Gacsály

Kevesen mondhatják el magukról, hogy a munkájuk a hobbijuk. E kevesek, közé sorolhatja magát dr. Király Jánosné, született Varga Erzsébet, a gacsályi ápoló-gondozó otthon igazgatója. A nyolcszáz lelket számláló település legnagyobb munkáltatójának vezetője, ám mint a megyei önkormányzat intézménye, mégis kívül kerül a helyi hierarchián. Ráadásul ő mondja magáról, hogy „bekerült”, ha szabad azt mondani egy több mint másfél évtizede ezen a településen dolgozó vezetőről. A civil társadalom meglétét azonban hiányolja.

Baktalórántházán született 1948. szeptember 26-án Simon Etelka háztartásbeli édesanya és Varga Gusztáv útőr édesapa lányaként. Öccse, Zoltán, a nyíregyházi mezőgazdasági szakközépiskola apagyi ágazatánál dolgozik. Férje, dr. Király János körzeti állatorvos, nyolc község tartozik hozzá. Lányuk, Emese, a Debreceni Egyetem ötödéves bölcsészhallgatója. A felsőfokú német nyelvvizsga után másodéves az Államigazgatási Főiskola jelnyelvi-tolmács szakán, és angolból készül középfokú nyelvvizsgára.

A baktai gimnáziumban tett érettségi után Királyné a közigazgatásban szerzett gyakorlatot, előbb a helyi tanács költségvetésénél, majd a ramocsaházi kirendeltség vezetőjeként tevékenykedett. Hat évet töltött el a baktalórántházi szakmunkásképző intézet gazdasági vezetőjeként, amikor a rendszerváltás évében, 1989-ben megbízták a gacsályi otthon irányításával. Egy év múlva ő az igazgató.

A kezdetek mesébe illő hőskornak számítanak. Az 1970-től szociális otthonként működő intézmény igen lerobbant állapotban várta a jobb napokat. Ágyon, éjjeliszekrényen kívül szinte semmi nem volt a szobákban. Akkor a százhúsz ápoltat ötvenhárom dolgozó gondozta, köztük mindössze egy(!) szerzett diplomát. A minőségi előrelépés akkor kezdődött, amikor a megyei önkormányzat szárnyai alá vette a gacsályi otthont. Kicserélték a bútort, saját karbantartót vettek fel. Olyan szépen helyreállították az épületet, hogy az akkori államtitkár, Lakner Zoltán meg is jegyezte a rekonstrukcióra benyújtott pályázat után: ezt az épületet akarják lebontani? Aztán győzött a józan belátás, és a gacsályi ápoló-gondozó otthonra 685 millió forintot adott a központi költségvetés. Százötven személynek nyújtanak ma kimagasló szintű szolgáltatást. A három lakóotthon már az új idők elvárásainak is megfelel: jelzi azt, hogy az értelmi sérült emberek egy része integrálható a társadalomba. A 2000 és 2002 között, a Nyírép Kft. kivitelezésében elkészült épületegyüttest Kovács Ibolya, a minisztérium főosztályvezetője adta át. Ma már nyolcvanhárman tevékenykednek az otthonban.

Így is óriási az igény a bekerülésre. Nem ritkán másfél, két évet várnak a rászorulók. Súlyos, halmozottan fogyatékos embereket ápolnak itt, a 18-tól a 80 évesekig. A szinte fele-fele arányt képviselő férfiak és nők átlagéletkora azonban 45–48 évre tehető. A komfortot már a 2–4 ágyas szobák jelentik. Van, aki önállóan, van, aki segítséggel eszik, fürdik, másokat tolókocsihoz köt a betegség. Ám a lelkük nyílt, tiszta, őszinte, ragaszkodnak a gondozóikhoz.

Nem ritka, hogy az ápoltak a saját családot nem ismerik, gyermekotthonokból érkeztek ide. Anyagi kérdésekkel nem kell foglalkozniuk, mert az emelt összegű családi pótlék, valamint a rokkantsági nyugdíj elég megélhetést biztosítana a számukra. Ebből a jövedelemből fizetik a gondozási díjat, természetesen nem ők, hanem a gondnok. Ő képviseli ezeket az embereket a hatóságok előtt.

Korábban végállomásnak számított az idekerülés, ma már jobb a kilátás. Nem véletlen, hogy a lakóotthonban élők „jobb színben látják a világot”. Az intézet falai közt lévőben tizenketten élnek, míg a faluban kétszer nyolc személynek nyújt kifogástalan ellátást a lakóotthon. Bevonják az ápoltakat a háztartási és a kerti munkákba, a takarítás, a bevásárlás, a szórakozás is önálló, élményt nyújtó tevékenységgé nemesedik. Aki virágot nevel, sző, kertet ápol, annak a lelke is nyugodtabb lesz. Nem véletlen, hogy a legújabb kutatások és pályázati lehetőségek is az ilyen irányú fejlesztést pártolják. A megyéből öt intézmény, a szakolyi módszertani központ irányításával Tarpán, Gacsályban, Győrteleken és Kislétán teremt lehetőséget, egy pályázat révén, a minőségi ellátás bővítésére. Az ötmillió forintértékű pályázati pénzből Gacsályban égetőkemencét helyeznek üzembe a kerámiatárgyak készítéséhez, és üvegházban termesztenek zöldséget, dísznövényt.

A fejlődés természetesen itt sem áll meg. Kétezer-négy szeptemberében egy európai uniós pályázat keretében a fogyatékosok nappali ellátását szervezik meg, ezzel is tehermentesítve a családokat. Így sokkal többet segíthetnek a rászorulóknak is, hiszen szakmai ellátást kapnak úgy, hogy a családi környezetet sem kell nélkülözniük.

Miniszteri dicséretet kapott a gacsályi ápoló-gondozó otthon kollektívája kétezerben, Királynét, pedig a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyéért kitüntetés bronz fokozatával ismerte el a közgyűlés kétezer-kettőben.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)