Orosz László

Polgármester,

Piricse

Barabásban érem utol, amikor telefonon időpontot kérek beszélgetésünkhöz. Napokig ott lesz, mondja, ebből gyanítom, egy alkalmi tárgyalásnál alighanem több köti a beregi határszéli községhez.

– Ott születtem, ott éltek a felmenőim, 83 esztendős édesanyámnál voltam a múlt héten – igazolja feltevésem megalapozott voltát. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálat vadonatúj épületében fogad, ahol a másnapi farsangra sütnek-főznek, készülődnek. Orosz László egyszerű hétköznapi ruhában is elegáns, megnyerő mosolyú, közvetlen modorú ember. Büszkén néz körbe a meghitt hangulatot árasztó termen. – Apám gazdálkodó ember volt, nagyapám, sőt az ő apja is bírói hivatalt viselt Barabásban – tér vissza a gyökerekhez. Egy lélegzetvételnyi szünetet tart, megigazítja szemüvegét. – „Az első bitón fog lógni a kommunista Orosz!” Jászai Jolánka grófnő fenyegette ezzel a nagyapámat, aki földet osztott Barabásban.

Nem lett igaza, tudom meg a folytatásból, de az anyai ági nagyapja sajnos nem úszta meg. Őt elvitte egy orosz kommunista málenkij robotra, és odamaradt.

A fiatal Orosz László pályaválasztását, és tanulmányait jól érzékelhetően befolyásolta, hogy Berényi nagyapja műszaki ember, az uradalom gépésze volt. Nyíregyházán a Kossuthba jelentkezett, és a szakközépiskolában mezőgazdasági elektromos berendezés szerelő képesítést szerzett. A tiszaszalkai tsz volt az első munkahelye. Tiszaszalka még egy szempontból fontos mérföldkő számára. Itt ismerkedett meg élete párjával, Forgó Katalinnal, aki tanító szakot végzett a nyíregyházi főiskolán. Az akkor még két esztendő kötelező katonáskodás, és néhány, a barabási tsz-ben töltött esztendő után vett nagy fordulatot Oroszék élete.

– Itt, Piricsén nyílt arra lehetőség, hogy a feleségem a helyi iskolában nem csak állást, hanem szolgálati lakást is kapjon – magyarázza miért kerültek olyan messze a barabási hegytől. – Egészen pontosan 1985. május elseje óta élünk itt, tehát bő negyedszázada. Én ’91-ig bejártam a nyírbátori Zöldérthez, ahol műszaki vezetőként dolgoztam. Ott éltem meg a taxisblokádot, de a kispiricsi úton bejutottam a városba.

„Kispiricsi…” Megállítom a mesélésben, de nem bánja. Mosolyogva tesz kitérőt.

– Igen, innen származik a nóta. Sőt megvan a kanális is, mi több, egy kicsit megcsavarva a szót, „Kanál-is fesztivál” névvel rendezünk falunapokat. Egy kis vígság, eszem-iszom a mostani nehéz időkben ránk fér.

A homokvidék beregi polgármestere saját főzésű szilvalekvárjával kápráztatja el közeli és távoli ismerőseit. Képtelennek tűnő, mégis talán ettől igaz történetet mesél, mennyire ködösül a népi kultúrától elszakadt emberek emlékezete.

– Mikor főzöl megint lekvárt, kérdezte az egyik illető. – Hátravetett fejjel, még most is őszinte csodálkozással nevet. – Mintha máskor is volna mit kavarni az üstben, nem csak szilvaéréskor.

A zöldértes évek multán, a rendszerváltás kezdetén Oroszéknak is „rendszert kellet váltani”. Boltot nyitottak a faluban, ami újabb tíz évre nyújtott munkahelyet és megélhetést Orosz Lászlónak.

– Nem szerettem, de lelkiismeretesen csináltam – elemzi az akkori éveket. – A multik érkeztével a kényelmi boltoknak leáldozott.

A család, a két leánygyermekkel otthonra talált Piricsén. Bernadett később közgazdászként végzett, lassan egy évtizede Budapesten dolgozik. Gabriella a Debreceni Egyetemen szerzett bölcsész diplomát. Nyíregyházán egy középiskolában tanít magyart és néprajzot, esti iskolában is oktat. Orosz László az ezredfordulón már képviselőtestületi tag volt, a 2002. évi választás elnyerte a polgármesteri széket. A 2010-ben ismét megerősítették tisztségében.

– Úgy láttam, jobban is mehetnének a dolgok – mondja, amikor megkérdeztem, milyen indíttatásból jelöltette magát.

Keresi a szavakat, úgy érzékelem, nem akar senkit megbántani, különösen így, utólag nem.

– Elég gyengén állt az önkormányzat. Néhány levetett ócska fűnyírót, meg egy öreg szovjet grédert örököltünk. Na, ez az utóbbi örök élet, rendben tartjuk vele a mezei utjainkat.

Telefon szakítja meg a beszélgetésünket. Nyírbátorból, a frissen megalakult Járási Hivatal vezetőjével pontosítják, hogy Piricsei Közös Önkormányzati Hivatal néven folyik tovább az élet a szomszédos községgel, Ömböllyel.

– De azért mi Piricse Község Önkormányzata maradunk – teszi hozzá már felém fordulva. – Gépeket vettünk, már nem kölcsöntraktor húzza a grédert – enged betekintést hétköznapi gazdasági ügyeikbe.

– Nem a szociális földprogramot választottuk, hanem egyszerűen odaadjuk az önkormányzati földeket azoknak, akik ebből szeretnének megélni.

Még egy Orosz, aki „földet oszt” gondolom magamban. Barátsággal szorítja meg a kezemet búcsúzáskor az épület előtt. Oldalra pillantunk, az üres telken álló sárga monstrumra egyszerre mondjuk nevetve: „a gréder…”

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése