Nyíregyháza

Mindenkinek az életében vannak olyan időszakok, amelyek annyira markánsan rányomják a bélyegüket a személyiségre, hogy az ember emlékező gesztusa lépten-nyomon felidézi őket. Valahogy így lehet ezzel Berencsi Gyula, aki a Volán Vállalatnál eltöltött több mint húsz évhez tér vissza a beszélgetés folyamán.

Miért? Minden bizonnyal meghatározó élményekben volt része. Itt érezte meg leginkább a közösséggé formálódás folyamatát, s azt is, hogy milyen hatalmas erőt jelent ez, amely derűt is áraszt magából, de ernyőt is tarthat az ember feje fölé, ha védelemre van szüksége.

Dombrádon született 1946-ban. Kisvárdán a Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett. Budapesten gépjárműközlekedési-áruforgalmi felsőfokú képesítést szerzett, majd visszatért a megyébe. Kisvárdán az 5. sz. Akövnél kapott munkát, ahol forgalmi főelőadóként dolgozott.

1973-tól a nyíregyházi központba került, teher- és áruforgalmi osztályvezető lett. Ez az időszak a Jósaváros várossá formálódásának az időszaka. Az itt lakóknak ekkor kellett szembesülniük azzal a problémával, hogy a dobozlakások magányát választják, vagy megtesznek mindent a bezártság csökkentése ellen, szépítik a környezetüket, és megpróbálják emberléptékűvé varázsolni. S a Volán, amelynek sok dolgozója ebben a városrészben kapott lakást, társadalmi munkákat szervezett, parképítést, játszóterek létrehozását vállalta.

A dolgozók számtalan rendezvényen együtt lehetettek: kirándultak, sportoltak, vagy éppen bográcsban közösen főzték a gulyást. Mindez ma már szinte elképzelhetetlen lenne, de akik megélték, ma is szívesen emlékeznek vissza ezekre a közösségi alkalmakra.

1985-ig dolgozott ennél a cégnél. Sohasem tartozott a fegyelmezett, bólogató párttagok közé, ezért is mondhatták a megyei pártvezetők: ha olyan jól tudod, csináld! Így aztán a következő négy esztendőt politikai pályán töltötte: az MSZMP megyei bizottságán osztályvezető helyettesi beosztásban dolgozott. Innen nyolcvankilencben került el. A Háziipari Szövetkezet élére vezetőt kerestek, de ő csak úgy volt hajlandó oda menni, ha pályázaton nyeri el a posztot.

A szövetkezet meglehetősen nehéz gazdasági helyzetben volt akkoriban, de − talán éppen ezért − látott benne fantáziát. Vagy a kihívás vonzotta, a feladat, amelyet meg kell oldani. Három hónapon át tanulmányozta a céget, s végül úgy döntött, hogy beadja a pályázatát. Ennek az volt a leglényegesebb mondanivalója, hogy a szövetkezetnek műszaki innovációra és termékszerkezeti változtatásra van szüksége.

Megkezdődött egy beruházási program, az évek alatt teljes géprekonstrukcióra került sor, amelynek mára az lett az eredménye, hogy a szövetkezet Tiszántúl legkorszerűbb textilipari gépeivel rendelkezik. Az export az árbevétel hetvenöt százalékát teszi ki, a termelékenység megnégyszereződött.

Berencsi Gyula közben elvégezte a közgazdaság-tudományi egyetemet, szakközgazdász lett. Úgy gondolja, hogy alapos szakismeret nélkül nem lehet meg a vezető ember, hiszen a gazdaság már régóta nem a protokoll-irányítást, hanem a nagyon is tudatos szakmai tevékenységet igényli, amely gazdasági elemző tevékenységre épül. A szövetkezetnél ez abban mérhető le, hogy egyre több a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkatárs, s egyre többen tanulnak tovább, és szereznek korszerű ismereteket. A cég neve már régóta nem fedi a valóságos munka tartalmát, hiszen nem egy bedolgozói hálózat gyűjtőmedencéje a szövetkezet, hanem valóságos nagy termelőüzem, ahol közel négyszáz nő dolgozik. Talán ezért is lett a fő profilja a női konfekció.

A szövetkezet irányítása sok munkát, gyakori távollétet igényel. A világ minden részéről érdeklődnek termékeik iránt, az üzletfeleikkel való kapcsolattartás mindent megelőz.

Ez csak úgy lehetséges, ha megfelelő a családi háttér. Szerencsére Berencsi Gyula esetében ez az első pillanattól adott volt. A pedagógusfeleség megértette a gyakori utazásokat, s talán sokkal több időt töltött a két cseperedő lánnyal, mint az édesapa. Már a rendszerváltás előtt felkérték, hogy vállaljon tanácstagságot.

Ezerkilencszázkilencvennégy márciusában is nemet mondott, mert nem tudta volna a képviselői munkát és a vállalattal kapcsolatos sokoldalú teendőket összeegyeztetni. A nemből mégis igen lett, mert a jósavárosiak küldöttsége megkereste, és jóllehet, már nem lakott ott, mégis arra kérték, hogy vállalja el a képviseletüket. Gondolkodott egy ideig, de kötötte az emlék, mert a hívók között egykori volános dolgozók voltak.

Társadalmi alpolgármesterként a vállalkozások, a befektetések segítése, a közbiztonság, a közrend problémáinak a megoldása tartozik hozzá. Ezen kívül mindaz, amivel a választóik megkeresik.

A közéleti munkát, a közösségi tevékenységet nemes szenvedélynek tartja, amelyet ha valaki egyszer megízlelt, nem tud róla lemondani.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)