Gacsály

A különleges keresztnév különleges embert takar. A Rozsályon, 1948. július 20-án, Schwarczkopf Ilona és Kicska András anyakönyvezett, elsőszülött leánya akkor sem tudott volna más hivatást választani, ha nagyon akarta volna. Minden bizonnyal lelki beállítottsága vezérelte oda, ahol az arra rászorulókon, a lehető legjobban tudott és tud ma is segíteni. Testvére, Ottó, nehézgépkezelő volt, András, ács-állványozó, Pálma, diplomás ápolónő, s a legfiatalabb, Tamás, mozdonyvezető. Valamennyien családosak, és magukat nem kímélve, keményen megdolgoznak boldogulásukért, nap nap után. Kicska Malvin férje, Badar Gyula, 2000-ben bekövetkezett haláláig traktorosként kereste a kenyerét. Fiuk, Zsolt, harminchat éves, építőipari villanyszerelő. A család két szem unokáját, a hatéves Klaudiát és a hároméves Izabellát, a jelenleg gyesen lévő felesége, Badar Ildikó vigyázza féltő tekintetével.

Kicska Malvin szociális gondozó és ápoló végzettségét 1978-ban szerezte meg. Közel kilenc év múltán már pszichiátriai szakápolónői képzettséggel bírt. Az egyéves vezetőképzőt 1990-ben fejezte be. Valódi szociális munkási pályája kezdetét 1969-re teszi, amikortól is segédnővérként dolgozott a gacsályi otthonban. Néhány évi gyereknevelést követően került vissza az intézménybe, ahol azonnal beiskolázták a megyeszékhelyen működő egészségügyi szakiskolába. A gacsályi ápoló-gondozó otthont 1971-ben tipizálták. Azt megelőzően ápoltak és gondoztak ott tbc-seket, demenseket, idiótákat stb… Napjainkra letisztultak a feladatok: már csak mély- és középsúlyos értelmi fogyatékosokkal foglalkoznak az arra hivatott, értő emberek.

Badar Gyuláné elmondja, hogy a kezdetekben neki gondot okozott az, hogy az otthonnak helyt adó, épületegyüttest eredetileg nem ilyen célból építették meg a XX. század elején. Az igazi szakmai munkához előírt és szükséges tárgyi feltételeket az akkori üzemeltető nem igazán biztosította az ott élők és a dolgozók számára sem. Nem állt rendelkezésükre elegendő WC, fürdőhelyiség. Konkrétabban fogalmazva, a szociális intézmény ezirányú ellátottsága  kívánnivalót hagyott maga után.

A hetveneses években ugrásszerűen nőtt meg a beutaltak száma. Amíg 1970-ben nyolcvanan, addig tíz év elteltével már 130-an éltek ott. Jelenleg az ápoló-gondozó otthonban 150 fő mindennapi életéről gondoskodnak.

A főnővér, Kicska Malvin szól arról, hogy a hatáskörébe utalt osztályokat négy területen helyezték el. Az abc sorrendjének megfelelően, a legsúlyosabb fogyatékossággal bírókat az „A”, az imbecillis ápoltakat a „B”, az idősebb, koruk miatti leépülésben szenvedőket a „C”, míg az intézményen kívüli életre történő felkészítés alatt állókat a „D” jelű épületben találhatjuk meg. A faluban, két lakásban, nyolc–nyolc ápolt él, négy–négy segítő felügyelete mellett. Ők azok, akik a nap huszonnégy órájában állnak készen arra, ha kell, segítsenek. A vezetése alatt közel ötven fő dolgozik. A szervezeti rendnek megfelelően minden részlegnek van kijelölt felelős vezetője, akik – külön díjazás nélkül – látják el többletfeladataikat. A takarítást hatfőnyi csapat végzi, akik már csak azért is tisztességgel végzik a munkájukat, mert Malvin a főnökük.

A „Kék Madár” Ápoló-Gondozó Otthon főnővére kötelességei közé tartozik a háziorvossal végzett közös vizit. Emellett a pszichiáterrel, havi egy alkalommal, neki kell rendeznie mintegy száz ember speciális gyógyszerrendelését is. A bőrgyógyászati szakrendelésben végzett segítsége, az ápoltak mindennapi életéhez és gyógyulásához szükséges segéd-, illetve kényelmi eszközök megrendelése csupán adalék az előzőekhez. Az ápolási és a gondozási terv közös átgondolása az arra hivatott szakemberekkel, szintén munkája részét képezi. Heti tagolásban szintén Malvin rendezi az osztályos nővérek beosztását, a jogos igényeket figyelembe véve. A főnővér elmondja, hogy vezérelve a munkában az, hogy gond nélkül menjen minden a maga útján. Ezt kell neki, a rendelkezésére álló eszközökkel biztosítania. Ennél a témakörnél maradóan mondja el, hogy a keze alatt dolgozók közül szinte mindenki szakirányú képzettséggel, és sok-sok éves gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. S az érettségi bizonyítvánnyal bírók is sokan vannak.

Badar Gyuláné főnővér igazából ebben a munkában a közösség összekovácsolását szereti. Részt vesz minden rendezvényen, szervezőként, rendezőként, de szereplőként is. Vallja, hogy aki „magát adja”, az igazából a többiek előtt is hitelessé válik. S erről szólva tesz említést az otthonban zajló hitéletről, az ökomenikus istentiszteletekről, a rendszeressé tett kirándulásokról és még sok-sok érdekességről. A nyugdíjig szeretné még elvégezni a felsőfokú pszichiátriai szakasszisztensi iskolát.

A „Kék Madár” Ápoló-Gondozó Otthon főnővérének kedvenc időtöltése az olvasás. Nem igazán tesz különbséget a szakmai, vagy a szépirodalmi művek között.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)