Nyíregyháza

A negyvenes generáció tagjai még emlékeznek a nyíregyházi Centrum Áruházra, illetve az azt megelőző Állami Áruházra. Ma, amikor a multinacionális cégek kínálják az ezernyi terméket, lassan a feledés homályába merülnek azok a boltok, ahol nemcsak eladásra szánt áruval, hanem jó szóval, szívesen fogadják a betérő vevőt. Ahol a kereskedelem nem pusztán árucsere, hanem az üzlet két ember, a vevő és a kereskedő között jön létre. Az igazi kereskedők egyike Basa Attiláné, született Simon Katalin, a Nyírcentrum Kft. igazgatója.

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy 37 évvel ezelőtt belépett az üzletbe, azóta egyetlen munkahelyet mondhat magáénak. A szakmunkás tanulótól az igazgatóig számos posztot betöltött. Egy valami nem változott az életében egyetlen pillanatra sem, szereti a vevőket, a szakmát jó ideje hivatásként gyakorolja.

Bari Borbála háztartásbeli édesanya és Simon Mihály vadőr édesapa első gyermekeként született 1950-ben. Ilona húga a nyíregyházi kórházban dolgozik, Imre öccse vállalkozó. A férje, Basa Attila fényképészként szerzett nevet magának, sajnos, 11 éve meghalt. Házasságukból két gyermek született, Andrea 20 éves és üzleti kommunikációt tanul a fővárosban. Attila 23 éves, vendéglátó menedzser, jelenleg Tirolban egy éven keresztül gyakorolja a szakmát. Mindkét gyermek a szülők vendégszeretetét, a kereskedelem fontosságát, az emberek egymás közti kapcsolatteremtésének igényét örökölte. Nem véletlen a pályaválasztásuk.

Még összeszámolni is sok, nemhogy végigcsinálni, de Katika eddig 29(!) évet töltött az iskolapadban. Az általános után három év szakmunkásképző, majd négy év technikum, utána az esti egyetem szakosítója, majd a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola, ahol kereskedelmi közgazdászként végzett. Erre még két évet rátett, és szaküzemgazdászként vette át oklevelét. Nem akárhogy indította a kereskedelmi pályát, hisz a legrangosabb iskolai megméretésben, a szakma kiváló tanulója vetélkedőn országos első helyezést ért el a ruházati eladó szakmában. A hatvanas években ő volt a legjobb az országban e téren.

Bizonyára nem indokolt a múlt idő használata, mert Katika még ma is naponta találkozik két-három régi kedves ismerőssel, akikkel nemcsak nosztalgiáznak az elmúlt időkön, hanem kicserélik tapasztalataikat arról, mit igényel ma a vevő és mit kínál ehhez a kereskedelem. Az ügyvezető igazgatónő szakmai karrierje egyúttal az áruház történelemkönyve. Kezdve attól, hogy Ungár Lipót magánkereskedését államosították a nyíregyházi belvárosban, és az évek során kiépült a megye legnagyobb és nagyon sokáig legnépszerűbb áruháza. Az ifjabbak el sem tudják képzelni, mit jelent az az élmény, ahogy az üzletvezetők irányítják a százszámra érkező vevőket a lépcső két oldalán. 1965. szeptember elsején belépésekor még Állami Áruház, majd 1969-ben Nyírségi Áruház lett a neve. 1972-től mint Centrum Áruház működött, és monopolhelyzetből kínálta a zömében hazai termékeket. Szép lassan megjelentek az importáruk, az elosztásos kereskedelem sok fejtörést okozott a pult mindkét oldalán. 1974 kiemelkedő évük volt, az akkori áron számítva 170 millió forintos éves forgalmat bonyolítottak le. Még abban az évben megnyílt a Kelet és a Nyírfa Áruház és a két rivális megosztotta a vevőkört.

Hosszú éveken át a három áruház uralta a piacot, majd a nyolcvanas, kilencvenes évektől egymás után épültek az üzletközpontok, a Piaccsarnok, a Domus, a Galéria, a Petőfi téri, az Univerzum, a Metropol, az Átrium, végül bejöttek a multinacionális cégek, a Tesco, a Metro, az Interspar, hogy csak azokat említsük, amelyek ruházati, műszaki termékeket kínálnak. Négy évvel ezelőtt újabb fejezet kezdődött az áruház történetében, a jelenlegi tulajdonos kívül, belül gyönyörűen felújítatta, és más profilt adott a háznak. Megmaradt a Billerbeck révén az ágynemű, a törölköző, a lakástextília. A többi helyet viszont olyan cégek vették bérbe, mint a Reno, az Orex, a Drogerie Markt. Az áruház ma inkább üzletház, a modern kor követelményeihez igazodva. A megyeszékhely belvárosának szívében a XXI. században inkább az ilyen típusú kereskedelmet igénylik a vevők.

– Szívvel-lélekkel végzem a munkámat ma ugyanúgy, mint tanuló koromban – emlékszik vissza az igazgatónő a kezdetekre. – Minden belépő emberben vevőt látok, aki nemcsak terméket szeretne a pénzéért, hanem információt is azokról az előnyökről, amelyeket az áru jelenthet neki. Azt látom, hogy az uniformizált világban az emberek nagyon is igénylik a pult túloldalán álló eladótól, hogy igényeik szerint beszélgessenek velük, segítsék őket a tájékozódásban. Az emberismeret és az áruismeret kéz a kézben jár.

Basa Attiláné nagyon örül annak, hogy megtalálta azt a szakterületet, amelyen kibontakoztathatja tudását, kapcsolatot ápolhat az emberekkel. Szabadidejében túrázni jár, a nyírszőlősi családi ház kertjét műveli és felnőtt gyermekei örömében osztozik.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)