Nyíregyháza

Hatezer-ötszáz mozgássérült sorstársa ügyes-bajos dolgait intézi. Szívvel, lélekkel, ésszel, lelkesedéssel. Tulajdonosa a Pro Caritate kitüntetésnek. A férje is megkapta ezt a tiszteletre méltó kitüntetést. (Édes kis hazánkban nincs még egy házaspár, amely e kitüntetéssel büszkélkedhet.) Átérzi a mozgássérültek sorsát, segít, ahol csak tud. Többnyire maga vezeti az egyesület speciális gépkocsiját. Járja a megyét, fel-felutazik a fővárosba, beszélgetésünk idején éppen Salgótarjánba készült egy továbbképzésre. Kezdeményező készségének, segíteni akarásának is köszönhető, hogy az elmúlt nehéz években boldogultak a sorstársai. Ő Balogh Zoltánné, a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének elnöke.

A szövetségben nem számít ugyan alapító tagnak, de az elsők közt csatlakozott a segítőkhöz. A Start Rehabilitációs Vállalat és Intézményei megalakítását ő kezdeményezte. Megyénk immár legnagyobb vállalatának léte neki is köszönhető. Karitatív, emberbaráti, segítő tevékenységéért kapta a kitüntetést a népjóléti minisztertől. Megérdemli. Ki is ő tulajdonképpen? Egy mozgásában korlátozott, szimpatikus asszony. A kontyban hordott haja, a kedves beszéde, a határozott fellépése teszi jellegzetessé. Tősgyökeres nyíregyházi. Műszaki beosztásokban dolgozott a honvédségnél, amíg el nem érte a baj, amíg nem szorult a bot támaszára. Egy fia és egy aranyos unokája van. Ám egy kicsit anyának, mindenesnek számít ő a mozgássérültek 6500 fős, népes táborában.

A csendesnek mondható nyíregyházi Körte utcán található az egyesület irodája. Szépen, virágosan van berendezve. Csak már kinőtte az intézmény ezt a régi épületet. Itt intézik hatezer-ötszáz ember ügyeit. Nagy ez a létszám. Főleg az utóbbi egy-két évben duzzadt fel ennyire. Sok-sok szabolcs-szatmár-beregi munkás ugyanis rokkantan jött haza valamelyik távoli munkahelyről, s bizony a nagy fizikai igénybevétel miatt a megyénkben lévő munkahelyeken is sokan megrokkantak. Más megyék lakónépességéhez viszonyítva is sok nálunk a mozgássérült, a megváltozott munkaképességű állampolgár.

Mit is intéz az egyesület az elnök asszony irányításával? Annak idején úgy indultak, hogy családias légkörben segítik egymást. Aztán markánsabb, komolyabb segítségekre is szükség volt. Most is szükség van. Több házasság köttetett az egyesületi tagság révén. Sok-sok sorstárs az egyesület közreműködésével jutott speciális gépkocsihoz. Többeknek az otthonteremtését segítették. Az egyesület számos mozgáskorlátozottnak emelőszerkezetet, sajátos lépcsőfeljárót, sajátos zuhanyozót alakított, vagy alakíttatott ki. Ezáltal könnyebbé vált a szóban forgó emberek élete. Nagy dolog ez az ő szempontjukból. Figyelemre méltó kulturális és sportprogramja is van az egyesületnek, amely szoros és gyümölcsöző kapcsolatot tart megyénk polgármesteri hivatalaival.

A nemzetközi kapcsolatok is figyelmet érdemelnek. Az ungvári, a nagyváradi és a szatmárnémeti hasonló egyesülettel hagyományosan jó a kapcsolat. A svéd szervezet gyógyászati segédeszközökkel segítette a megyénkbeli sorstársakat. A múlt ősszel a déli szomszédokkal, a szlovénekkel kötöttek együttműködési megállapodást. A főnökasszony vitrinjében több kollektív kitüntetés fémjelzi az egyesület sikeres tevékenységét. A jó kollektív szellem, a segítőkészség érezhető mindenütt az egyesületben. Megyénk szinte valamennyi településére elérnek a segítő kezek. Szinte mindenütt van mozgáskorlátozott. Az információcsere, a kapcsolattartás érdekében 1991 januárjában ezért is hozták létre az egyesület lapját, a Vox Humanát.

E két szó lefordítása emberi hangot, emberi szót jelent. Nos, ez az újság betölti a híd szerepét, általa valóban szót értenek az egyesületi tagok. Szívhez szóló a lap beharangozó cikke, amelyben ez áll: „Emberi hang, hogy hiányzik ez annak, aki naponta szobájának négy fala között egyedül él.” Az első évfolyam első számában megjelent egy jellemző hír: „A Vöröskereszt különböző akcióiban vettünk részt. Ennek köszönhetően néhány nagycsaládos, vagy igen kis jövedelmű társunk örülhetett vajnak, Béres-cseppnek, vagy éppen egy kis karácsonyi csomagnak.” 1993 decemberében hírül adta a lap: „Pályázat eredményeképpen a Népjóléti Minisztérium úgy döntött, támogatja vállalatunk azon kezdeményezését, hogy Nyíregyházán gyógyászati segédeszközöket gyártó üzemet hozzunk létre.” Ugyanitt olvasható: „1994 elején átadásra kerül a szakmunkásképző iskolánk kollégiuma”.

Itt említjük, hogy az egyesület pályaválasztási tanácsokkal is szolgál és munkához, megélhetéshez juttat sok rászorulót. A lap egyik száma közölte a tisztségviselők nevét: Papp Györgyné, Kovács István, Moravecz Ferenc, Nagy Vilmosné, Sipos Gusztávné. (A titkári teendőket Papp Györgyné látja el.) Ők, és még sokan mások segítik Baloghné áldásos tevékenységét.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)