Sátoraljaújhely

Alkotó életük delén járó emberekről ritkán mondják azt, ami a zempléni vállalkozó házaspárra teljességében igaz: munkájukban már mindketten megéltek mindent, mi megélhető lehetett. Magasságok és mélységek mutatták meg nekik azt, hogy mit jelent bízni az emberekben, s milyen érezni azt, amikor csak a maguk erejére támaszkodhatnak…

Az időrendiség s nem az udvariatlanság miatt kezdődik riportunk a családfő, Plébán Mihály, okleveles építőmérnök életútjának bemutatásával. A Bodroghalom községben, parasztcsaládban, 1958. október 17-én született fiúgyermek a közeli Sátoraljaújhelyen végezte középiskolai tanulmányait. A neves Kossuth Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola diákjaként 1977-ben érettségizett. Útja egyenesen vezetett az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Építőmérnöki Kar magasépítési szakának hallgatói közé. Mérnöki oklevelét 1980-ban vehette át. Már ifjú házasember volt, amikor folytatta felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol 1990-ben okleveles építőmérnökként végzett. A szakmát hivatásszerűen gyakorolja a kezdetektől, éppen ezért 2003-ban az építési műszaki ellenőri vizsga I-es fokozatát szerezte meg épület szakirányon, s még abban az évben a mélyépítés szakirányból is átvette oklevelét.

Felesége, a családi tűzhely melegének megtartója, Plébánné Dankó Beáta 42 éve látta meg a napvilágot az egykor igazi várral büszkélkedő városkában, Szerencsen. Édesanyja, Hazslinszky Hedvig gyógypedagógusként dolgozott. A szeretteit már itt hagyó édesapa, Dankó Lajos egykor az illetékhivatal alkalmazottja volt. A család elsőszülött lánya, Hedvig követte édesanyja példáját: ő is gyógypedagógusként keresi a kenyerét.

A két fiatal 1986-ban kötötte össze életét. A máig tartó családi boldogságot két lányuk, a 15 éves Lívia és az ötéves Orsolya biztosítja számukra.

A pályakezdés éveihez visszatérően kell megjegyeznünk azt, hogy munkájuk során mindketten több területen is megfordultak. Plébán Mihály dolgozott művezetőként a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Állami Építőipar Vállalatnál, közismert nevén a SZÁÉV-nél.

Az 1983 és 1991 közötti időszakban a Városi Tanács Hatósági Osztályának műszaki ügyintézőjeként látta el feladatait. Szellemi szabadfoglalkozású tervezőként hét éven át a vállalkozói lét valamennyi oldalával megismerkedhetett.

Plébánné Dankó Beáta szintén a már ismert sátoraljaújhelyi középiskolában érettségizett, igaz, ő 1983-ban. Felsőfokú tanulmányait Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) hallgatójaként végezte. Programozó matematikusi oklevelét 1987-ben, míg egyetemi közgazdászi diplomáját 1997-ben vehette át. Négy évvel később munka melletti tanulással adótanácsadói bizonyítványt kapott.

Ezekhez kapcsolódóan középfokú nyelvvizsgát tett angolból, majd részt vett közbeszerzési referensi képzésen is. Első munkahelye az ország és a világ előtt ismert, akkori nevén Tokaj Hegyalja Állami Borkombinát lett. Egyévi „szakmai gyakorlatát” a Sütőipari Vállalat programozói székére váltotta. 1991-ben került a Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítványhoz, ahol programmenedzserként dolgozik azóta is.

Szakmai életútjuk 1991-ben kapcsolódott össze: ekkor alakították meg a FUNDAMENTUM Építőipari Tervező és Szolgáltató Betéti Társaságot, ami 1998-ban kft.-vé alakult át. A közös érdeklődés, azaz az önállóan, ugyanakkor felelősséggel végzett munka szeretete és öröme viszi őket egyre magasabbra, s teszi őket megérdemelten eredményessé a piacon. Ott, ahol nagyon sokan csak siránkoznak, ők igyekeznek pozitívan nézni a megváltoztathatatlan körülményeket is.

Plébán Mihály a szakmai irányítás mellett szakít időt a közéletre is. Aktív tagja az Építész- és a Mérnöki Kamarának. Az utóbbinál a Felügyelő Bizottságba is beválasztották. A Városi Önkormányzat Fejlesztési Bizottságának külső szakértőjeként 12 éven át bármikor számíthattak a munkájára. Alapító tagja a városi ROTARY Klubnak, melynek 2007-ben a titkára.

A szűkebb környezet, a lakóhely önkormányzati és szakmai vezetése egyaránt magasra értékeli a házaspár tevékenységét. Ez az elismerés szakmai díjban is testet ölt. Szerénységére jellemző, hogy a 2004-ben, a Vállalkozók Országos Szövetségétől kapott elismerésről, az Év Vállalkozója címről csak szűkszavúan nyilatkozik.

Mindketten kihívásnak érzik a szép épületek megálmodását, megtervezését, és jó érzés tölti el őket, amikor Sátoraljaújhelyen, vagy más helységekben viszontlátják megvalósulni a papíron már körvonalazott elgondolásaikat.

A vállalkozó házaspárnak a hobbija is közös: mindketten családjukkal foglalkoznak legszívesebben. Amellett szeretnek kirándulni, és a helyi adottságok kihasználásával síelni is.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)