Istvándi Lajos

Agrármérnök

Ömböly

Hegyközszentmiklóson született 1950-ben. Itt, nem messze, a szomszédságban. Annyi a “szépséghiba”, hogy ez a szomszédság  a szomszéd országot jelenti a trianoni döntés óta. Sűrű, erős szálú haja, szakálla, élénk, érdeklődő kék szeme évekkel fiatalabbnak mutatja, élettörténete azonban két másik – kevésbé kalandos sorsú – embernek is sok volna.

– Édesapámat parasztkuláknak minősítették annak idején – emlékezik gyerekkorára. – El is vitték a Duna csatorna építésére.

Egy kicsit elidőzünk a korabeli Magyarország hasonló módon meghurcolt polgárainál, aztán folytatja.

– A középiskolát Székelyhídon végeztem el, utána két évig építésznek tanultam. Mégsem ezen a pályán haladtam tovább, hanem Kolozsvárott agrármérnöki diplomát szereztem.

A fiatal szakember útja ugyancsak Románia másik végébe vezetett, de kellemesebb benyomásokkal tért vissza, mint apja.

– Corbu de Jos volt az a hely, ahol munkába álltam. Öt évet töltöttem egy gazdaságban, amiről érdemes tudni, hogy a világ legmodernebb öntözött területén fekszik. Szép idők voltak azok. Ágazatvezetőként dolgoztam, és szakmailag kielégítő feladat volt a munka. És hát  a tengerpartnak önmagában megvan a varázsa. Ennek ellenére akármilyen jó volt, hazavágytam. Közelebb a szülőföldhöz. Bihar vidéke nem kevesebb, mint 1000 kilométerre van a tengerparttól. A megmaradt Magyarország másik vége ötszázra.

Istvándi Lajosnak 1980-ban sikerült visszakerülni a tengerpartról, Érmihályfalvára. Az ottani “fermában” – ahogy a mezőgazdasági üzemeket a másik oldalon nevezik, nyolc évet dolgozott. A földjeik vége az országhatárig nyúlt…

– 1988 április nyolcadikán átjöttem – foglalja össze egy rövid mondatban azt a döntést, amit nyilván hosszú ideig fontolgatott. Valamelyest könnyítette az elhatározást, hogy akkor már nem kellett attól tartania, hogy visszaadja a hatóság.

– Öcsém egy héttel megelőzött, és itt Ömbölyön találkoztunk. Ő nem sokkal utána tovább ment a Dunántúlra, ma is ott él.

Odaát még előtte voltak a rendszerváltásnak, ezen az oldalon viszont a sűrűjébe cseppent Istvándi Lajos. Azt gondolhatta, az anyaországban szabadabb világ várja, könnyebb lélekkel élhet majd. Csalódott hangon beszél az akkori dolgokról.

– Rendszerváltás? Igen az volt, de illúziórombolás is. Azt vártam, az ember szavának súlya lesz. Nem volt. Egy örökkévalóság volt bármit elintézni, ha akartunk valamit. Emlékszem, egy pecsét kellett a vállalkozásunk alapító okiratára. Egy napig járkáltunk Nyíregyházán, amíg valahol túl a vasútállomáson találtunk egy ezzel foglalkozó iparost. Mindenütt úttörőknek kellett lennünk, mert semminek sem volt kitaposott útja.

Az agronómus ideát is agronómus maradt, mi mást tehetett volna. Ha visszatekint az itt leélt negyedszázadra, mégiscsak elmondhatja, hogy a nehézségek ellenére megállta a helyét. Szerencsésen talált társra Trefán Gábor személyében, akivel a kezdeti években, és még utána sokáig egymást jól kiegészítő partberekké váltak.

– Gabi a dohányszárítók elektromos vezérlő berendezéseit, az olajégő fejeket tartotta karban, én magam a tájnövény termesztésében láttam fantáziát – idézi fel, hol találkozott a sorsuk. – Én sokat matematikáztam ő bátrabb volt – jellemzi egy mondatban kettejüket. – Végül is párhuzamosan csináltunk mindent. Volt amit én tudtam jobban, volt amit ő. Szerencsésen egészítettük ki egymást. Ha kettőnknek intézünk valamit, félköltség, egy fáradság.

– Ki találta meg a másikat – vetem közbe, amikor kissé elmerülünk a szakmai részletekbe. Gondolkodóba esik. Egészen eddig megállta, hogy nem gyújtott rá, most azonban elővesz egy cigarettát.

– Fogalmam sincs – vallja be férfiasan. – A kezdetektől fogva kapcsolatban vagyunk, mióta átjöttem. A dohánnyal felhagytunk mind a ketten – szívja meg élvezettel cigarettáját. Kitérőképpen tesz egy elég erős megjegyzést a dohányzást megtiltó rendeletre. Ha pedig már itt tartunk, tisztázza: nincs jobb sör a Radebergernél.  Hozzáteszi: csak péntek este és vásárnap délután között.

– Én megmaradtam a szántóföldi növénytermesztésnél – tér vissza a gazdálkodáshoz. Nálam a tengerinek, a napraforgónak, és a kalászosoknak van priorítása.

Elfogadható, hogy a dohány, amely törődést, tőkét, nagy figyelmet igényel, valamint kockázatos is, így kimarad a felsorolásból, de meglep amikor azt mondja, éppúgy nem szívesen foglalkozik vele, mintha fejős tehenet kellene tartani. Ám, tegyük hozzá: a felsorolt hárommal tényleg több éjszakát lehet nyugodtan végigaludni. Így, hatvanon felül, túl annyi kalandon és megpróbáltatáson ez már fontosabb.

Beszélgetésünk vége felé ránk nyit a polgármester. Az ő szobájában mesélt az életéről Istvándi Lajos. Régi jó barátok pillantanak így egymásra.

(Északkeleti Almanach 29. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2013.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése