Debrecen

Vajon mekkora utat kell megtenni egy igen szerény körülmények között élő vidéki háromgyerekes család középső fiának ahhoz, hogy most egyik meghatározó egyéniségnek tartsák nyilván szakmai berkekben, s legalább annyi drukkere legyen, mint ellensége? Mennyi ebből az útravaló, mennyi a menet közben szerzett menázsi, önbizalom?

Soltész József 1955. március 24-én Nyírcsaholyban született. Szülei földművelésből éltek, szerény körülmények között, mint sokan a 60-as években. Nagyapjától és apjától tisztességet, a munka becsületét, édesanyjától, testvéreitől szeretetet, a paptól biztatást, osztályfőnökétől a nyelv és az irodalom szépségének felmutatását kapta. Ez volt hát az útravaló. Középfokú tanulmányait Budapesten végzi, ahol a Magyar Optikai Művek ösztöndíjasaként emelt szintű géplakatos szakmai képzésben részesül. Az iskolában állandóan bizonyítani akaró, jól tanuló, a szakmai fortélyok iránt érdeklődő tanulóként tartják számon. Becsvágyó, mindenben az élen akar lenni.

Robbanékonysága és technikai tudása a futballban is megmutatkozik – hamarosan a megyei ifjúsági válogatott középcsatára, később megyei I. osztályú, majd NB III-as játékos. Az első nagyobb csalódás akkor éri, amikor a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után munkába áll a MOM-nál: nem a kiérdemelt és előre megbeszélt helyre alkalmazzák, azt egy protekciós tölti be. A második akkor, amikor az edzések miatti munkaidő-kedvezményre hivatkozva nem kap prémiumot, pedig jól „húzott”. Nem sokat töpreng ezen, abbahagyja az edzések látogatását, mert ő elsősorban a szakmájában akar bizonyítani. Már akkor vallotta: az embernek el kell tudni magát helyeznie a közösségben, a társadalomban. Amikor nem ennek az elvnek megfelelően emelték a bérét, akkor elhatározta, addig fog tanulni és bizonyítani, amíg abba a helyzetbe nem kerül, hogy maga állapíthassa meg a béreket.

Mielőtt erre sor került volna, Debrecenben, a HÁÉV-nél helyezkedik el, érettségi és technikusminősítő vizsgát tesz a Mechwart András Gépipari Technikumban. Lakatosként, majd művezetőként nemcsak a szakma elismert művelője, hanem rendszeres újító is (több Kiváló Újító cím tulajdonosa). Több tervezőnek megírta, hogy milyen konstrukciós módosítással lehetne tökéletesebb az általa jegyzett mechanika. Művezetőként és gyártás-előkészítőként gyakran fellépett a pazarlás ellen, ésszerűsítési javaslatokkal élt, s már akkor egészében szemlélte a kisebb részfolyamatokat is. Közben két évig katona Nyíregyházán: kétszeres Kiváló Katona címmel és néhány atlétikában szerzett hadseregbajnoki helyezéssel szerelt le.

Amikor a rendszer megengedte, az elsők között volt, aki munka mellett vállalkozott, előbb társasan, majd egyénileg.

– Ha nincs az ember mindenben az első három között, akkor nem is él meg – mondja.

A privatizáció idején, majd amikor megkezdődik a HÁÉV felszámolása, egyre több eszközt és területet bérel, majd vásárol ki volt vállalatától, illetve a felszámolótól, miközben lélegzetelállítóan magas kölcsönöket vesz fel. Majd belebukik – hangoztatták az ellendrukkerek, de erre nem került sor. Soltész József ugyanis korábbi, addig figyelembe sem vett észrevételeit most hatékonyságnövelő tényezőként tudta kamatoztatni: a fémfeldolgozó ipar csődje ellenére és szemben az éles konkurenciaharccal, egyre nagyobb volumenben vásárol és értékesít tovább fémhulladékokat, technológiai sorokat bont el szakszerűen és dolgoz fel, ipari vasútja segítségével transzferál vasszerkezeteket, revetleníti azokat a tulajdonában levő Hajdúkorr soron, speciális konténereket gyárt, állványrendszereket kölcsönöz.

Volt munkatársai közül alkalmazza dolgozóit, már itt dolgozik családja is, alvállalkozói is jelentős számúak. A SOFÉM Kft. és társcégei havi 1600 tonnás kapacitás célszerű kihasználásával évi 300 milliós árbevételt produkálnak. Soltész József az üzleti életben sok csatát megnyert, és rengeteg tapasztalatot szerzett. A siker titka szerinte: a tájékozottság, a gyors reagálás, alkalmazkodás a változó piaci körülményekhez, a céltudatosság, a kitartás (az utolsó hajszálig), az önbizalom (ha az embernek igaza van, nem szabad a másiktól csak azért megijedni, mert az multi), a folyamatok összességében történő szemlélése, a mobilizálható ismeretek és készségek, az üzleti korrektség és a felelősségvállalás a beosztottakért.

Harmonikus házasságban él Szlávics Erzsébettel, aki a cég egyik társtulajdonosa, ügyvezetője. Ifj. Soltész József egyik cégüket vezeti, Péter harmadikos a gépipariban. Szabadidejéből az úszásra, a beszélgetős tévéműsorokra, az olvasásra és néha a versírásra szán többet. Barátaival – akik kíváncsiak véleményére és tapasztalataira – rendszeresen kicserélik gondolataikat a mai világ dolgairól. A hétköznapi hajszát az otthoni kertészkedés során feledi a legkönnyebben.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)