Nyíregyháza

Ha bankról van szó, a legtöbb ember az OTP-re gondol, hiszen az elmúlt évtizedek alatt ide jöttek be a legtöbben, és nem csak a nevében volt ez a lakosság bankja. Erről beszélgetünk Ádám László igazgatóval, aki a közelmúlt minden részletét jól ismeri, hiszen 1959 novembere óta itt dolgozik. Ezek után természetszerűen azt várnánk, hogy a bankélet mindennapjainak alakulása határozza majd meg az életrajzát. Ez igaz is, meg nem is. Belépése óta négy igazgató, négy korszak előzte meg az ő kinevezését. Ezalatt bejárta a ranglétra minden fokát, és folyamatosan képezte magát. Amikor az iskolára terelődik a szó, mintha egy regény izgalma elevenedne meg, mert korosztályának minden nehézségével és emberségével találkozott.

1941-ben Ungváron született, ahol szülei átmenetileg éltek, mivel édesapját ide kötötte a munkája. A háború után visszaköltöztek édesanyja szülőfalujába, Paszabra. Édesapja hajdúsági születésű. Jelenleg Nyíregyházán élnek, nyugdíjasok. Paszab köztudottan szőtteséről ismert, melyet Turi Sándor segített népszerűsíteni, ám arról, hogy milyen kiváló pedagógus volt az ő osztályfőnöke, most Ádám László ismét meggyőz. A Kossuth Lajos Gimnáziumban, Nyíregyházán szeretett volna tovább tanulni, de az első nap után eltanácsolták az iskola padjaiból, mint osztályidegent kiutasította a hatalom. Mielőtt végképp feladta volna azt a reményét, hogy majd esetleg műszaki pályára kerül, Horváth Sándor, a Kossuth Gimnázium akkori igazgatója, magántanulónak felvette. Tanulmányi eredménye alapján a következő évben aztán már a gimnázium rendes tanulójaként utazott be Paszabról a kisvonattal. Így már két ízben segítette elhivatott pedagógus, de még nem tudta, mit fog csinálni felnőttkorában.

Nagyapja, Puskás Károly hentes és mészáros volt. A családban, talán ezért, jobban szerették volna, ha ő is valami hasonló, mindig szükséges pályát választ érettségi után. Meg is próbálta a kereskedelmet, de nem ő, hanem öccse, Zoltán találta meg ebben a helyét, hiszen ő a nyíregyházi Domus Áruház vezetője.

Ádám László az érettségi után − rövid ideig − a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójában dolgozott. Fél év után vette fel a mai munkahelyére Kocsis János igazgató. Mint mondja, kiváló ajánlója volt az őt jól ismerő Sinka Antal igazgató, aki később a tanárképző főiskola tanára lett. A harmadik tanár az életében, aki segítette pályáját. Az új munkahelyén egy intenzív tanfolyam következett.

A munkától nem félt, sőt fiatalon sok mindent vállalt. Technikumi érettségit, számviteli főiskolát, vezetőképzőt, bankárképzőt, és mindezt a család és a munka mellett.

1964-ben nősült, felsége Király Ilona, aki rokonterületen dolgozott, az Állami Biztosítónál. Nemcsak egymás oldalán, hanem a munkában is kitartottak eredeti választottuk mellett, tudniillik felesége most a Garancia Biztosító munkatársa. Az eltelt évtizedek sok munkával jártak, mellyel megalapozta a jövőjét, és megteremtette az otthonát. A szabad ideje nagy részét gazdálkodásra áldozta évekig. Igaz, mint mondja, ebben is összetartott a család, és sikerült úgy végezni mindezt, hogy a szakmai munkájában nem hátráltatta. Valóban egyenes ívű a karrierje, amit kiemel az, hogy olyan helyen érte el, ahol mindenkit ismert, és őt is ismerték régóta.

A főiskola elvégzése után, 1970-től főkönyvelő, majd számviteli osztályvezető, 1977-től igazgatóhelyettes, és Körtély Sándor nyugdíjba vonulása után az OTP Bank megyei igazgatójának nevezték ki. Nem könnyű ma pénzügyi szakembernek lenni. Ettől az intézménytől azt szokták meg, hogy a biztonságos betétkezelés mellett hiteleket folyósított a lakosságnak „állampolgári jogon”.

A bankélet ma már inkább azt kívánja meg, hogy gazdálkodjanak minimális kockázattal, maximális fedezet mellett a betétesek pénzével, a garanciákat szigorúan megköveteljék, hogy a pénz a betétesnek és a banknak megtérüljön. A rendszerváltás után eltelt fél évtized bizony bővelkedett zaftosabbnál zaftosabb bankbotrányokban. Az átlagember egyik ámulatból a másikba esik, hallván mik meg nem történnek. A bankár hátán is futkároz a hideg egy-egy szélhámosság hallatán, hiszen ő árnyaltabban látja, mi mindent követnek el. Lelke mélyén pedig elégedett, hogy az ő bankja és üzletpolitikája milyen messze esik a szélhámosságoktól.

Erről beszélgetve aztán arról is szót ejtünk, hogy a bank a termék kínálatában, a technikában, szolgáltatásban nagyon előnyös változásokon megy keresztül.

„Elértük, hogy a hitelekhez banki szaktanácsadás is társul, hogy mindkét fél nagyobb biztonsággal közeledjen egymáshoz. A jövő valószínűleg azt hozza, hogy a tanácsadás felelősségét anyagilag is kifejezik majd.”

Beszélgetésünket lánya érkezése fordítja ismét a magánélet felé. A két lányáról nagy szeretettel szól. Anikó férjnél van, ő óvónő és egy kisfiú édesanyja. Férje a mérnöki diploma megszerzése után vállalkozó lett. Szilvia érettségi után szakmát tanult, ő még most alakítja pályáját, életét.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)