Rák József

Alpolgármester

Ömböly

Nem őrzi a hagyományt, hanem benne él. Otthona, udvara a messze múltba nyúló hagyományokra alapozott célszerűséggel felépített, mégis minden modern igényt kielégít. Úgy szorít velem kezet a kiskapuban, hogy a külvilág mögöttem marad. Az ő házába, az ő várába léptem. A ház végét kis kerítés zárja el. Mögötte gyöngytyúk veszekszik, kopasznyakú régi magyar fajtájú kakas kukorékol. A kert pedig a látóhatárig nyúlik, fasor állja útját a tekintetnek. A gazda elégedett mosollyal nyugtázza elismerő pillantásomat, és beljebb tessékel.
– Itt születtem, nem messze a falutól Nyirbéltek-Nagyaszostanyán – mondja. Szép emlékeket őriz a helyről, amelynek mára már alig maradt nyoma. Pedig annak idején még iskolája is volt, Rák József ott tanulta a betűvetést. – Hét testvérem van, felnőtt korunkra szétszóródtunk szülőhelyünkről.

A belső szoba otthonos csendjében hallgatom a gondosan fogalmazó, megfontolt szavú férfit. Közben hazaérkezik a ház asszonya. Róla elmondja, hogy Nyírbátorban dolgozik. Két lányuk közül az egyik már férjhez ment. Egy fiúval teljes a család.

– Gazdálkodom, ahogy az erőmből telik – világítja meg az anyagi forrásaikat. A mosolygós arc, és az izmos felépítésű testalkat valamelyest megtévesztő, mert a folytatásból kiderül, vannak bajok az egészséggel. Mégis optimizmus sugárzik a szeméből.

Ömböly mai alpolgármestere a rendszerváltás előtt másfél évtizeden keresztül műhelyvezetőként és gépszerelőként dolgozott a helyi termelőszövetkezetben. Amikor szóba kerülnek azok az iskolák, amelyekben az ehhez szükséges képesítéseket megszerezte, mindkettőnk örömére olyan ponthoz érkezik, amely előttem sem ismeretlen. Tanulmányaim során magam is eltöltöttem egy rövidebb időszakot Kétegyházán, az ottani mezőgazdasági gépszerelői szakmát adó iskolában. A közös emlékek fölött érzett örömünkben feloldódik a friss ismerőssel szembeni udvarias kimértség. A korabeli traktoroktól, kombájnoktól a maiakig vezető modelleket mindketten ismerjük, sőt egy még mindig modernnek számító MTZ-t szóba hozva büszkén mondja, ott áll egy belőle a kinti gépszínben.

– Ma kevesen hinnék el, hogy a rendszerváltás utáni években hogyan építettük újjá egymás romjaiból a traktorokat – mondja, és miután látja, hogy a témában több vagyok a laikusnál, feláll, hív, nézzük meg. – Az akkori viszonyok között bizony nem volt egyszerű a javításhoz szükséges alkatrészek beszerzése. Nagy leleményességre volt szükség, mert számos cikket csak olyan helyen lehetett megvenni, ahol szinte nem is gondolta volna az ember  – eleveníti fel az akkori furcsa körülményeket.

Az az MTZ, amit kint elém tár a hatalmas ajtót kinyitva, első látásra arra utal, értő kezek tartják karban, és gondos gazda nagy becsben.

Rák József elemében van, amikor arra emlékszik, miként szervezték meg az aratást, és más fontos idénymunkákat. Felbukkan a mai polgármester, Trefán Gábor neve is, akivel aratáskor, és más alkalmakkor, amikor torlódtak a munkák, bizton számíthattak egymásra. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a már akkor is bizalmi viszonynak számító munkakapcsolat miként vezetett napjainkig, amikor ugyancsak számíthatnak egymásra.

A késő délutáni napsütésben, miközben vendéglátóm udvarán egyre másra bukkanok újabb tárgyakra, amelyeket legszívesebben magammal vinnék, az alpolgármester lekönyököl egyre, nevezetesen egy jókora kovácsüllőre. Rágyújt, és közéleti szerepléséről is elmondja, amit fontosnak tart.
– A rendszerváltás előtti években megkerestek egy párszor, hogy ideje volna már belépnem az MSZMP-be. Aztán egyszer azt válaszoltam: az agitálás ‘56 után volt, és vége is lett. Megértették. Többször nem forszírozták. ‘89-et követően azonban örömmel vettem, hogy önkormányzati képviselőnek jelöltek. A szavazatok számát tekintve harmadikként jutottam be a testületbe.

Rák Józsefre azóta is számítanak a szavazói, és a mostani ciklusban alpolgármesterként vesz részt az önkormányzat vezetésében. Korábban a jogi és pénzügyi bizottságban dolgozott, sőt egy időben elnöke is volt. Kislétszámú településről lévén szó, nincs is több bizottság. Munkája, jó működése elengedhetetlen feltétele az önkormányzat zökkenőmentes működésének, a település lakói szempontjából hasznos és a törvényekkel összhangban lévő határozatok előkészítésének.

A napnyugtához közeledve, megismerve családi, szakmai és közéleti dolgait, kirajzolódik előttem egy olyan ember arca, aki minden bizonnyal szerencsés választás volt a már említett bizottság munkája szempontjából. Könyöke alatt az – általam irígyelt – üllő, amelyen biztos kézzel táncoltatná a nagykalapácsot.

Zsebében pendrájv, rajta egy önkormányzati előterjesztés.
– Takarékoskodunk a papírral – mondja. Hagyomány és modernség – mondom én. Csak úgy magamnak.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése