Elszántság és empátia, ez a két szó jut eszembe először, amikor leülök beszélgetni Adélkával, Balogh Zoltánnéval a mozgáskorlátozottak egyesületének elnökével. Kiegyensúlyozott ember benyomását kelti, hangja nyugodt, határozott, tudja, hogy mit akar és azzal is tisztában van, hogy a tervei megvalósításhoz vezető út néha igen göröngyös. A mozgássérült emberek társadalmi beilleszkedésének segítése, érdekeik érvényesítése, védelme egyáltalán nem egyszerű feladat. Ez a munka nem csupán szakmai tudást, jó kommunikációs készséget, elhivatottságot, hanem mély együttérző képességet is igényel.

Ezerkilencszáznyolcvanegyben, a „rokkantak évében” jött létre Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a mozgáskorlátozottak egyesülete, melynek munkájába már a megalakulás évében bekapcsolódott. Átérezte helyzetüket, hiszen sorstárs volt. Csípőficammal született, amit a későbbiekben sikerült az orvosoknak korrigálni, de a gyermekszülést követően ismét kiújult. Bár mindent elkövetett, hogy helyreálljon egészsége, rendszeresen járt gyógytornára, különféle kezelésekre, de erőfeszítései ellenére voltak olyan időszakok, amikor két bottal is alig tudott járni és fiatalon leszázalékolták. Az otthoni teendők nem kötötték le energiáit, mivel mindig nagyon aktív, közösségi ember volt, ezért vállalt előbb társadalmi munkát az egyesületben, melynek a titkára, majd később az elnöke lett.

Szerencsére férje és fia támogatták elhatározását. Férje, aki végzettségét tekintve építészmérnök,nemcsak elméletben,hanem terveivel segítette azokat a mozgássérülteket, akiknek szükségük volt a lakás akadálymentesítése miatt az átépítésre. Férje mellett fia is rendszeresen elkísérte az egyesület által szervezett rendezvényekre, így a gyereknek is természetes volt, hogy vannak olyan emberek, akik tolókocsival vagy bottal közlekednek.

A család nyújtotta biztonságos háttér is hozzásegítette szakmai sikereihez. Az ezerkilencszáznyolcvanegyben alakult egyesület dinamikusan fejlődik, ma már közel 12 000 tagja van. A megváltozott munkaképességű emberek elhelyezkedési esélyeinek növelése érdekében létrehozta az egyesület a Start Rehabilitációs Vállalatot ezerkilencszáznyolcvannyolcban, amely közel 4000 embernek ad munkát, biztos megélhetést.

Egy évtizeddel később Nyíregyházán önálló Életviteli Központot alapítottak. A 90-es években jött létre Ököritófülpösön a Start Rehabilitációs Centrum, mely bentlakásos intézményként harminc megváltozott munkaképességű ember munkavállalását biztosítja. Itt alakítottak ki két fiatal párnak „ Fél utas ház”-ként, akadálymentes közlekedést biztosító lakást. Ezerkilencszázkilencvenkettő óta működik a Hendikep Start Oktatási Alapítvány Start Szakiskola, ahol tíz szakmát sajátíthat el kétszáz tanuló.

Nagyon fontosnak tartja az elnök asszony a megfelelő tájékoztatást, hogy az egyesület tagjai reális képet kapjanak a szervezetben folyó munkáról, továbbtanulási, munkavállalási lehetőségekről. Ezért jelentetik meg a Vox Humana című újságot, melyet eljuttatnak valamennyi egyesületi tagnak.

Két esztendeje, 2002-ben adták ki Egészségkárosodottak kézikönyve címmel első összefoglaló kiadványukat. Ezen kívül rendszeresen szerveznek betegségcsoportonként gyógytornát, működtetnek ifjúsági klubbot, ingyenes gyógyászati segédeszköz kölcsönzést nyújtanak a rászorulónak, de szerepel még a palettán kirándulások, nyári táborok, gyermeknapi rendezvények, karácsonyi ünnepségek megszervezése is.

Az egyesület keretein belül 2004 januárjától Önálló Életvitelért Támogató Szolgálat kezdte meg működését. Sok minden beletartozik a szolgálat tevékenységi körébe a személyi segítségnyújtástól, a speciális személyszállításig, az információnyújtásig, minden ami megkönnyíti a mozgássérültek önálló életvitelét, a lakáson kívül elérhető közszolgáltatások könnyebb elérését. Az egyesületi munkával járó szerteágazó feladatai mellett hangsúlyt fektet az oktatásra is, ezerkilencszázkilencven óta tereptanár a DOTE Egészségügyi Főiskolai Karán.

Pihenést, kikapcsolódást kertje jelent számára, ahogy fogalmaz a sóstói pihenőkert a „Riviérája” tele örökzöldekkel, kaktuszokkal és rengeteg egynyári illatos virággal. De szeret gépkocsit vezetni és úszni is. Szívesen látja vendégül egy kis házi finomságra építészmérnök fiát és két kis unokáját, akik nagyon szeretik a nagymama főztjét. Boldog embernek vallja magát, bár az ő életében is voltak mélypontok, de sikerült mindig túljutnia rajtuk. Környezete elfogadta, tisztelik és ez a tisztelet nem a járást segítő mankónak, hanem a tevékeny, a másság elfogadtatásáért dolgozó embernek szól.

Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el. Tizenöt éves munkássága után, Honvédelmi érdemrendet, a fiatalokért, a mozgáskorlátozottakért végzett társadalmi munkákért ezerkilencszázkilencvenben Ifjúsági díjat, ezerkilencszázkilencvenháromban PRO CARITATE minisztériumi kitüntetést, majd ezerkilencszázkilencvenhatban a MEOSZ létrejöttének és működésének kibontakoztatásáért EMBER az EMBERÉRT érem ezüst fokozatát kapta.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)