Piricse

Második ciklusát tölti Hatvani Gyula, Piricse polgármestere, aki 1994-ben mindössze 47 szavazattal szerzett többet, mint vetélytársa. A következő választáson, 1998-ban már a másik három riválisa nem szerzett annyi szavazatot, mint ő. Az ötven éven felüli Hatvani Gyula polgármesterré választása előtt egyetlen munkahelyként a Nyírlugosi Termelőszövetkezetet jegyezte, ahová elég rögös úton jutott el. Bár a Hatvani családot igencsak tisztelik Piricsén, mindezt a hatvanas években az akkori hatalom egyáltalán nem vette figyelembe.

Mivel anyai nagyapját kuláknak minősítették, édesapja pedig nem akart belépni a téeszbe, bezárult előtte a továbbtanulási lehetőség. Hiába végzett középiskolásként az országos gyakorlati versenyben a legjobb 10 között, ami automatikus felvétellel párosult a gödöllői agráregyetemre, onnan politikai okok miatt úgymond kicsapták. Még alig kezdődött el a tanulmányi év, amikor szeptember végén jelezték, nem folytathatja a tanulmányait. Nem volt más választása, mint 1962-ben gyakornokként elhelyezkedni a Nyírlugoson, a helyi téesznél. Azért nem olyan fából faragták őt, aki könnyen lemond a továbbtanulás lehetőségéről. Újból jelentkezett, s ekkor a zsámbéki kihelyezett tagozatra felvették, ahol üzemmérnöki végzettséget szerzett.

Három lehetőség kínálkozott előtte: Nyírpilis, Aporliget és Nyírlugos. Mivel az utóbbi téeszt már ismerte, ezt választotta. Gyakornokként kezdte, majd végigjárta a ranglétrát, hiszen növénytermelési ágazatvezető, főagronómus, majd téesz-elnök lett. Utóbbinak 1979-ben választotta meg a tagság, s 1995 decemberéig maradt ezen a poszton.

Elnökként a 16 év mély nyomokat hagyott benne.

– Soha nem tudom elfelejteni ezt a szép időszakot – emlékszik vissza a téesz-időkre a polgármester, aki elsősorban a szövetkezet talpon maradásáért, az emberek számára a biztos megélhetési forrásért küzdött. Számos melléküzemágat indítottak be a stabilitás reményében, így az építőiparit, a borászatit, a gyümölcsfeldolgozót és a szállításit. Az elnök mindig embercentrikus volt, amit a törvényes keretek között ki lehetett harcolni az embereknek, azt mind megpróbálta. Számára a legnagyobb fizetés az volt, ha tudott az emberek gondján, baján segíteni. 1994-ben, a választások előtt, amikor már régóta Nyírlugoson lakott, a piricseiek felkérték, induljon a polgármester-választáson. Bár ugyanezt a felkérést 1990-ben is megkapta, akkor úgy gondolta, a nehéz helyzetben lévő téeszt nem hagyja cserben, nem távozik a süllyedő hajóról. ’94-ben viszont elfogadta a felkérést, s megnyerte a polgármester-választást. Nem hagyta ott azonnal a téesz, hanem 1995 végéig még kijárt Nyírlugosra. Sikerként könyveli el, hogy a termelőszövetkezet azóta is működik 40 taggal.

Bár korábban azt tervezte, hogy Debrecenbe költözik, a szülői ráhatás erősebb volt, családi házat épített, s visszaköltözött Piricsére. Már az első időben sem volt könnyű dolga, mert a faluban szinte semmilyen foglalkoztatási lehetőség nincs. A nyírbátori Bóniban, a Mezőgép-nél, a Csepelnél, a cipőgyárban az embereket elbocsátották, a cégek átalakultak, már nem foglalkoztatnak annyi munkaerőt, mint korábban. Ráadásul a faluban nincsenek nagyobb vállalkozók, akik a Nyírbátorból elengedett piricseieket felvették volna valamilyen munkakörbe. Emiatt a polgármesteri hivatal a legnagyobb foglalkoztató, jelentős a jövedelempótló támogatáson és munkanélküli-segélyen lévő helybeli. A falu lakosainak száma az utóbbi időben szerény növekedést mutat, jelenleg 1892 helybelit számlálnak.

A hivatal egyébként önálló intézményként üzemelteti az iskola mellett az óvodát és az orvosi rendelőt.

– Sajnos a faluban mindennaposak a megélhetési gondok, a létbizonytalanság évről évre nő – mondta a polgármester, és hozzátette: – az elszegényedés megindult, mindez negatívan befolyásolja az emberek hangulatát. A helybeliek főleg dohánytermesztéssel, valamint zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak.

A polgármester keresi annak lehetőségét, hogy a faluban megvalósuljon a gyógynövénytermesztés. Hatvani Gyula szüleitől örökölt 2 hektárt, kárpótlásként pedig 5 ezer forint értékű kárpótlási jegyet kapott, amiből nem vásárolt semmit, eltette a fiók mélyére emlékként. A nyírlugosi téesztől kapott földet nem műveli, odaadta a szövetkezetnek hasznosításra. A 2 hektáron a sertéstartáshoz szükséges takarmányt állítja elő, ugyanis 2 anyakocát és szaporulatát neveli.

Ma már nyugdíjas feleségével, Szondi Kiss Edit könyvelővel, akivel 1967. december 2-án kötöttek házasságot, két lány neveltek fel. Edit biológia-földrajz szakos pedagógus, férjével együtt Tarpán tanít. Jelenleg gyesen van 10 hónapos kislányával, 4 éves fia pedig óvodás. A kisebbik lány, Brigitta szintén pedagógus, vállalkozó férjével Piricsén lakik, nekik 5 hónapos a kislányuk. A polgármesternek a kert és az állattartás mellett a foci a hobbija, a helyi sportklub elnöke, s terveiben az szerepel, hogy a labdarúgás mellett létrehozzák az asztalitenisz-, a sakk- és a kispuskás lövészszakosztályt.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)