Nyíregyháza

Nyíregyházán alig akad ember, aki ne ismerné Smid Istvánnét, a Nyírség Patyolat Kft. üzletvezetőjét. Nem egy vándormadár típus, imádja, amit csinál, és szereti az embereket, akik körülötte élnek, dolgoznak.

Látványosságoktól mentes életút rajzolódik ki a beszélgetés során. Smidné, Piroska úgy a munkájában, mint a magánéletében mindig is kerülte a szélsőségeket, a hivalkodást, a beosztásából fakadó esetleges hatalom éreztetését. 1950. január 21-én született Nyíregyházán. Édesapja néhai Kerekes Antal segédmunkásként kereste a család kenyerét. Édesanyja, Nagy Zsuzsanna a termelőszövetkezet tagja volt. Ma nyugdíjas és egyedül él Nyírturán. Testvére, László szobafestő és mázoló, Kazincbarcikán dolgozik. Erzsébet húga kereskedőnek tanult, de most munkanélküli. Piroska a legidősebb a testvérek közt. A nyíregyházi 110-es Szakmunkásképző Intézetben tanult kelmefestő és vegytisztító szakmát. Igazából a kereskedelem izgatta gyerekkora óta, de abba az iskolába nem vették fel. Azóta sokszorosan kárpótolta az élet, mert most azzal foglalkozik, amit szívéből szeret: a Patyolat szalont vezeti. S aki az évek során nyomon követte a változásokat e téren, jól tudja, hogy manapság inkább kereskedelemből áll a szalon mindennapi tevékenysége.

Hálás a szüleinek, mert rábízták a továbbtanulásnál a döntést, így került a Patyolathoz. Már a tanulóéveit itt töltötte 1964-től, majd teljesen természetesnek tűnt a számára, hogy a szakmunkás-bizonyítvány átvétele után is itt marad. Először az elegáns Petőfi utcai szalonban vasalt, tisztította a ruhákat. Ki tudja, hány inget varázsolt simává az eltelt évtizedek alatt. Csak derül a kérdésen, fogalma sincs róla, pedig higgye el, állítja, imád inget vasalni. Nosztalgiázunk egy csöppet a festett ballonok által fémjelzett korszakon. Egy időben a ballonkabát jelezte a jólöltözöttséget, még társadalmi rangját is a viselőjének.

Ma persze már más anyagok hódítanak, és a tisztítással, vasalással foglalkozó szakembereknek lépést kell tartaniuk a kelmék változásával. Természetesen nemcsak a finom holmik jelentek meg, hanem a megélhetési körülmények sok embert arra késztetnek, hogy kilósboltokban vásároljon. Ilyenkor otthon hiába próbálkozik az egyébként hordott holmi rendbe hozásával, inkább a Patyolatra bízza azt. Nem véletlen, hogy sokkal többet dolgoznak ma a kelmetisztítók ezekkel a ruhaneműkkel, mint az egyébként közepesen hordottak esetében ez természetes lenne. Különösen nehéz vasalni a vásznat. S akkor még szembe kell nézniük a kispénzű megrendelővel, aki szeretne a filléres holmiból előkelő, de legalábbis szép ruhadarabot viszontlátni.

Öt éve szűnt meg a piperemosás a Jósavárosban, ma inkább az otthon mosott ruha vasalását kérik az ügyfelek. A jósavárosi szalonban 1978-tól dolgozik az asszony. Éveken keresztül két műszakba járt. Reggel héttől délután háromig, vagy 11 órától este hétig tartott a munkaidő. Mostanában egy műszakban is el tudják látni a feladataikat. Jó is ez, meg rossz is, mert lényegében a klasszikus Patyolattevékenység háttérbe szorult, a kereskedelemben pedig olyan konkurenciával kényszerülnek felvenni a harcot, amilyet még sose láttak errefelé. Igyekeznek olcsó fehérneműt, harisnyát, zoknit, ágyneműt, papucsot, papír zsebkendőt, törülközőt tartani. Saját gyártású öblítő- és mosogatószert, valamint habfürdőt is kínálnak. Megszerették ezt a háziasszonyok, mivel kiváló minőségűek, legfeljebb nem díszeleg a címkén világmárka. A cégnek egyébként is az a filozófiája, hogy a reklámra költhető pénzt visszaadják a vevőknek a termék árában, így ahhoz valóban fillérekért lehet hozzájutni.

Smidné harminc éve nem látta a munkakönyvét. Igaz, nem is érdekli, mert örül, hogy megtalált egy jó munkahelyet, baráti kollektívát és biztos megélhetést. Megszerette már az elején ezt a közösséget és soha, egyetlen percre nem merült fel számára, hogy más munka után nézzen.

A férje, Smid István szobafestő. 1969. december 13-án kötöttek házasságot, amelyből két lány született. Erika 25 éves, jogi egyetemet végzett. Beáta 21 éves és harmadik évfolyamra jár Pécsett a Közgazdaság-tudományi Egyetemen.

Ma lényegesen kevesebb a munkájuk, mint a korábbi években azt megszokhatták. Az emberek a ruhatisztításon, -mosatáson jobban tudnak spórolni, mint az étkezésen.

Havonta egyszer jön össze a család, a fővárosban és a Dunántúlon élő lányaik akkor látogatják meg szüleiket. Már régóta megszerette Nyíregyházát Piroska asszony, itt érzi otthon magát. A férjével soha nem tervezték, hogy az ország gazdagabb vidékén telepedjenek le.

Annak örül, hogy a szakmájában maximálisan elismerik a teljesítményét. Régebben volt egy olyan elismerési forma, hogy Kiváló Mosás Jelszint. Budapestről, egy kutató intézetből jöttek ellenőrizni, hogy minden az előírás szerint, szabványban rögzített módon történt-e a mosás, tisztítás során. Olyan kedves bejegyzéseket idéz a vendégkönyvből, mint amit egy néni írt be egyszer: az Isten áldja meg a kezét az asszonyoknak, olyan szépen kitisztították a ruháimat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)