Rák József

Alpolgármester

Ömböly

Rák József IMG_9468 400 px.jpgNem őrzi a hagyományt, hanem benne él. Otthona, udvara a messze múltba nyúló hagyományokra alapozott célszerűséggel felépített, mégis minden modern igényt kielégít. Úgy szorít velem kezet a kiskapuban, hogy a külvilág mögöttem marad. Az ő házába, az ő várába léptem. A ház végét kis kerítés zárja el. Mögötte gyöngytyúk veszekszik, kopasznyakú régi magyar fajtájú kakas kukorékol. A kert pedig a látóhatárig nyúlik, fasor állja útját a tekintetnek. A gazda elégedett mosollyal nyugtázza elismerő pillantásomat, és beljebb tessékel.
– Itt születtem, nem messze a falutól Nyirbéltek-Nagyaszostanyán – mondja. Szép emlékeket őriz a helyről, amelynek mára már alig maradt nyoma. Pedig annak idején még iskolája is volt, Rák József ott tanulta a betűvetést. – Hét testvérem van, felnőtt korunkra szétszóródtunk szülőhelyünkről.

A belső szoba otthonos csendjében hallgatom a gondosan fogalmazó, megfontolt szavú férfit. Közben hazaérkezik a ház asszonya. Róla elmondja, hogy Nyírbátorban dolgozik. Két lányuk közül az egyik már férjhez ment. Egy fiúval teljes a család.

– Gazdálkodom, ahogy az erőmből telik – világítja meg az anyagi forrásaikat. A mosolygós arc, és az izmos felépítésű testalkat valamelyest megtévesztő, mert a folytatásból kiderül, vannak bajok az egészséggel. Mégis optimizmus sugárzik a szeméből.

Ömböly mai alpolgármestere a rendszerváltás előtt másfél évtizeden keresztül műhelyvezetőként és gépszerelőként dolgozott a helyi termelőszövetkezetben. Amikor szóba kerülnek azok az iskolák, amelyekben az ehhez szükséges képesítéseket megszerezte, mindkettőnk örömére olyan ponthoz érkezik, amely előttem sem ismeretlen. Tanulmányaim során magam is eltöltöttem egy rövidebb időszakot Kétegyházán, az ottani mezőgazdasági gépszerelői szakmát adó iskolában. A közös emlékek fölött érzett örömünkben feloldódik a friss ismerőssel szembeni udvarias kimértség. A korabeli traktoroktól, kombájnoktól a maiakig vezető modelleket mindketten ismerjük, sőt egy még mindig modernnek számító MTZ-t szóba hozva büszkén mondja, ott áll egy belőle a kinti gépszínben.

– Ma kevesen hinnék el, hogy a rendszerváltás utáni években hogyan építettük újjá egymás romjaiból a traktorokat – mondja, és miután látja, hogy a témában több vagyok a laikusnál, feláll, hív, nézzük meg. – Az akkori viszonyok között bizony nem volt egyszerű a javításhoz szükséges alkatrészek beszerzése. Nagy leleményességre volt szükség, mert számos cikket csak olyan helyen lehetett megvenni, ahol szinte nem is gondolta volna az ember  – eleveníti fel az akkori furcsa körülményeket.

Az az MTZ, amit kint elém tár a hatalmas ajtót kinyitva, első látásra arra utal, értő kezek tartják karban, és gondos gazda nagy becsben.

Rák József elemében van, amikor arra emlékszik, miként szervezték meg az aratást, és más fontos idénymunkákat. Felbukkan a mai polgármester, Trefán Gábor neve is, akivel aratáskor, és más alkalmakkor, amikor torlódtak a munkák, bizton számíthattak egymásra. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a már akkor is bizalmi viszonynak számító munkakapcsolat miként vezetett napjainkig, amikor ugyancsak számíthatnak egymásra.

A késő délutáni napsütésben, miközben vendéglátóm udvarán egyre másra bukkanok újabb tárgyakra, amelyeket legszívesebben magammal vinnék, az alpolgármester lekönyököl egyre, nevezetesen egy jókora kovácsüllőre. Rágyújt, és közéleti szerepléséről is elmondja, amit fontosnak tart.
– A rendszerváltás előtti években megkerestek egy párszor, hogy ideje volna már belépnem az MSZMP-be. Aztán egyszer azt válaszoltam: az agitálás ‘56 után volt, és vége is lett. Megértették. Többször nem forszírozták. ‘89-et követően azonban örömmel vettem, hogy önkormányzati képviselőnek jelöltek. A szavazatok számát tekintve harmadikként jutottam be a testületbe.

Rák Józsefre azóta is számítanak a szavazói, és a mostani ciklusban alpolgármesterként vesz részt az önkormányzat vezetésében. Korábban a jogi és pénzügyi bizottságban dolgozott, sőt egy időben elnöke is volt. Kislétszámú településről lévén szó, nincs is több bizottság. Munkája, jó működése elengedhetetlen feltétele az önkormányzat zökkenőmentes működésének, a település lakói szempontjából hasznos és a törvényekkel összhangban lévő határozatok előkészítésének.

A napnyugtához közeledve, megismerve családi, szakmai és közéleti dolgait, kirajzolódik előttem egy olyan ember arca, aki minden bizonnyal szerencsés választás volt a már említett bizottság munkája szempontjából. Könyöke alatt az – általam irígyelt – üllő, amelyen biztos kézzel táncoltatná a nagykalapácsot.

Zsebében pendrájv, rajta egy önkormányzati előterjesztés.
– Takarékoskodunk a papírral – mondja. Hagyomány és modernség – mondom én. Csak úgy magamnak.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése