Nyíregyháza

Adott egy házaspár, amelyben a férj a vízvezeték-szerelést, a feleség a cukrászatot tanulta és művelte magas fokon, hosszú éveken keresztül. Megszületett a két gyermekük, s hamarosan rájöttek, az alkalmazotti fizetésből képtelenek megfelelő színvonalon eltartani a családot. Ez a történet mára egy sikeres vállalkozás indulása lett. Timkó Jánosné, a Bread Gmk ügyvezető igazgatója még ma is élénken emlékszik azokra a tépelődős időkre, az éjszakába nyúló töprengésekre, amikor arról beszélgettek a férjével, belevágjanak-e egy saját vállalkozásba. Történt mindez a nyolcvanas évek végén, amikor már egyértelmű lett, hogy képtelenség az addig megszokott szisztéma szerint vezetni a hazai gazdaságot, s mind nagyobb szükség van a kisvállalkozásokra.

Timkó Jánosné Laczikó Erzsébet Nyíregyházán született 1956. szeptember elsején. Édesapja Laczikó István, édesanyja Terdik Erzsébet. Három bátyja közül László mezőgazdaságigép-szerelő, István kőműves szakmát szerzett, János rendőr lett. Nyírbogdányban laktak és az idős szülők lánygyermeke a cukrászmesterséget találta a legvonzóbbnak.

Sorsa egész fiatalon összekapcsolódott Timkó Jánoséval. A férj 1954. július 10-én született Nagykállóban. Édesapja Timkó Mihály víz- és fűtésszerelőként kereste a család kenyerét. 1982-ben meghalt.

Az édesanya, Szabadhegyi Mária a nyíregyházi 1-es bölcsődében szakácsnőként dolgozott. A fiatalember apja nyomdokaiba lépett, legalábbis az első szakmája a víz-, gáz- és központifűtés-szerelői lett. Tinédzseréveik végén anyakönyvvezetőhöz mentek. Házasságukból egy fiú és egy lány született. Zsuzsa a kereskedelemben szerzett végzettséget, később ezt üzletvezetőivel egészítette ki. Édesanyjától elleste a cukrászat csínját-bínját és ma egy jó nevű cukrászüzemet és a hozzá tartozó ABC-t irányítja. János fiuk középiskolás, egy ifjúsági együttesben zenél, énekel. Pszichológiát szeretne tanulni valamelyik főiskolán vagy egyetemen.

Mint Timkóné elmondta, lényegében azért döntöttek a saját vállalkozás felépítése mellett, mert elege lett abból, hogy telefonon nevelte a gyerekeit. A nyíregyházi Pazonyi úti cukrászatban két évtizeden át tevékenykedett, 1971 és 1991 között. Időközben üzletvezetői iskolát végzett, pedagógiát, pszichológiát tanult. A felnőttképzésben gyarapította tudását. Harminc cukrásztanuló szakmai oktatását, nevelését bízták rá.

Gondolkodtunk, hogy milyen vállalkozásba fogjunk − meséli a kezdeteket az asszony. − Olyasmit szerettünk volna, amilyen termékre mindig is szükség lesz, így esett a választásunk a kenyérre. Amikor megalakították a Bread Ipari és Kereskedelmi Gmk-t, napi 500 kifli gyártására rendezkedtek be. Mai kapacitásuk jóval meghaladja ezt, igény szerint tudnak sütni hamburgerzsemlét, gyroskiflit. Később bővítették a választékot kenyérrel, péksüteménnyel.

Szívet melengető hallgatni, ahogy férj és feleség szinte egymás szavába vágva meséli, miért éppen a kenyér mellett döntöttek. Arra kérnek, nehogy patetikusnak tűnjön, amit mondanak, pedig ők úgy érzik: hajnalban a friss kenyér illata betölti a pékséget és az valami mennyei jó érzéssel ajándékozza meg őket. Valamilyen gyermekkori élményt hoz elő a tudat mélyéről, amikor ünnepnek tűnt a sülő kenyér mellett bábáskodni. Ma már alkalmazottak is végzik a munkát, de elég gyakori eset, hogy vagy a férj, vagy a feleség késő éjszakáig fennmarad és személyesen irányítja a dagasztást, a sütést a pékségben. Még az sem számít ritkaságnak, hogy az elromlott gépet a férj a helyszínen gyógyítja meg. A hangjáról tudja, hol keresse a hibát.

Nem véletlen, hogy egymásnak adják a kilincset náluk a megrendelők. Kereskedőket, viszonteladókat szolgálnak ki. Közvetve eljutnak termékeik az iskolásokhoz, a várótermek utasaihoz, a büfék vendégeihez. Biztosan lennének többen is a vevők, csakhogy Timkóék az egyedi termékek mellett döntöttek, s nem akarják a minőséget kockáztatni a mennyiség növelése miatt. Valamennyi péksüteményt, kenyérfajtát egyedileg fejlesztették ki.

A lisztérzékeny gyermekeknek csak a Bread Gmk gyárt olyan kenyeret, melyet az ebben a ritka betegségben szenvedő gyerekek is tudnak fogyasztani. Az Aranyág műsort, az SOS gyermekfalut, és most egy jótékonysági estet támogatnak.

Maguknak nagyobb tempót diktálnak, mint az alkalmazottaknak. Megtehetik, mert imádják a munkájukat. Szombat délben még elviszik a pékségből a friss kenyeret, s nekik vasárnap délig tart a hét végi munkaszünet.

Mi kell az ember boldogságához, elégedettségéhez? Mindketten egybehangzóan állítják: szerető családi légkör és fontosnak érezni, amit csinálnak. Esetükben mindez hiánytalanul megtalálható, nem véletlen, hogy környezetük is úgy ítéli meg: sikeres emberek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)