Királyfalvi György

Alpolgármester

Piricse

Van arra megoldás – ezt mondja a szeme, és nyugodt optimista arckifejezése azt sugallja, tényleg nem nyugszik addig, amíg a végére nem jár a… Minek is? Kevés dolog lehet, aminek nem. Mesél a pályafutásáról, munkájáról. Semmi eget rengető, de megannyi kisebb nagyobb útakadály, amelyek egyike se állított volna meg egy átlagembert, de a sokadik után már alighanem beleunt volna. Nos, ebben a tekintetben Királyfalvi György nem átlagember.
Helybéli születésű, 1965-ben látta meg a napvilágot. Édesanyja a beszédes nevű Koplaló tanyáról származik, amelyet idővel Szabadság tanya névre kereszteltek. Édesapja előbb gazdálkodó, később téesz tag.
– Nyírbátorban végeztem szakmunkásképzőt – emlékezik arra az időre, amikor arról beszél milyen irányt vett élete az általános iskolát követően. – Szerszámkészítő szakmát kaptam, és a városban helyezkedtem el, a Csepel Vas- és Fémmunkás gyárában.
Azt mondhatnánk, eddig szokványos a karrier, ám a fiatalember nem sokkal később már (az akkori) Leninvárosban dolgozik – ács és állványozó segédmunkásként. Szokatlan fordulat? Az, de nem egy tervszerűtlenül csapongó élet kezdete, hanem – amint az később beigazolódik – az alkalmazkodó képesség bizonyítéka.
– Furcsállja, hogy a szerszámkészítő egyszer csak ácsszekercét vesz a kezébe – kamaszos mosolya megcsillan, együtt pillantunk bal kezének kissé hiányos hüvelykujjára. – Igen, balta volt – magyarázza, aztán folytatja. – Megtanultam azt is, meg mást is. Van néhány ház a faluban, amire én húztam tetőt.
Királyfalvi György jogosítványában egyedül a busz kategória maradt üresen, de nincs kétségem afelől, hogy megszerezné, ha a szükség úgy hozná. Amikor hazakerült, a téeszben azok közé a szerelők közé tartozott, aki nyáron természetesen kombájnra ült, traktoron is lehetett rá számítani.

A rendszerváltás után, a téesz-világ elmúltával személyiségének az óvatos vonása visszatartotta attól, hogy nagy földvásárlásba kezdjen.
– Ma már úgy látom, lehettem volna bátrabb – túr bele sűrű barna hajába. – De akkor még nem látszott teljes bizonyossággal, hogy visszafordíthatatlanok a politikai folyamatok. Hat hektárhoz jutottam a birtokomba került 32,5 aranykoronával. Ma viszont már 80 hektáron gazdálkodom, mert az eltelt idő alatt ennyit vásároltam hozzá.
A birtoknak fele erdő, tudom meg az elemzésből. Volt tíz hektár alma, de a jövedelmezőség romlása miatt a gazda kihúzgálta a fákat. A község határának nagy része erdővel borított. A telepítés irányításában már oroszlánrészt vállalt Királyfalvi György. Orosz László polgármester helyettese türelmét, szervezőképességét ismerve, bizton számíthat rá a közmunkák, a Start program sikeres irányításárában.
– Mikor az erdőt telepítettük, volt úgy, hogy 183 embert foglalkoztattunk, és négy nap alatt 24 hektárral végeztünk – csillantja meg a sokadik oldalát, a jó szervezőét.
Lassacskán kirajzolódik előttem, a piricsei alpolgármester feladat- és hatásköre. A bevezetőben említett “van arra megoldás” mostanra fogalmazódik meg bennem. Egy váratlan epizód még ráerősít. Egy négygyermekes családanya a família férfitagjaival lép be a szobába jelképes kopogtatást követően. Az aznapi tűzifa-segély osztás rendjét és eredményét kifogásolják. Válságos időszakunk kortünete… Az indulatos szavak hallatán már-már valami hangoskodástól tartok, de az alpolgármester nem zökken ki a beszélgetés ritmusából. Érvei, nyugalma megteszik a hatásukat.
– Sajnos ezt hozzák a szűkös idők. De mi minden fontos tényezőt mérlegre téve osztjuk el a rendelkezésre álló forrásokat – fordul vissza hozzám a vendégek távozta után.
Az kevés, teszem hozzá magamban. Elfogadtatni a legnehezebb, de szemmel láthatóan “van arra megoldás”.
Királyfalvi György családjáról szólva elmondja, hogy Brigitta lánya élelmezésvezető az önkormányzat konyháján, Dávid fia pedig a hajdúböszörményi Széchenyibe jár, erdészet vadgazdálkodás szakra.
– Dávid egy ideje már velem jár vadászni – érkezünk meg a beszélgetésben a hobbijához. – Vadban gazdag vidék a mienk, így ritka az alkalom, hogy zsákmány nélkül térjünk haza.
Akár oktathatna is fia iskolájában, derül ki abból, amit a vadászatról megtudok tőle. Nem túlzás azt mondani, hogy minden bokrot és rejtekhelyet ismer a területen. Ha egy vendégnek azt mondja ekkor és ezen a helyen ott lesz a vaddisznó, az illetőt nem éri csalódás. Úgy van a vadászattal és a vadgazdálkodással is, mint az élete során megszerzett más képesítéseivel és készségeivel. Alapos, aprólékos ismeretszerzés a maga autodidakta módján – ez a titok. Ha titok…
A polgármester néz be egy pillanatra, gondterhelt arccal kérdezi egy bizonyos dologról hogyan kellene továbblépni benne. “Van arra megoldás”, hangzik el a kulcsmondat, és alighanem lesz is, összegzem magamban beszélgetésünk tanulságát.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Orosz László

Éles Miklós

Hatvani Gyula

Orosz László

Lakatosné Gyermán Katalin

Tóth Sándorné

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!