Nyíregyháza

Barta István egy országos szempontból is jelentős, összefoglalóan a környezetvédelem számos területével foglalkozó mérnöki irodát vezet. A Bio-Genezis Kft. már nemcsak a keleti országrészben dolgozik, így a Dunántúlon is ismerik a nevét. Csakúgy, mint igazgatójáét, aki számára hosszú út vezetett idáig.

1951-ben született Nyíregyházán, s nem volt könnyű az indulása, hiszen az édesanyja egyedül nevelte. Az általános iskolában zenei osztályba járt, amiből mára csupán a zeneszeretet maradt, de másik kedvence, a biológia meghatározta az egész életét. Őt nem az orvosi pálya vonzotta, hanem a mérnöki, ezért először az Építőipari és Vízügyi Szakközépiskolában tanult, majd a Bajai Vízgazdálkodási Főiskolán szerzett építőmérnöki diplomát, s később levelezőn okleveles mérnökként végzett a Műszaki Egyetem vízépítő-mérnöki szakán.

1973-ban a Felső-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóságon kezdett el dolgozni, ahol hét éven át bekapcsolódott a víz- és csatornarendszer megyei kiépítésébe. Akkoriban nagy ütemben haladt a települési vízművek építése, és hozzá tartozott a vízműfejlesztés szakmai koordinálása is. A Műegyetemen az elsők között készítette – méretét tekintve még szobányi – számítógépen a diplomamunkáját, mely a regionális vízműfejlesztés hidraulikai vizsgálataival foglalkozott, s amellyel nevet szerzett magának a szakmában.

Mivel gyakorlati életre vágyott a hatósági munka helyett, 1980-ban a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalathoz került. Szakmailag szép feladat volt a jelentősebb vízművek felügyelete s a megye lakosságának egészséges ivóvízzel való ellátása, ezenkívül ivóvízbázisának a fele is hozzá tartozott. Annak idején alig volt elég a vízkészlet, míg ma közel dupla a kapacitás a vízigényhez képest. Hat év múltán visszatért az igazgatóságra, a víz-minőségvédelmi osztály vezetőjének.

Akár egy kisebb kötetet kitenne az élményanyaga a határ menti, felszíni vizek akkori állapotáról, a Szamos és a Kraszna vízminőségéről vagy éppen a Barátság II. kőolajvezeték folyamatos töréseiről. Nemegyszer templomtorony magasságig spriccelt a kőolaj, mely szétterülve hatalmas károkat okozott. A kilencvenes évek elején két esztendeig a nyíregyházi szakaszmérnökséget vezette. Az egészséges ivóvíz megteremtése volt a cél, s ha lehet, még szorosabb kapcsolatba került az önkormányzatokkal a tervek, a pályázatok révén. Ez lett az 1992-ben beindított vállalkozásának az alapja. A magánszektort szinte szó szerint egy ceruzával kezdte, de mivel azzal jól tudott tervezni, egyre keresettebb lett. Szerénytelenség nélkül mondja: jó „vizesmérnök” vált belőle, amire az élet kényszeríttette rá. A megye ivóvíz-tisztítási technológiáinak döntő többségét ők tervezték és építették, s nagyjából százezer ember issza ma is az „ő” vizüket. Ehhez kapcsolódóan néhány iskolai tanmedence megvalósítása is az ő nevükhöz fűződik, melyek közül a legjelentősebb a kisvárdai tanuszoda. Ekkor azonban már a környezetvédelem számos területével is foglalkozott.

A hitvallása a mai napig az: mindig egy lépéssel a szakma előtt lenni! Túl azon, hogy számos, nemcsak szabolcsi település szennyvízcsatornázásának és -tisztításának a tervét készítették el (Polgár, Hajdúnánás-Hajdúdorog, Vaja, Őr, Rohod), jó néhány hulladéklerakót is megálmodtak, köztük a debrecenit, a hajdúböszörményit, a szakolyit, a nagyhalászit, és mind Hajdú-Bihar, mind Szabolcs-Szatmár-Bereg esetében részt vesznek a megyei stratégia készítésében is. Külön büszke a Tiszavasvári Alkaloida szennyezett területének a kármentesítésére, amelyet egy nemzetközi pályázat keretében nyertek és végeztek el.

Saját megfogalmazása szerint az egyik fő erőssége az innováció. Ennek jegyében igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a megújuló energiaforrá­sok hasznosításának. Európai szinten is a legnagyobbak és legmodernebbek közé tartozik az általuk tervezett nyírbátori biogázüzem, amit Nyugatról is elismeréssel jönnek tanulmányozni. A jövőben a cég törekvése újabb, még ennél is korszerűbb lehetőségek felkutatása és elterjesztése. Tiszavasváriban van egy két és fél hektáros területük, amit biotechnológiai ipari parkká kívánnak fejleszteni. Nagy reményt fűznek ugyanakkor a Szabolcs megyei hulladékgazdálkodási projekthez. Ha ez megvalósul, az új létesítmények megépülte mellett a megye százkilencvennégy meglévő környezetszennyező hulladéklerakójának a rekultivációját is megoldja.

Külön öröme, hogy ezt már a fiával együtt valósíthatja meg, hiszen Zoltán, aki Pécsett tanult környezetvédelmet, szintén részese a vállalkozásnak.

Barta István nem fél a jövőtől, hisz nem érte váratlanul őket az uniós csatlakozás. A következőkben már nemcsak tervezőként, hanem megvalósítóként, finanszírozóként és üzemeltetőként is szeretnének szerephez jutni, amire komoly esélyük van.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)