Szilágyi Zoltán

Családi gazdálkodó,
Gacsály

Mozgalmas napok voltak – mondhatja évek múltán, ha kezébe veszi könyvünket, és visszaemlékezik arra a májusi délelőttre, amikor menyasszonyával, és szüleivel körbeültük a házuk egyik szobáját. Mondjuk így: a szülői ház. Akkor is, ha 1977. június 28-án nem itt, hanem a fehérgyarmati kórházban látta meg a napvilágot a házigazda. Ezekben a hetekben változik meg ennek a négy embernek a lakhelye, a családi állapota, az élete…

A vastag szemöldököt, ápolt szakállt viselő férfi külsőre mediterrán típus, azonban az arrafelé élők vibráló egyéniségével ellentétben nyugodt és magabiztos ember benyomását kelti.

– Debrecenben, a Református Gimnáziumban érettségiztem, és ugyanott folytattam tovább a tanulmányaimat – hangzik a válasza kérdésemre, amelyben a kezdetekről érdeklődöm. Szülei és kedvese olyan szeretetteljes kíváncsisággal figyelnek, mintha velem együtt először hallanák a történetet. – Ezután ipari biotechnológusi végzettséget szereztem – folytatja, de diplomát szereztem az Agrártudományi Egyetemen is, mégpedig a ritkának számító mezőgazdasági szakigazgatás-szervező szakon.

A kormányzati agrár-adminisztráció akkor tervezett szervezete jól járt volna az ifjú szakemberrel. Jó memóriára és precízségre vall, amikor tollba mondja:

– 2002. június 10-én hétfőn fél tizenkettőkor államvizsgáztam, és a két óra 40 perckor induló vonattal elindultam haza. Itthon várta a családi gazdaság, amelynek rendszerváltás után 8-9 hektár szántó, 4 hektár almás vetette meg az alapjait részben kárpótlásból, részben  részarány-kiadásból. Amikor Zoltán hazajött, már egy kis tejelő tehenészetük is volt, ám nem sokáig, mert az akkori közgazdasági környezetben egyre rosszabb lett a jövedelmezősége.

– A következő hónap 23-án eladtuk – lep meg ismét egy pontos dátummal Szilágyi Zoltán. – Január 14-én hétfőn pedig vettünk 300 birkát – ismerteti, miként változott villámgyorsan a gazdálkodás szerkezete.

– Édesapámtól azt tanultam, hogy “tudni kell időben álljt kiáltani” – mondja csodálkozó tekintetemet látva. A megszólított helyeslően bólint, és kiegészíti fia szavait.

– Akkor el lehetett adni a tehenet, később rajtunk maradt volna.

Az apa hosszú évek során megszerzett tapasztalata és fia iskolázott és hozzá érett szakértelme meghozta gyümölcsét. Időközben a juh ágazatnak is bealkonyult, mert ma már egy darab sincs. A gazdaság viszont néhány lépcsőt feljebb lépett. 170 hektár szántó, 75 hektár gyep, 10 hektár gyümölcsös… És 38 hektár ötéves tölgytelepítés. Megnyugtató arányban emelkedett a saját tulajdonú földek területe, és igen jó a kapcsolat a helyből elszármazott, Madarassy családdal, amelynek a visszakapott földjeit hosszú távon bérlik.

A felsoroltakból világosan kitűnik, hogy a Szilágyi család létalapja még a mostani válságos időkben is eléggé szilárd. Annyira, hogy két Szilágyi családnak is elegendő. Június 23-án lakodalom lesz a Petőfi utcában. Mester Kinga, aki most szeretettel és ragaszkodással helyezi kezét vőlegénye vállára, egy “igennel” megerősíti azt, ami már most sem kétséges. A negyedik szomszédból származó lány – lassan írom, el ne tévesszem – “Rozsály-Zajta-Tisztaberek körjegyzőség aljegyzője, a munkavégzés helye Tisztaberek”. Ebben a családban nem szeretik a pontatlanságot. A leendő anyós is könyvelő volt egykor, tőle volt mit átvenni a fiának a precízségből. Az ifjú ara 2000-től 2003-ig járt az Államigazgatási Főiskolára, utána pedig Pécsett szerzett jogi diplomát.

Mozgalmas napok ezek Szilágyiéknál – ismételhetjük meg a bevezető mondatot. Várják a kőművest, mert befejezés előtt áll annak a háznak felújítása a szomszéd utcában, ahová a szülők költöznek. Nem a hagyományos “több nemzedék együtt él” modellben gondolkodnak. Itt, a nagyobb épületben indul az ifjú házasok élete. Feltehetően nem sokáig kettesben. Építkeznek, költöznek, este hívogatni járnak. Mert azért nem minden hagyomány alakul át. A vendégeket illendő személyesen megtisztelni az esküvői meghívó átadásával. Mivel egy hónap sincs már hátra a nevezetes eseményig, a nászút felől érdeklődöm. A válasz inkább az életmódjukba és a hétköznapjaikba enged betekintést.

– Attól függ, mikor érik a repce – világosít fel Szilágyi Zoltán. Ezen már nem mosolyog, hanem nagyot nevet menyasszonyával együtt. – A gazdaembernek sohasem tévesztheti szem elől azt, amiből él. – Egy kicsit előrehajol, és szenvedéllyel a hangjában folytatja. – Én ráadásul nagyon szeretem a földet. Én nem vadászok, nem is tudnám megölni az állatot. Akkor is beülök a terepjáróba, ha pihenhetnék, kimegyek a határba, és megnézem még egyszer amit pedig aznap már láttam. Nekem ez a hobbim, igaz, Kinga – fordul a menyasszonya felé.

Egy bensőséges meghitt mosoly a válasz.

– Igen.

 (Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése