor még nagyközségi KISZ-bizottság titkárának. Hamarosan úgy döntött, hogy bővíti a tudását, és ezerkilencszázhetvenhétben elvégezte a tanítói szakot a főiskolán. Itt ismerkedett meg Kovács Gizellával, és hamarosan összeházasodtak. Olyan iskolát kerestek, ahol mindketten kapnak állást. Gulács ilyennek bizonyult, és tíz éven át tanítottak itt. Ebben az iskolában találkozott először értelmi sérült gyermekekkel, és hasznosnak látta, hogy ezen a szakterületen is szerezzen felsőfokú képesítést. Elvégezte a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát ezerkilencszáznyolcvankettőben.

Közben Nyíregyházán építkeztek, és az újabb oklevéllel a zsebében örömmel látták a gyógypedagógiai intézetben. Előbb utógondozóként – a mai utazó gyógypedagógus elődje – dolgozott, majd ezerkilencszáznyolcvannyolc februárjában megbízták a 22-es iskola igazgatói teendőinek ellátásával, majd hamarosan kinevezték.

Ebben a családias légkörű iskolában ma kétszáz sérült gyermek tanul. Többségük enyhén értelmi fogyatékos, integráltan foglalkoznak a középsúlyos értelmi fogyatékosokkal. Vannak itt autisták, mozgáskorlátozottak, csökkentlátók, akiknek ez a hátrány is társult az enyhe értelmi fogyatékos állapothoz.

– A felsorolásból is kitűnik, hogy nekünk a szó igazi értelmében nevelni kell a gondjainkra bízott gyermekeket – fogalmaz Buda Barna. Csak a Nyíregyházán és a vonzáskörzetben jelentkező igényeknek tudunk eleget tenni. Régóta kinőttük a Kölcsey utcai épületet. Nálunk nem lehet nagy létszámú tanulócsoportot működtetni, hisz a pedagógusnak jóval nagyobb energia befektetésébe kerül egy aprócska eredmény elérése is.

Ebbe az iskolába nem a szülő akarata szerint jelentkezik a gyermek, hanem a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság dönt arról, hogy ebben a speciális intézményben jobb lesz a gyermeknek tanulni. Az új oktatási törvény értelmében tovább élvezhetik az anyaintézmény dédelgető melegét, hiszen a nyolcadik osztály befejezése után még egy-két évig általános alapozásra kerül sor, és csak ezután következik a szakképesítés elsajátíttatása. A szakiskolában bőrdíszműves, szabó-varró, bolti eladó szakmákra igyekeznek megtanítani a gyerekeket. Olyan eset is előfordulhat, hogy igazgatói engedéllyel akár húsz-huszonkét éves koráig tanulhat itt a fiatal.

S hogy ki mit tud magáévá tenni az itt töltött évek alatt? Roppant változó, mivel az enyhén értelmi fogyatékosok megtaníthatók az önálló életvezetésre, de a középsúlyos értelmi fogyatékosok csak felügyelet mellett élhetnek. Hogy minél önállóbb emberek hagyják el majd a speciális iskolát, a legkülönbözőbb készségfejlesztő tevékenységekkel foglalják el őket. Fazekas, szövő szakkör működik, zeneterápiás, logopédiai foglalkoztatás, gyógytestnevelés, például úszás szerepel a tananyagban. A gyerekek megismerkednek a háztartástannal, barkácsolással, a kerékpárjavítástól a mosógépjavításig. A lényeg az, hogy a családban, esetleg egy munkahelyen alkalmazható tudás birtokába jussanak.

Megkísérlik azt is, hogy bevezessék a gyermekeket a pénz világába. Oktatnak német nyelvet, informatikát. Noha sokkal többet dolgoznak az itteni pedagógusok, mindannyian megszerezték a gyógypedagógiai végzettséget, és nem mennek el magasabb fizetésért máshová. Szeretik ezeket a gyerekeket, és szívügyüknek tekintik, hogy az önhibájukon kívül sérülten vagy halmozottan sérülten született gyermekek a társadalomban, az emberek közt megtalálják a helyüket. Ez nem pusztán feladat, hanem misszió az itt dolgozó pedagógusok számára.

Szabadidejében az igazgató úr vadászni szeret, vagy a sóstói családi házukban kertészkedik.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)