Nyíregyháza 

A bajbajutott embereken segíteni akarás ősidők óta az emberi érzelem, cselekvés természetes velejárója… Ezekkel a mindenki számára érthető, minden korban időszerű és humánus gondolatokkal kezdi önéletírását a tagozatvezető asszony, Virányi Béláné, Erzsike. A Zay Anna Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola nevének hallatán a felsőoktatásban dolgozóknak Erzsike néni jut az eszébe. De kit takar ez az egyszerű név? Virányi Béláné, Kozma Erzsébet 1943-ban, Újkenézen, Olexa Terézia és Kozma Bertalan harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. A szülők mezőgazdasági munkával biztosították a népes család mindennapi megélhetését. Így a gazdagság helyett csak a munka szeretetét, a munkahely megbecsülését és a tisztességet adhatták útravalóul valamennyi gyermeküknek.

A család szűkös anyagi helyzete nem engedte meg, hogy egyszerre több gyermek is tanulhasson, így mindegyikőjüknek olyan pályát kellett választania, ahol megtalálhatta egyéni boldogulását, de nem nehezítette meg testvérei érvényesülését sem. Testvérei között van olyan, aki már nyugdíjas, bátyja, Bertalan, meghalt, húga a rendőrkapitányság dolgozója. Erzsike férje, Virányi Béla, huszonöt évi boldog házasság után hirtelen hagyta itt evilági szeretteit. Gyermekeik közül, Anikó az, aki diplomát szerzett, s ma férjével közösen nyelviskolát működtet. Fiuk, Béla, vállalkozó. Az unokák, Dorottya és Bence azok, akik feledtetni tudják vele férje korai halálát.

Virányi Béláné, Kozma Erzsébet az érettségi vizsgáit a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tette le. Útja ezután a nyíregyházi Egészségügyi Szakiskolába vezetett, annak ellenére, hogy addig még egyetlen egy egészségügyi intézmény küszöbét át nem lépte. Az 1964-ben, az általános ápolói szakon tett képesítővizsgát követően egy éven át dolgozott a rakamazi orvosi rendelőben, ahol felettese jól felkészült munkatársnak ismerte meg, s mindezek mellett Erzsike élvezhette a betegek bizalmát is. Ezen, kívülállóként sem igazán csodálkozhatunk, hiszen temperamentuma, ugyanakkor őszinte kedvessége és segítőkészsége senki számára nem marad hatástalan. A hozzáforduló betegek csak azt látták, hogy van valaki, aki nem „A kérem a következő sorszámot” szavakkal kezdi a nekik szánt mondókáját. Akkori felettese bizonyosan többet tudna erről a megbecsülésről mondani…

Egy évi, tiszta szívvel és őszinte segítő szándékkal végzett munka után, számára váratlanul érkezett a felkérés: dr. Fábiánné Horváth Sára visszahívta az iskolába, a felnőtt ápolóképző tanfolyam vezetőjének, egyben oktatójának. Erzsike azt hihette, álmodik, hiszen ő csak tette a dolgát, azt, amit lelkiismerete, és a szülőktől kapott tisztesség diktált. A beosztáshoz szükséges főiskolai végzettséget, a mindennapi munka mellett 1976-ban és 1981-ben szerezte meg. Virányi Béláné, Erzsike, ma a jó nevű közoktatási intézmény, a Zay Anna Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola felnőttoktatási tagozatvezetője. Feladatkörét egyszerűen így fogalmazhatjuk meg: az egészségügy, és a szociális munka szinte valamennyi területére kell felkészítenie, képeznie a dolgozókat, s mindezt huszonnégy szakon.

A közel négy évtizede az egészségügyi pályán, őszinte hivatástudattal dolgozó Erzsike szakmai és nevelőmunkájában egyaránt igényes és megbízható. Olyan pedagógus, aki az eltelt évtizedek alatt több oktatási reformot megélt szakember gyakorlottságával, mindig lépést tudott tartani az egészségügy és az oktatás fejlődésével. A szakképzésben előrelátóan helyezte át a hangsúlyt az időszerűvé váló területekre, azokra, amelyek a kor fejlődését követve kerültek a képzés előterébe.

Erzsike azon pedagógusok közül való, akiknek az átlagon felüli munkabírása, s az ehhez kapcsolódó empátiás készsége a kapott feladatok színvonalas ellátásában nem okoz különösebb gondot. Olyan ember ő, aki nagy kihívásnak tekinti az egészségügyi és a szociális szakképzés sokszínűségét, az új szakok beindítását, ugyanakkor tudta azt is, hogy munkájában vezetői segítőkészen támogatják.

Ez volt a biztos háttér számára, ami erőt adott az esetleges kudarcok és sikertelenségek leküzdéséhez.

A tagozatvezető asszony elmondja, hogy mára az orvosi ellátás nagymértékben szakosodott, míg az ehhez kapcsolódó képzés egy kézben szerveződött tovább. Több ezer egészségügyi, szociális szakdolgozó képzéséhez tevőlegesen járult hozzá a közel négy évtized alatt. A keze alól kikerül ezrek azóta is megállják a helyüket. Az iskolába vissza-visszatérve jóleső érzésekkel emlékeznek az ott töltött évekre, s joggal mondják el: mi jó iskolába jártunk…

Erzsike a négy évtizedes munkájának elismeréseként kapott már miniszteri dicséretet, kitüntetést. Szeretettel és köszönettel gondol tanáraira Svarcz Miklósnéra, Szakszon Péternére és mai vezetőjére, Simon Barna Lajosnéra. Szabadidejében utazni, kertészkedni és olvasni szeret.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)