Trefán Gábor

Polgármester

Ömböly

Trefán Gábor szszb 29 és 400 javIMG_9415.jpgTeljesen stabil, nyugodt, stressz mentes… Ezt a három jelzőt használja a község gazdálkodására, anyagi helyzetére, hétköznapi életére. Megismételtetem vele, hogy pontosan jegyezzem fel. Majdnem restelkedve mondja, hiszen 2013 Magyarországa, az önkormányzatok többsége egyáltalán nem stabil, a legkevésbé sem nyugodt, és nagyon is stresszes. A szűken félezer lakosú településnek nincs egy fillér adóssága, az iskolás gyerekek térítésmentesen étkeznek, ingyen kapják a tankönyvet, a továbbtanulókat iskolakezdéskor 15 ezer forinttal segítik.

A község határában gyönyörű fenyőerdő fogadja a látogatót. A település közepén tágas közösségi tér, szélén színpadnak szánt emelvény. Mögötte ragyogó színekkel nemrég felújított épület. Nem csak egy célt szolgál: orvosi rendelő, polgármesteri hivatal és egyben iskola is.

– Az új közigazgatási rendben Piricsével lesz közös a hivatal – magyarázza Trefán Gábor. Tágas szobájában az elengedhetetlen zászlódíszek, valamint a község címere ad a hely szellemének megfelelő hátteret. Eddig 51 ember tette le előtte, és nemzeti jelképeink előtt az állampolgári esküt. Hatszáz méterre tőlünk húzódik az országhatár, talán ezért is népszerű ebből a szempontból az ömbölyi polgármesteri hivatal. Bár jönnek a messze Székelyföldről is.

– Bevallom, sokszor elcsuklik a hangom a meghatottságtól, amikor az állampolgári esküt mondják – pillant a sokak számára emlékezetes sarok felé. Minket itt a határ mellett jobban megérint, amit az esküt tevők éreznek.

A műholdas térképet tanulmányozva eléggé meglepetve láttam, hogy nem csak Vöröshadsereg, de Lenin utca is van Ömbölyön. Eleddig valahogy nem nagyon került napirendre a változtatás, de az idén törvény írja elő az átkeresztelést. A polgármester egyebek mellett szóba hozza, hogy Szeptember 5-ről nevezhetnék el az egyiket. Ezen a napon reggel hét órakor a közeli dombon eldördült egy ágyúlövés, és a Magyar Hadsereg elindult Szaniszló felé. A másik utcával kapcsolatban Horthy Miklós nevét említi, hozzátéve, hogy ő harmadik honalapítónak tartja az egykori kormányzót.

– Odaát kultusza van Trianon dátumának, nálunk meg alig tartjuk számon azt a napot, amikor Észak-Erdélybe bevonult a magyar hadsereg – adja magyarázatát, és egyúttal nyilvánvalóvá teszi: csak a szíve dobog baloldalon.

A rövidke történelmi visszatekintés után még saját személyénél maradva felelevenít néhány epizódot és adatot a 2002-es polgármesterré választása előtti időkből.

– Apám parasztember volt, de iparőrként is szolgált fontos objektumok védelmében. Én villanyszerelőnek tanultam, és nagy hasznát vettem a szakmámnak, mert a helyi téeszben nem csak az erő és munkagépek, de a sok dohányszárító is megkívánta a szakértelmet, a rendszeres karbantartást, és a folyamatos üzemelési biztonságot.

A téesz idők végével, a rendszerváltás után Trefán Gábor vállalkozóként folytatta, de az errefelé tájnövénynek számító dohányból is művelt tízhektárnyit. Jó partnerre és jó barátra talált Istvándi Lajos agrármérnökben, aki a közeli Érmihályfalváról jött – akkor még a zöld határon, az életét kockáztatva.

– A harmadik ciklusomat töltöm, így a gazdálkodásra csak annyi idő maradt, amennyit a pozíció megenged – tér vissza hivatalához. Annyit azonban még megjegyez, hogy mindig a legmagasabb minőségű dohány volt a céljuk, és azt a legtöbbször el is érték.

Az aprólékosság, a precizitás stílusa ennek az embernek – alakul ki bennem a kép, miközben tömött bajszát, vastag szemöldökét nézve hallgatom.

– Amikor először megválasztottak, egy fehér telefont, és egy Erika írógépet örököltem. Ez utóbbi ráadásul nem is működött. Akkoriban ez valahogy nem tűnt még csak elmaradottságnak sem. Én azonban úgy éreztem, többre vagyunk képesek. Az összes intézményünket felújítottuk, akadálymentesítettük.

Ez a lendület a további ciklusokban is megmaradt. Pályázatot nyertek határon átnyúló programban, melynek keretében. Rövidesen elkezdődik az útépítés Szaniszló irányába. A számolgatások, latolgatások oda vezettek, hogy Ömböly Piricsével együtt találja meg az előnyök, az előrehaladás útját. 2005-ben még munkabérhitelt vettek fel, de azt visszafizették, és a gazdálkodásban azóta saját lábukon állnak. Alig hiszek a fülemnek, amikor elmondja: az évente megrendezett falunapon olyan előadóktól volt hangos a tér, mint az Irígy hónaljmirígy, Nagy Feró… Nem hagyhatom szó nélkül…

– Négyszázhetven embernek?

– Négyezernek! – Büszkén mosolyodik el. – Olyankor nyitva a határ, és jönnek Szaniszlóról, meg távolabbról is.

– Vonalnak vonal, de gazdasági szempontokból bizony fal.
Indulatok nélkül, megfontoltan mondja ezeket a szavakat Trefán Gábor, mint beszélgetésünk elején: “teljesen stabil, nyugodt, stressz mentes…” Így megértem, mi kellene még  számára ahhoz, hogy tényleg kevés hiányérzete maradjon.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése