Fehérgyarmat

Felvállalt hívatása, hogy másokon segítsen. Éltető eleme a tervezett célok megvalósítása. Nagy része van abban, hogy a szatmár-beregi településeken egyre újabb és újabb szociális problémákat sikerül orvosolni. Övéi között van, hiszen fehérgyarmatiként végezte általános és középiskolai tanulmányait. Szülei közmegbecsülésnek örvendtek, Takács Marika is igyekezett úgy élni, hogy szülei mindenkor büszkék lehessenek rá. Egyedüli gyerekként nevelték, megadva tanulásához minden segítséget. Nem jelentett gondot bejutni a Szarvasi Óvónőképző Főiskolára. Ma is jó szívvel emlékezik Udud Nándor tanár úrra, aki a Zalka Máté Gimnázium igazgatójaként ment nyugdíjba, a magyart és történelmet tanította. E tárgyakból sikeresen felvételizett. Kollégista lett. Sikeresen államvizsgázott, de utolsó évesen férjhez ment a kisari Nagy Károly vállalkozóhoz. A kisari óvodában kezdett a gyerekekkel foglalkozni, majd a község alsósait tanította. Két fiúgyermekük született, a nagyobbik már nős, az unokát Kisarban nevelik.

Szervezőképességének már Kisarban jelét adta. Nagy része volt abban, hogy a ma is működő óvodát létrehozzák. Bizonyíthatott Fehérgyarmaton is.

– Fehérgyarmaton a Családsegítő Központ ezerkilencszáznyolcvanhétben indult. Akkor még megyei irányítással kezdődött a munka. Kísérleti jelleggel indult a „CSK”. Gyermekvédelmis feladatokat láttam el Fehérgyarmaton. Kapcsolódott hozzánk később Szatmárcseke, illetve Túristvándi. Társulásunk bővült Kisarral, majd Nagyarral.

A rendszerváltozás, illetve az önállósodások után Városi Családsegítő Központként működtek tovább. Ebben az időben öten dolgoztak, a családokkal, illetve a gyermekekkel foglalkoztak. Az élet igazolta, hogy szükség van erre az intézményre. S Nagy Károlyné, a VCSK, vezetője lobbizni kezdett.

– Volt állami költségvetési pénzünk. Részben önálló intézményként dolgoztunk. A továbblépéshez szükség volt többletbevételre. Elkezdtük a pályázatok figyelését, készítését. A minisztérium kezdeményezésére ’94-ben összevont, integrált szociális intézményt hoztunk létre. Kísérleti programmal indultunk. Hajléktalan ellátást szerveztünk. A minisztériumi illetékesekkel együtt dolgozva megbízást kaptam a térségi munka végzésére. Az 1993-as törvény a tennivalókat rendszerbe foglalta, adottak voltak a feladatok. Fehérgyarmaton a Táncsics utcában eredményesen működik a Hajléktalanok Átmeneti Szállója. Rendelkezik Fehérgyarmat éjjeli menedékhellyel is. A szálló lakói sertéstartásra is berendezkedtek. Tudomásul vették, hogy nekik is tenni kell valamit önmagukért. Ma már családok is laknak a szállón. Erre lenne nagyobb igény.

Az eredményes munka alapján újabb tennivaló várt Nagy Károlynéra.

– Először hallani sem akartam arról, hogy a gondozási központot, az idősellátást, a családsegítést tömörítő intézmény vezetését rám bízzák. Ettől független munkálkodtam azért, hogy szociális otthon legyen. Elkészítettem a pályázatot, melyet a városi önkormányzat támogatott. Így lett bentlakásos intézménye Fehérgyarmatnak. A gondozási központban az Idősek Klubja szociális étkezést és házi segítségnyújtást adott, ez viszont harminc rászorultnak bentlakásos elhelyezést biztosított. Mindezek együtt 1995. február 2-án Városi Szociális Központként egy intézmény lettek. Elvállaltam, hogy félszáznyi munkatárssal együtt végezzük a szociális munkát.

Az indulást követően folyamatosan szereztek szakmai végzettséget az itt dolgozók. Munka mellett, Fehérgyarmaton szervezett Nagy Károlyné részükre tanfolyamot. Az 1996-ban indult ezerhatszáz órás gondozónői képzésre elsőként került sor a megyében. A sikerben mindenki részes, ugyanis az oktatáson lévők helyett az itt maradók többlet feladatokat vállaltak, és viszont. Ez persze nem ment minden zökkenő nélkül. Voltak, vannak kevésbé kellemes feladatok, de ezeket is végre kell hajtani.

– Én azt szoktam mondani: egy célért dolgozunk, s az maga az ember. Itt nem egy aktával beszélgetek. Nálunk emberek vannak. Itt családokról, idős emberekről, gyerekek életéről döntünk. Nem mindegy, hogy miként közelítünk. Ezeket meg kellett értetnem munkatársaimmal is.

A sok-sok munka igénybe veszi az embert, ezt naponta meg kell értetnie férjével, fiaival, unokáival. Ezerkilencszázkilencvenhétig „csak” Fehérgyarmatot és térségét menedzselte. A térségi menedzseri munka ekkortól a területi menedzseri szervezet révén Fehérgyarmaton a minisztérium kihelyezett irodájaként Szabolcs-Szatmár-Bereg kistérségi programjait fogja össze Nagy Károlyné irányításával. A pályáztatás, a szerződésírás, a kincstári lehívás egyként feladatot jelent.

A Gyermekjóléti Szolgálatra ugyancsak ezerkilencszázkilencvenhétben adtak be pályázatot. Ma már sikerült elérni, hogy döntően a tárgyi feltételek is megvannak. Megcsinálták a konyhát, kicserélték a régi szállítójárművet az idősellátáshoz. Célok, tervek, feladatok azonban továbbra is maradnak, s Nagy Károlyné ezt természetesnek tartja.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)