Nyíregyháza

A szakmát a híres üveges dinasztia, a nyíregyházi Chriszt család műhelyében tanulta ki, mi több: Boros Miklós volt a mester utolsó tanítványa. Mint végzősnek, neki nem kellett megvárni a nyarat, merthogy kiváló tanulmányi eredményei alapján hat hónappal korábban szabadulhatott, 1960. január 22-én. A szakma minden fogása máig a kezében van, maga az üveg, annak anyaga, természete, megmunkálhatósága pedig ott valahol legbelül, a szív tájékán rakott fészket. A csiszolókorongok segítségével egykor virágok nyíltak az üveglapokon, a széleiken szép mintájú indák kúsztak körbe, és csillagok születtek keze nyomán. Ma már másfajta munkát ad számára az üveg: Boros Miklós az európai színvonalon termelő nyíregyházi Thermo-Glass Kft. tulajdonosa és ügyvezető igazgatója.

Az ismert szak- és üzletember 1942. július 15-én született Nyíregyházán.

– Anyai nagyapám szabó és fűszeres a megyeszékhelyen, apai nagyapám pedig Nagyvárad neves cukrásza volt, az üzlet a főtéren állt. A család 1932-ben települt át Magyarországra, a történelmi események következtében. Apám az uniformist alig hordó katonatiszt, gazdasági szakember volt, a családunk az idő tájt Balatonfüreden élt, jómagam is ott tanultam meg járni. Aztán 1945-ben Nyíregyházára költöztünk, apám fuvarozó vállalkozó lett. Nem véletlen hát, ha némi üzleti vénával rendelkezem – mondja Boros Miklós.

A család ekkorra már hat tagú, két nővére és egy öccse van. A csapás ’51 júniusában éri őket: édesapjuk halála a legfőbb támasz elvesztését jelenti. Nem várt könnyű sors rájuk. Később, a Kossuth-gimnázium első évét is a mihamarabbi kenyérkereset miatt hagyta ott Miklós, s tanulta ki az üveges szakmát. Akkori döntését már rég nem bánja. Élete főbb állomásai: az első munkahelyként számon tartott Nyíregyházi Asztalosipari Szövetkezet, majd annak jogutódja, a Kárpitos és Üveges Szövetkezet. 1966. március 28-án mestervizsgát tett Budapesten Szalféter Lászlónál, akit akkoriban a szakma professzorának neveztek.

A mesterlevél birtokában Boros Miklós két év múlva döntő lépésre szánta el magát: iparos ember lett. Később, egy rövid ideig a SZÁÉV-nél, majd 1971 júniusától a nyíregyházi Tempó Ipari Szövetkezetnél helyezkedett el, ahol középvezetőként közel két évtizedet dolgozott. A szövetkezet társadalmi életéből is kivette részét, többször választották meg vezetőségi tagnak, a jelölő bizottság elnökének. Megérezve a változó idő szelét, már 1985-től próbálta az üvegesek nagyobb önállóságát kivívni átalánydíjas részlegként, amely a cég egészének is több hasznot hozott volna, ám a szövetkezet felső vezetése az elgondolását elutasította.

Aztán az a bizonyos idő csak bekövetkezett: nagyot változott a világ! ’90 júniusában Boros Miklós is úgy érezte: lépnie kell. Először is, valamit csinálni kellett, hogy annyi embernek továbbra is munkája legyen, s a piacot sem szerették volna elveszíteni. A maga lábán már korábban is megállni képes részleget megvásárolta a szövetkezettől.

– Én kifizettem azt a pénzt, nem úgy, mint az országban tették sokan mások! – mondta.

Azóta vállalkozóként, majd a Thermo-Glass Kft. tulajdonosa, ügyvezetőjeként dolgozik begyakorlott csapatával, akik között vannak olyanok, akikkel évtizedek óta együtt van.

A cég számos hazai nagyberuházásnál kivette részét, csak néhány épületet megemlítve, amely belső üvegezésével és homlokzati üvegfelületével Boros Miklós cégét dicséri: a debreceni Piac utcai OTP, a szintén debreceni TB-székház, a hortobágyi Epona Lovasfalu, a nyíregyházi Metropol, a Művese Állomás, több autószalon, OTP-épület stb. Öt éve a németországi piacon is jelen vannak, csillárüvegek gyártásával. Spanyol, olasz megrendeléseik is vannak, kapcsolatban állnak a belga Saint-Goben, az amerikai Pilkinton, az angol Gardien, a német Flachglas AG cégekkel. A nyíregyházi Thermo-Glass Kft. be van jegyezve a Düsseldorfi Katalógusban is!

– Igyekszem mindig nyitott szemmel járni! A világ számos országát láthattam már egyéni turistaként, de szakmai meghívás alapján is. Ez utóbbiba sorolom a düsseldorfi és milánói szakkiállítást, melyek rendszeres látogatója vagyok, de részt vehettem például a Luxemburgi Nagyhercegség 1300 fős fogadásán is. Mindig az érdekelt: az újdonságokból mit tudok hasznosítani.

A cég ügyvezetője a fiam. Egyedüli gyerek, s egyetlen fiúunokám van, a hat és fél éves Bence, akinek a csillagokat darabonként lehordanám az égből! Bár lenne még tíz gyerekem! A fiammal jól megvagyunk, noha diplomás pedagógus, egy percet sem tanított. Mellette négy szakmát kitanult, kétkeziként és cégvezetőként is tud boldogulni.

A képen – mutatja – II. János Pál pápával látható, akitől mint a Vatikánban járt nyíregyházi kórus tagja, igazgyöngy olvasót kapott.

A feleségem főpénztárosként ment nyugdíjba a Tempótól, a nőbizottság és a szövetkezeti bizottság elnöke is volt. Az utóbbi időben komoly műtéteken estem át, amely sok embernek talán már megálljt parancsolna. Én nem hagyhatom abba: a munka, a családom szeretete tart életben.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)