Nyíregyháza

A patinás Korona Szálló Kodály-Termében elegáns hölgyek és urak, képviselők, vállalkozók, orvosok, jogászok nézték a kifutón érkező manökeneket. Néhány méterről szemlélhették az európai divatirányzatokat: mit viselünk ősszel, télen, ha adunk magunkra. A háttérben meghúzódott az est háziasszonya, Szollárné Reviczki Zsuzsa, a Pepita Divatház üzletvezetője.

A fénypontja volt eddigi pályafutásának ez a színvonalas divatbemutató. Jól példázza azt, hogy az egyéni törekvéseket maradéktalanul megvalósíthatja az az ember, aki nem ismeri a fáradtságot, nem ragaszkodik a nyolcórás munkaidőhöz, elviseli a pofonokat és nem szegik kedvét a nehézségek. Reviczki Zsuzsa óriási ambícióval látott hozzá a magánvállalkozás felépítéséhez, s ma már van miről számot adnia.

Bizonyára génjeiben hordozza a divat, a szép ruhák szeretetét. Édesanyja, Rékási Erzsébet, de még a nagymamája, Koncz Erzsébet is szabás-varrással kereste a kenyerét. Vásárosnaményból származik a család. A háború utáni években a biztos megélhetést éppen a varrás jelentette egy fiatal lánynak. Érdekesség, hogy szabni, varrni a keresztanyja tanította meg, de hát ez a tudomány náluk családi vonás.

Zsuzsa Pásztón született, édesapja, Reviczki István vájárként kereste a család kenyerét. Pásztón érettségizett a Mikszáth Kálmán Gimnáziumban a fiatal lány, s akkorra már megismerte jövendőbelijét Szollár József személyében, aki az unokatestvérének a barátjaként ment látogatóba Pásztóra. Az ismerkedést hatéves együtt járás, majd házasság követte.

Két szép gyermekük született, Georgina most érettségizik a Zrínyi Ilona Gimnáziumban és jogásznak készül. Az ELTE-re jelentkezik. József a kereskedelmi szakközépiskolában másodikos, és a szülők nagy örömére fejből ismeri az üzleti partnerek, a gyártók nevét. Egyszer a mama meglepetve és büszkén látta: a fia profi módon szolgálta ki a vevőt. Mintha világéletében ezt csinálta volna. Szóval, a családi tradíciónak lesz folytatója… A férje, Szollár József az elegáns Szol-lux Kft. tulajdonosa: spanyol és portugál lámpákat, különleges világítástechnikai felszereléseket kínálnak az igényes vevőknek.

Összeszámolni is nehéz, hány szakmát szerzett az üzletasszony. Az érettségi után nem vették fel azonnal a Könnyűipari Főiskolára, ezért kitanulta a kötő-hurkoló szakmát, majd a női-férfiszabó mesterséget is. A gyermekgondozási szabadság évei sem csupán az otthoni teendőkkel teltek, hanem művezetőképzőre járt és a technikusminősítő vizsgát is letette.

A Divat Ruházati Vállalatnál tizenkét éven át dolgozott. Volt normatechnológus, technológus, végül csoportvezető. Üzemszervezésből államvizsgázott. Nyolc évvel ezelőtt kezdett hozzá egy virágzó magánvállalkozás kiépítéséhez. Természetesen arra vállalkozott, amiben otthon volt, mégpedig a divatszakmában akart elérni, nem is keveset.

− Engem az a gondolat ösztönzött − emlékszik a kezdetekre −, hogy a dolgozó nőnek hordható, jó minőségű és megfizethető árut kínáljak. Ugyanis könnyű méregdrága pénzből elegáns nyugati cuccot venni, de ezt a legtöbben nem engedhetik meg maguknak. Öltözni viszont mindenki szeret, s ezt az igényt kielégíteni kötelességemnek éreztem. Arról álmodtam, hogy egy szép szalonban a galériáról lesétál a lépcsőn a manöken és megmutatja azt a darabot, ami a vevőnek megtetszett. Én ma is azt tartom fontosnak, hogy a belépő vevőnek ne a pénztárcája szerinti darabot igyekezzek eladni, hanem ami neki a valóságban is jól áll. Szeretem, ha elégedetten távoznak a divatházból, hisz akkor jönnek vissza szívesen.

Ezzel a módszerrel már kialakult egy törzsközönség, amelynek a tagjait jól ismerem, tudom, hová, milyen alkalomra vagy milyen munkába keresnek maguknak kényelmes, divatos ruhadarabokat. Én nemcsak a kereskedő, hanem a kívülálló szemével is nézem a vevőt. Nem a mindenáron történő eladás a célom.

Szollárné Reviczki Zsuzsa ma már fontos szerepet tölt be Nyíregyháza életében. Mint mondja, örömmel támogatja azokat a kulturális, művészeti, iskolai rendezvényeket, programokat, amelyek pénz híján, sajnos, nem működnének. A Pro Archi Alapítvány, a pincérfutóverseny, az Arany János Gimnázium, a kereskedelmi szakközépiskola nem egyszer részesült az adományából.

Tavaly 200 ezer forintot adott a nagycsaládosoknak a karácsonyi ünnepek előtt és az idén is tervezi ezt a segítségnyújtást. Szereti a komolyzenét és szívesen juttat a koncertek zavartalan szervezéséhez. Mint mondja, ki más adna a városnak, ha nem az, aki megteheti? Jóleső érzés számára, hogy segíthet. Nem veri nagydobra, sokan nem is tudnak róla.

Szabadidejében úszni szokott, nyaranta a családjával a francia tengerparton kempingeznek. Visszajáró vendégek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)